Istent keresem

Napi ige a református Bibliaolvasó Kalauz alapján

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”
(Mt 17,1–13)

1 Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 2 És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. 3 És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 4 Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 5 Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! 6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. 7 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! 8 Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. 9 Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül. 10 Erre megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? 11 Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. 12 Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is. 13 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” (5). Jézus megdicsőülésekor egy szempillantásra betekinthetünk Isten országába. Láthatóvá válik a megígért csoda (16,28), amely majd egykor a színről színre látás világában lesz teljessé. Mikor tud bennünk is gyönyörködni az Úr? Ha már ebben a földi életben látszódik rajtunk Krisztus. Amennyire hallgatunk a kereszthalálig engedelmes Jézusra, annyira látszódik meg rajtunk az ő dicsősége. Amennyire engedelmesek vagyunk Jézusnak, annyira dicsőítjük Istent (1Sám 2,30; Zsolt 37,4).

RÉ 296 MRÉ 187

„…de a kisebb testvér nagyobb lesz nála…” (1Mózes 48)

(19) „…de a kisebb testvér nagyobb lesz nála…” (1Mózes 48)* EGYENLŐSÉG? – 1. József ki akarta javítani Jákóbot (17–18), aki keresztbe tett kézzel áldotta meg gyermekeit, a kisebbet jobb kézzel, az elsőszülöttet bal kézzel (15); – majd áldó szavaiban is előbbre helyezte a kisebb Efraimot (20). Hiába akarja József, először egy erős mozdulattal, majd szavakkal is korrigálni homályosan látó apját (10). – 2. Jákób világosan kijelenti, hogy nem tévedett (19–20): – mindegyik áldott lesz, mindegyiket „térdére ültetve” fiának tartja Jákób (12), noha egyiptomi asszonytól születtek, idegen földön; – de az egyik „többet” kap a másiknál. – 3. Nem tudjuk Isten elrendelését megmásítani. Mekkora evangélium ez! Isten elrendelése nem ismeri az egyenlőséget (6); – vagyis a kisebb az elsőszülött elé kerül (Máté 20,16). Isten logikája más, mint a miénk. Ő nem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” elvén gondolkozik. – 4. Mi viszont „visszafelé” nem okoskodhatunk: nevezetesen, hogy aki kevesebbet kapott, az kevesebb is, netán elvetett. Ez nem a mi dolgunk! Egy biztos, aki többet kapott, annak sokkal több a számadása is (Máté 25,16). – 5. Az áldás (15–16; 20): a mi Urunk Jézus Krisztus!

___

* EGYENLŐSÉG?

– 1. József ki akarta javítani Jákóbot (17–18), aki keresztbe tett kézzel áldotta meg gyermekeit, a kisebbet jobb kézzel, az elsőszülöttet bal kézzel (15); – majd áldó szavaiban is előbbre helyezte a kisebb Efraimot (20).

Hiába akarja József, először egy erős mozdulattal, majd szavakkal is korrigálni homályosan látó apját (10).

– 2. Jákób világosan kijelenti, hogy nem tévedett (19–20): – mindegyik áldott lesz, mindegyiket „térdére ültetve” fiának tartja Jákób (12), noha egyiptomi asszonytól születtek, idegen földön; – de az egyik „többet” kap a másiknál.

– 3. Nem tudjuk Isten elrendelését megmásítani.

Mekkora evangélium ez!

Isten elrendelése és „felhatalmazása” nem ismeri az egyenlőséget: – Efraimot és Manassét még „fiakká” fogadják, viszont a többieket, bár ugyanúgy szerették, már nem sorolták közvetlenül Jákób fiainak sorába (6); – sőt, ezen belül is vannak különbségek, Efraim élvezhetett elsőbbséget Manasséval szemben, vagyis a kisebb az elsőszülött ellenében (Máté 20,16).

Isten logikája más, mint a miénk.

Ő nem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” elvén gondolkozik.

Mindig elválaszt, megkülönböztet az Isten.

– 4. Mi viszont „visszafelé” nem okoskodhatunk: nevezetesen, hogy aki kevesebbet kapott, az kevesebb is, netán elvetett.

Ez nem a mi dolgunk!

Egy biztos, aki többet kapott, annak sokkal több a számadása is (Máté 25,16).

– 5. Olyan ez, mint a hegyek vonulatai, nincs egyetlen egyforma magas pontja sem.

Önmagában azonban egyik sem éri el az eget.

A csúcs sem.

Az égnek kell megnyílni, esőt adni.

Az eső aztán a csúcstól innen északnak, a csúcstól onnan délnek csorog lefelé.

Ez az áldás (15–16; 20): a mi Urunk Jézus Krisztus; – Ő a „vízválasztó” is.

Steinbach József dunántúli püspök Igemagyarázata a Reformátusok Lapjából a Bibliaolvasó Kalauz azon szakaszához, amelyet a Kalauz nem magyaráz.
Az Igemagyarázat online elérhetősége: igemellett.blog.hu.

Sola Scriptura

Hitvallásaink

Református hitünk egyik fő sarokpontja a hitvallásosság. Hitvallások azért születnek, mert van élő hit. Egyházunk az Apostoli Hitvallás mellett két alapvetően fontos hitvallásos iratot tart számon: a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást.

Istentiszteleti rendek

Az egyház életének ünnepi eseménye az istentisztelet. A következőkben a Magyarországi Református Egyház 1985-ben elkészült és ugyanakkor kiadott, jelenleg hivatalosan használatban levő istentiszteleti rendjeit és azok leírását olvashatják.

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Mt 17,1–13

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink