Püspöki gondolatok az imádságról (Imaéjjel 2014)

Fazekas László, Csomós József, Steinbach József és Kató Béla gondolatai az idei imaéjjelre.

Az imádság

A keresztyén ember életének természetes megnyilvánulása az imádság. Jézustól a tanítványok is azt kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, s Jézus ekkor mondta azt az imádságot, amely mindannyiunk drága kincsévé vált. Pál apostol a Thessalonikabeliekhez írott levelében a szüntelen imádkozásra bíztat (1Tessz. 5,17). Luther Márton egyszer azt mondta: „Ma sok a dolgom, ezért többet kell imádkoznom." Sok drága ígéret kapcsolódik az imádsághoz és nagyon sok olyan tapasztalás, amely mind azt mutatja, hogy hatalmas erő rejlik abban.

Én Isten áldott kegyelmét látom abban, ha valaki rájön minderre. Bennem is tudatosult, amikor Isten nevemen szólított és elhívott, hogy őt megszólíthatom, neki hálát adhatok, hozzá vihetem életem, sőt vihetek másokat is, vihetem a gondokat, a világban lévő problémák - egyszóval mindent. Minden testi-lelki szükségem kielégítését.

Ezért örülök annak, hogy a fiatalok időt szentelnek az imádságnak és ez a felhívás elér a Kárpát-medence fiataljaihoz. Van miért imádkozni!

Kívánom, hogy Isten tegye áldottá az imaéjjelt, s adja, hogy mindenki számára az Ő jelenlétének és atyai szeretetének megtapasztalása legyen ez az alkalom.

Fazekas László püspök
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

 

Ifjú Testvéreim!

Örülök, hogy október 10. éjszakáján velünk imádkoztok. Ti, akiknek füle még nem érzékeny a „prostamol uno" reklámjára és mi (én), akik már testközelben érezzük a Zsolt. 16,7 valóságát: „még éjjel is oktatnak engem az én veséim." Hála Istennek jó irányba: „Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem."/ Zsolt. 63,7 /
Akik ezt nem akció szinten műveljük, megtanultuk évtizedek tapasztalata nyomán, hogy mennyire igaza van a Zsoltárosnak: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! /139,4 /

Ezért a mi közös éjszakai imádságunk – nagyon örülök, hogy sokakkal a Kárpát-medencében – nem arról szól, hogy „minél többen ostromoljuk, akkor annál hamarabb leomlik". Nem!
A mi imádságunk arról szól, hogy sokan, együtt állunk oda, a hálaadásnak azzal a lelkületével, amit Mesterünk így mondott: „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." /Mát. 6,7-8/

Ifjú Testvéreim! Köszönöm, hogy ezen az éjszakán velünk imádkoztok. Ti se feledjétek a normát: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk..."/ Mt. 6,9 /

Csomós József püspök
Tiszáninneni Református Egyházkerület

 

Gondolatok az imádságról

„...az imádás és a könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé, és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Filippi 4,6-7)

A református kegyesség négy fontos eleme az Igével való táplálkozás, az imádság, a közösség, és az ezekből következő szolgálat. Olyan ez, mint egy kerék négy küllője, amely Jézus Krisztus körül forog. Ez a négy elem nem választható el egymástól.

Az imádság olyan, mint amikor a kisgyermek azt kéri az apukájától, hogy „emelj fel engem, mert pici vagyok és nem látok: emelj fel, hogy lássam az élet igazi távlatait". Mi az imádság? Az Isten országának a nyelve, amit újból meg kell tanulni, mint annak az embernek, aki idegenből hazatért, és rá kell hangolódnia újból a hazai nyelvre. Aki imádkozik, az másként áll fel az imádságból, mint amikor leborult imádkozni.

Először mindig együtt kell imádkozni, az Isten népének közösségében, hogy a családban, és a belső szoba csendjében is áldott legyen imádságunk.

Pál apostol azt mondja, hogy az imádság és a könyörgés alkalmával, hálaadással vigyük kéréseinket az Isten elé; vagyis az imádságnak van naponta meghatározott alkalma, azaz az imádság legfontosabb természete a rendszeresség.

Pál apostol az imádságról szólva elkülöníti egymástól az imádság egyes részeit. Az imádság első lépése az Isten imádása. Az imádásban Isten személye lesz fontossá. Önmagáért magasztaljuk az Urat. Elismerjük, hogy minden körülmények között Ő az Úr, akkor is, amikor testi szemeinkkel nem ezt tapasztaljuk. Az imádság második lépése a könyörgés: itt rádöbbenünk a magunk kicsiny voltára, és kérjük Urunk segítségét. Milyen nagy vagy Te Uram, és milyen picik vagyunk mi; és nem engedünk el, amíg meg nem áldasz bennünket. Az imádság harmadik része a hálaadás, amikor Isten népe rádöbben arra, hogy mennyi mindenük van, még a nehéz időkben is. Isten népének tagjai ebben erősítik, erre segítik, emlékeztetik egymást. A hálaadás minden „ügyes" terápiánál áldottabb eszköz, hogy „jobb kedélyünk" legyen. Végezetül, az Ige logikájánál maradva, jöhetnek a kérések, amely tekintetében „bármit" megfogalmazhatunk, a vágyainkat is, és ezzel az Úr egyedül tökéletes akaratának mérlegére tesszük azokat. Ő mindent meghall, és az akarata szerintieket meghallgatja, az általa rendelt időben pedig megcselekszi azokat; és ez úgy van jól.

Az imádság áldása pedig az a békesség, amely Krisztusban adatott, és minden értelmet felül halad. Isten népnek, lehet, hogy nyugalma nincs, de békessége van. Ez a békesség az imádság során nyert bizonyosságból fakad, hogy senki és semmi el nem szakíthat minket az Isten szeretetéről. Az imádság végén az „ámen" olyan, mint amikor a pásztor rátámaszkodik a botjára: Te vagy a támaszom Uram, Benned bízom! Így adatik áldásként az imádkozó élet, még a hétköznapok sűrű és súlyos helyzeteiben is.

Mi az, amiért nekünk az Ige Egyházának most különösen könyörögnünk kellene?

Imádkozni elsősorban azért kellene, hogy elég legyen számunkra Isten szava, az Ige, Isten elhívó, ígéretekben, tanításban, és bátorításban gazdag szava. Sok a hatni akaró „okos módszer".

Imádkozni azért kellene, hogy az Úr adjon megújulást, ami nem biztos, hogy egyet jelent a változással, az Ige egyházának „modernizációjával", hanem éppen azt, hogy egyetlen, hatalmas értékünket, Isten felfedezett Igéjét a megváltozott világ számára is elérhetővé, érthetővé, és megszólítóvá tegyük.

Imádkozni azért kellene, hogy a hétköznapok döntéseiben, a mindennapok bonyolultságában is olyanok legyünk, mint akik az Isten dicsőségét, és nem a saját dicsőségüket munkálják; akik számára az egyház elsősorban nem az önmegvalósítás és a személyes kiteljesedés helye, hanem a szolgálat színtere.

Steinbach József püspök
Dunántúli Református Egyházkerület

 

Ifjú Testvéreim!

A Generális Konvent Ifjúsági Bizottsága, immár hagyományosnak tekinthető módon, ebben az esztendőben is meghirdeti a Kárpát-medencei ifjúsági imaéjjelt.

Isten ajándékának tekintjük, hogy ez a kezdeményezés, amelyet a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet indított útjára 2011-ben, azóta is egyre bővülő lehetőséget biztosít arra, hogy Ti, a Magyar Református Egyház fiataljai, újból megtapasztaljátok, hogy a közös ima ereje nem összeadódik, hanem összeszorzódik.

Az imádság nem más, mint egyesülés Istennel, általa pedig egymással. Az imádság a szeretet kifejezője, a szeretet pedig maga Isten.

Adja Urunk, hogy október 10-én, az imádság éjjelén – dicsérve vagy kérve – önmagatokból kiemelkedve, szíveteknek az Úr előtti kiöntésével újból meggyőződhessetek afelől, hogy a szeretetben fogant egységet, az összetartozás bizonyosságát nem csak ifjúsági találkozókon, konferenciákon, vagy különféle fesztiválokon lehet megélni, hanem főleg közös imában.

Kató Béla püspök
Erdélyi Református Egyházkerület

Ez történik továbbiak →