Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Amikor azonban átadnak titeket...”
(Mt 10,16–28)

16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! 17 Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, 18 sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. 19 Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. 21 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 23 Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia. 24 Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét? 26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 27 Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! 28 Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.

„Amikor azonban átadnak titeket..." (19). A tanítványoknak Jézus Krisztusért szenvedést kell vállalniuk, hiszen nem különb a szolga az ő uránál (24). Mi, Jézus Krisztus mai tanítványai, az ő keresztjére és feltámadására tekintve értjük igazán ezeket a sorokat. Nem jó szenvedni, de az Urat követve, ha ez az ő akarata, van értelme szenvedni, mert azt az örök élet bizonyosságával hordozhatjuk el.

RÉ 338 MRÉ 339


„De Ábrahám Izsáknak adta mindenét…” (1Mózes 25)

(5) „De Ábrahám Izsáknak adta mindenét…”(1Mózes 25)* ISTEN NÉPÉRŐL ÉS A NÉPEKRŐL. Csak egyet tudunk itt kiemelni a fejezet gazdag üzeneteiből (a többi az interneten olvasható). – 1. Isten sok nép közül kiválasztotta Ábrahámot, Izsákot és utódait. Ábrahámnak sok gyereke született később (1–4), de Izsáknak adott mindent (5–6). – 2. Ezt a mindent Isten azért adja, hogy a ránk bízottak mellett másoknak is jusson belőle. A kiválasztásban ott van a többiek, mindenki iránt érzett szeretet. – 3. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt kiválasztottuk a kölyök magyar vizslánkat (aki azóta már tisztesen aggastyán lett), sok kis vizslakölyök közül választottuk ki, de nem azzal a szándékkal, hogy a többi „vesszen”, hanem azzal az indulattal, hogy Istenem, a többinek is adj gondos gazdit. – 4. A kiválasztottság csak ezzel a lelkülettel élhető meg: Add Uram, hogy általunk a többieknek is jusson, és mindenek előtt a többiek is megismerhessenek Téged, mint örök, irgalmas, mennyei Gazdát! (5–6).

___

* ISTEN NÉPÉRŐL ÉS A NÉPEKRŐL.

– 1. Isten ígérete úgy is beteljesedett, hogy nemcsak a zsidó népet tette naggyá az Úr,

– hanem sok nép tekintett Ábrahámra, mint ősatyjára. Izmáelen keresztül az arab törzsek (12–18);

– Sára halála után, Ketúrá nevű feleségétől született gyerekein keresztül korabeli népek is, például a midianiták (4);

– vagy menyén, Rebekán keresztül az arámiak;

– és unokáján, Ézsaun keresztül az edomiták.

Ezek a népek mind megfeleltethetők a Közel–Kelet mai népeinek (1–4).

– 2. Isten azonban kiválasztotta Ábrahámot, Izsákot és utódait.

Ábrahámnak sok gyereke született később, de Izsáknak adott mindent.

Ezt a mindent Isten azért adja, hogy a ránk bízottak mellett másoknak is jusson belőle.

A kiválasztásban ott van a többiek, mindenki iránt érzett szeretet.

Amikor tizenhárom évvel ezelőtt kiválasztottuk a kölyök magyar vizslánkat (aki azóta már tisztesen aggastyán lett), sok kis vizslakölyök közül választottuk ki, de nem azzal a szándékkal, hogy a többi „vesszen”, hanem azzal az indulattal, hogy Istenem, a többinek is adj gondos gazdit.

A kiválasztottság csak ezzel a lelkülettel élhető meg: Add Uram, hogy általunk a többieknek is jusson, és mindenek előtt a többiek is megismerhessenek Téged, mint örök, irgalmas, mennyei Gazdát! (5–6).

A többi mind–mind Isten dolga!

A kijelentett, jogos ítélet is!

Ne merészeljen senki ebben tovább spekulálni…

 – 3. Lám, már akkor is harcban álltak egymással ezek a sokféle népek, kezdettől fogva, és ebben egyik sem különb a másiknál.

Elkeserítő ténye az az emberi bűnnek, ahogy Rebeka fel is kiált, mi értelme így az emberi életnek? (22).

– 4. Ugyanakkor van látható különbség is ebben a harcban.

Jákób azért küzd, gyarló módon ugyan, hogy övé legyen az elsőszülöttségi jog, meg az Isten áldása, de mégis életének magasabb értelmét keresi, addig Ézsau csak a tál lencsefőzelékre koncentrál!

Miért „hajtasz”?

A tál lencse fontos lehet, de önmagában árnyékszékbe valóan kevés.

A mennyei többet azonban csakis az élő Isten adhatja, kegyelemből (27–28).

– 5. Ismét mondom, van látható különbség, noha mindannyian nyomorult, kegyelemre szorult emberek vagyunk!

Mégis, van különbség!

Izmáel nemzetségéről annyit összegez az Ige, a maga tömörségével, hogy ezek szembeszálltak a testvértörzsekkel is.

Soha nem általánosítunk, de ezek szerint egy „nemzetségnek” is van markáns jellemzője, amely évszázadokon át meghatározza „kultúrájukat” (16,12).

Létezhet „olyan”, ahol az ellenségeskedés, az erőszak, a hódítás a fő jellemző? Jó ez? Csak kérdezem…

Már az is nagy dolog, ha van olyan kultúra, amelyik legalább hirdeti az „irgalom és szelídség” fontosságát, ha nem is tudja maradéktalanul megélni azt (12–18).

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Mt 10,16–28

„Amikor azonban átadnak titeket...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink