Család, iskola, tehetség, szorgalom

2017. február 24., péntek

Saját osztálytársait tanítja fizikából, bronzérmes lett Indiában a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpián, és ha sikerül az érettségije, indulhat a Cambridge-i Egyetemre továbbtanulni. Gémes Antal, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium végzős diákja asztrofizikus vagy részecskefizikus szeretne lenni. Felkészítő tanára, Lakatos-Tóth István azt mondja róla: Anti a valaha volt legtehetségesebb tanítványa.

„A fizikával szépen le lehet írni a természeti jelenségeket, ez fogott meg benne" – mondja Gémes Antal, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium végzős tanulója. Antit már gyerekkorában érdekelte a fizika, ismertterjesztő-kísérletes könyvekből kezdte megismerni a természettudományt, sok kísérletet elvégzett otthon is. Az általános iskola elején a matematika kötötte le, hetediktől már inkább a fizika. Tanára, Lakatos-Tóth István azt mond­ja, a kezdetektől látszott Antin, hogy többet tud, mint ami kötelező, és már az első versenyén érezte, hogy diákja kiemelkedik kortársai közül. Aztán jöttek az eredmények: 2012-ben a fiatalember abszolút első helyezett lett több különdíjjal az Öve­ges József Kárpát-medencei Fizikaversenyen, 2013-ban pedig bronzéremmel tért haza az Indiában megrendezett Természettudományi Olim­piáról. 2015-ben megnyerte a Tornyai Sándor és Wigner Jenő fizikaversenyeket, az Európai Uniós Természettudományi Olimpián pedig második lett. 2016-ban a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Olimpián bronzérmes lett Indiában.

Út Cambridge-be

Mindezek tükrében kevésbé meglepő, hogy kis túlzással Gémes Antalt már jóformán érettségije előtt felvették a Cambridge-i Egyetemre. Amikor ezt mondom neki, helyreigazít: volt már ugyan felvételi elbeszélgetésen, szeretne is Angliában tanulni, de azért még sikeres emelt szintű érettségit kell tennie matematikából, fizikából és informatikából. Ha ezzel megvan, valóban Cambridge-ben tanulhat, természettudományok szakon. Itt két év után lehet specializálódni, és fizikával szeretne majd foglalkozni. Végül asztrofizikus vagy részecskefizikus szeretne lenni. A kutatásban képzeli el a jövőjét. De először is szeretne egy doktorit – sorolja határozottan a fiatalember, aki azt mondja, hazajönne majd kutatni, ha minden körülmény adott lenne hozzá.

Kiemelkedő

„Ilyen diákom még nem volt a negyvenegy év alatt, amióta tanítok" – mondja Anti felkészítő tanára, Lakatos-Tóth István. Voltak persze más tehetséges diákjai is, akik versenyeket is nyertek, de ennyire kiemelkedő más nem volt. A fizika–matematika szakos tanár arra is neveli diákját, hogy ne csak tudása legyen, hanem azt át is tudja adni olyanoknak, akik kevésbé értenek a természettudományokhoz. Gémes Antal mindezt úgy gyakorolja, hogy bizonyos órákat – taná­ra felügyelete mellett – már ő tart meg a saját osztályában. „Riva­li­zálás nincs, a diáktársak elfogadták, hogy Anti tehetséges. Én pedig örülök, hogy van egy ilyen diákom" – mondja a pedagógus.

Tehetség, szorgalom, család és iskola 

Négy dolog kell ahhoz, hogy valaki, aki tehetséges, valóban eredményeket érhessen el. Gémes Antal szerint ehhez elengedhetetlen a családi és az iskolai megértő, támogató háttér, a diák adottságai és nem utolsósorban soha el nem múló szorgalma. Ha ezek közül az egyik is hiányzik, nagyon nehéz helytállni – vélekedik a fiatal tehetség.

Teremtésről fizikaórán

Az tanév utolsó óráin a teremtéssel, a természettudomány és a hit kapcsolatával, valamint nagy fizikusok Istenről szóló gondolataival ismerkednek a végzős diákok – mondja Lakatos-Tóth István tanár. „Ez az egésznek a lényege" – foglalja össze tanítási filozófiájának lényegét. Ezt már hosszú évek óta így csinálja, és ebbe mindig be is vonja az érettségi előtt álló fiatalokat. Elküldi őket lelkipásztorokhoz, papokhoz, hogy kérjenek segítséget a témában. Lakatos-Tóth István és Gémes Antal együtt mondják Werner Heisenberg fizikai Nobel-díjas tudós idevágó hitvallását: „Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten."

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2017. február 26-i számában.

Ez történik továbbiak →