Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Abban az időben nem volt király Izráelben.”
(Bír 18)

1 Abban az időben nem volt király Izráelben. – Abban az időben Dán törzse megfelelő területet keresett magának, hogy letelepedjék, mert addig nem jutott megfelelő örökséghez Izráel törzsei között. 2 A dániak elküldtek nemzetségükből öt férfit, legbátrabb embereiket Corából és Estáólból, hogy járják be és kémleljék ki az országot. Azt mondták nekik: Menjetek, kémleljétek ki az országot! Így jutottak el Efraim hegyvidékére, Míká házához, s ott megszálltak. 3 Amikor együtt voltak Míká háza népével, felfigyeltek az ifjú lévita hangjára. Betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van itt? 4 Ő azt felelte nekik: Ezt meg ezt tette velem Míká, felfogadott engem, és a papja lettem. 5 Ekkor azt mondták neki: Kérdezd meg az Istent, hogy megtudjuk: sikeres lesz-e az utunk, amelyen járunk. 6 A pap azt mondta nekik: Menjetek békével! Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok. 7 Azután továbbment az öt férfi, és elérkezett Lajisba. Látták, hogy a benne lakó nép biztonságban él, szidóni módra, nyugodtan és biztonságban, és nincs senki az országban, aki bántaná őket, vagy uralkodnék fölöttük. Messze esnek a szidóniaktól is, nincs senkivel semmiféle kapcsolatuk. 8 Mikor hazaérkeztek testvéreikhez Corába és Estáólba, megkérdezték tőlük testvéreik: Mi hírt hoztok? 9 Ők így feleltek: Induljatok, vonuljunk föl ellenük, mert olyan földet láttunk, amely nagyon jó! Mit késlekedtek? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet! 10 Ott egy olyan népet találtok, amely biztonságban él, és tágas az a föld mindenfelé. Bizony, a kezetekbe adta azt Isten! Olyan hely az, ahol nem hiányzik a világon semmi. 11 Útnak indult tehát Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett ember. 12 Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárímnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának még ma is; ott van ez Kirjat-Jeárím mögött. 13 Majd továbbvonultak Efraim hegyvidékére, és eljutottak Míká házához. 14 Ekkor az az öt ember, aki elment kikémlelni Lajis földjét, ezt mondta testvéreinek: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban van éfód és házibálvány, faragott és öntött bálványszobor? Ugye tudjátok, mit kell tennetek? 15 Ekkor betértek oda. Bementek az ifjú lévita házába – ez is Míká háza volt –, és békességgel köszöntötték. 16 A dániak hatszáz fölfegyverzett embere pedig elállta a kapu bejáratát. 17 Az az öt ember, aki elment kikémlelni azt a földet, fölment, behatolt oda, és magához vette a faragott bálványszobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, a hatszáz fölfegyverzett ember mellett. 18 Amikor tehát ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott bálványszobrot, az éfódot, a házibálványt és az öntött bálványt, megkérdezte tőlük a pap: Mit csináltok? 19 Azok ezt felelték neki: Hallgass, fogd be a szád! Gyere velünk, légy a mi atyánk és papunk! Mi jobb neked: ha egy ember házának vagy a papja, vagy ha Izráelben egy egész törzsnek vagy nemzetségnek vagy a papja? 20 Tetszett ez a dolog a papnak, magához vette hát az éfódot, a házibálványt meg a faragott bálványszobrot, és beállt a nép közé. 21 Azután továbbmentek, de az asszonyokat és a gyermekeket, a jószágot és az értékes holmit a menet élére állították. 22 Alig távoztak el Míká házától, máris fegyverbe szólították a Míká házában és a háza környékén lakó embereket, és a dániak nyomába eredtek. 23 Kiáltoztak a dániak után, mire azok visszafordultak, és azt kérdezték Míkától: Mit akarsz, hogy fegyverbe szólítottad embereidet? 24 Ő azt felelte: Elvittétek isteneimet, amelyeket csináltattam, meg a papomat, és elmentetek! Mi marad nekem? És még ti kérditek, hogy mit akarok? 25 De a dániak azt mondták neki: Egy szót se halljunk többet, különben rátok támadnak ezek a nekikeseredett emberek, és akkor elveszíted mind a saját, mind a házad népe életét! 26 Azzal a dániak továbbmentek a maguk útján. Míká pedig megfordult és hazament, mert látta, hogy azok erősebbek nála. 27 Elvitték tehát, amit Míká csináltatott, meg a papját is, aki nála volt. Azután rátámadtak Lajisra, a nyugalomban és biztonságban élő népre, kardélre hányták őket, a várost pedig fölperzselték. 28 Senki se menthette meg őket, mert Szidóntól messze estek, és nem volt senkivel kapcsolatuk, mert a város Bét-Rehób völgyében feküdt. Azután a dániak újra fölépítették a várost, és letelepedtek benne. 29 A várost ősatyjukról, Dánról Dánnak nevezték el, aki Izráel szülöttje volt. Azelőtt Lajis volt annak a városnak a neve. 30 Azután a dániak felállították maguknak a faragott bálványszobrot, és Jónátán, Gérsóm fia, Manassé unokája meg az ő fiai lettek Dán törzsének a papjai egészen addig, amíg az ország népét fogságba nem hurcolták. 31 Így állították fel maguknak azt a faragott bálványszobrot, amelyet Míká csináltatott, és ott volt ez mindaddig, amíg Isten háza Sílóban volt.

Egy kései törzsi területfoglalás eredménye Dán városának és szentélyének felépítése, mely az északi országrész, Izráel egyik központi temploma lesz. A kultuszi szobrok és a lévita pap bármennyire is az elvárt szertartások megfelelő eszközei, mégis az erőszak, a rablás révén nem jutnak jó eredményre. A templomot még az országrész teljes elfoglalása előtt lerombolják, a kultuszt felszámolják. A jó cél nem minden áron vezet Isten által is elfogadott megoldásra.

RÉ 43 MRÉ 43


„…várjátok meg az Atya ígéretét…” (Apostolok cselekedetei 1,1–14)

(4) „…várjátok meg az Atya ígéretét…” (Apostolok cselekedetei 1,1–14)

HOGYAN INDULUNK EL? Milyen lélekkel indulunk neki egy napnak? Miként indulunk el rövidebb és hosszabb utakra?  Felkészülünk-e az előttünk álló kisebb és nagyobb feladatokra? Látunk-e reményteli, nagyobb távlatokat a mindennapi történések közben? Sokat ülök autóban. Minden indulás előtt elmondok egy imádságot. Egyik ismerősöm említette: hosszabb repülőutak előtt minden fontosabb dolgot elrendezett, bízott a megtartó kegyelemben, de felkészült. Élünk-e Isten Igéjével, mielőtt elindul a nap? Kérjük-e Isten Szentlelkének vezetését, a krisztusi, mennyei „többet” mindenkor?

– 1. A feltámadott Jézus Krisztus tanítványainak szóló parancsa erre vonatkozik. Mielőtt a mi Urunk felment a mennybe, megparancsolta tanítványainak, hogy ne távozzanak el addig Jeruzsálemből, amíg a Szentlélek hitet, erőt, vezetést, mennyei tisztánlátást nem ajándékozott nekik (4–8).

– 2. A feltámadott Jézus Krisztus parancsa ez. Ez a parancs egyben ígéret, miszerint kapni fogják a Szentlélek ajándékát. Ez a parancs azonban szent diktátum, ami pontosan azt jelenti, hogy maradjunk veszteg addig, amíg ezt nem kértük! Addig várjunk! Az Ő ígérete beteljesedett, Ő feltámadott, Szentlelke által hitet, erőt, vezetést, mennyei tisztánlátást kaptunk ezáltal. De naponta szükségünk van arra, hogy ezért imádkozzunk, erről halljunk, enélkül ne induljunk el. Vegyük komolyan ezt a parancsot (4).

– 3. Isten Szentlelkének áldása nélkül nem megy! (Zsoltárok 127) Akkor inkább várjunk! A hétköznapi feladataink és nagy dolgaink tekintetében ugyanúgy érvényes ez, mint az Úrról való tanúskodás szent szolgálatában; hiszen mindenkor, mindenhol az Urat képviseljük (8).

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Bír 18

„Abban az időben nem volt király Izráelben.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink