Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek,”
(Lk 1,1–25)

1 Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, 2 amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz, 4 hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak. 5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt. 6 Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot. 10 Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. 14 Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. 18 Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős. 19 Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében. 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta: 25 Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

Zakariás megnémítását „nyilvános büntetésnek" érezhetjük. Mégsem vált nevetségessé, és nem botránkoztak meg rajta. A nép reakciójából láthatjuk, hogy komolyan vették Istent. Megilletődtek attól, hogy itt többről van szó, majd felismerték Isten hatalmas tetteit. Sokszor azért nem látják meg a többiek Istent, mert mi túl sokat beszélünk. Mindenre van válaszunk, vagy magyarázatunk ahelyett, hogy elnémulnánk, és bevallanánk: nem tudok mit mondani. Egy tragédiában, egy csapásban ezzel helyet adnánk annak, hogy Isten szólalhasson meg!

RÉ 301 MRÉ 189


„Ezékiás megörült a követeknek…” (Ézsaiás 39)

 (2) „Ezékiás megörült a követeknek…” (Ézsaiás 39)

Meródak-Baladán az Asszíriát majdan felváltó Babiloni Birodalom megalapítójának tekinthető. Asszíria Kr. e. 745-ben foglalta el Babilóniát. A babiloni ellenállás hőse Meródak-Baladán lett, aki Kr. e. 721-ben jutott hatalomra, és Kr. e. 712-ben látogatta meg Ezékiást, Júda királyát, akiben szövetségest keresett maga mellé, Asszíria ellenében.

Ezékiás király személye mutatja azt a tényt, hogy mindig az Isten kegyelme tartja meg a hit emberét. Lám: a hitünk gyarló, hullámzó. Itt fel és alá hullámzik minden, a hitünk is! (Barth Károly) Ezékiás király a hit embere volt, és mégis magasságokon és mélységeken keresztül hordozta őt az Úr.

– Az előző fejezet hitbéli magassága után ismét a mélységek következnek.

Ezékiás király most az Istenbe vetett bizalom nélkül cselekszik; hibát hibára halmoz a betegségéből felgyógyult, csodás ima-meghallgatást tapasztalt júdai király.

Ezékiás e-világi szövetségektől remél segítséget, a sok prófétai intés ellenére is.

A király hiúságát legyezgeti a babiloni uralkodó levele, ajándéka, figyelme; ezért nemcsak fogadja a babiloni követeket, hanem teljesen kitárulkozik, dicsekszik, mindenét megmutatja (1–2).

Amikor pedig Ezékiás prófétai figyelmeztetést kap, hogy Babilónia valóban legyőzi majd Asszíriát, de azok nem segíteni fogják őket, hanem fogságba hurcolják népét, akkor Ezékiás fellélegzik: én és a velem lévők akkor még megússzák (3–8). Mai napig így gondolkodunk mi is; nemcsak a hitetlenek, hanem a hívők is. Ezer példát tudnék sorolni itt, erre nézve…

Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Istent keresem

Lk 1,1–25

„De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink