82 éve szentelték fel a Baross téri gyülekezet templomát

2015. május 26., kedd

Nyolcvankét szentelte fel Ravasz László püspök a Budapest-Baross téri Református Egyházközség templomát.

A Budapest-Baross téri Református Egyházközség, bár története során rendelkezett saját – hordozható, fából és fémből készült – templomépülettel, napjainkban csak használója az istentiszteleteinek is helyet adó Magyarországi Református Egyház zsinati székházának. A Budapest-Baross téri Református Egyházközség Budapest Főváros Zugló Önkormányzatának támogatásával 2014-ben emlékkövet állított egykori temploma helyén. Az emlékkövet Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Karácsony Gergely, Zugló polgármestere fogja felavatni május 31-én, a 16 órakor kezdődő ünnepség keretében.

A VII. és VIII. kerület Keleti pályaudvarhoz közel eső, a városi folklór által „Csikágónak" keresztelt területen hatalmas bérházakban nagy embertömeg zsúfolódott össze a XX. század elején. A reformátusok jelentékeny része a trianoni békeszerződés által elszakított területekről a fővárosba menekültek közül került ki, sokan éveken át vagonlakók voltak.

Az itt és a XIV. kerület Erzsébetvároshoz közel eső területén élő reformátusság lelki gondozását és gyülekezetbe szervezését Szőke Imre, a fasori (akkor Vilma királynő úti) egyházközség segédlelkésze vállalta magára. Az első istentiszteleteket 1928 őszétől a Hernád utcai iskola tornatermében, majd 1929 őszétől a Keleti pályaudvar dísztermében tartották (innen a gyülekezet neve).

„A gyülekezeti élet erősödésének eredményeként egyre jobban megtelt a Keleti pályaudvari tanácsterem; (...) már nem fértek el a hívek. Nemcsak szűk volt ez a helyiség, hanem alkalmatlan is, mert lépcsőn kellett két emelet magasságra felmenni, és a pályaudvar zaja zavarta az istentiszteletet" – olvasható Szőke Imre visszaemlékezésében.

A gyülekezet 1932-ben fiókegyházzá, 1938-ban pedig anyaegyházzá alakult. Már 1931-ben megindult a gyűjtés a templomépítésre. 1933-ban megkapták azt az acélvázas, hordozható fa barakképületet, melyet addig a Tisztviselőtelepi (a mai Nagyvárad téri) gyülekezet használt, saját temploma felépüléséig. A fatemplomot az Aréna (mai Dózsa György) út –Thököly út sarkán állították fel. A templomszentelést 1933. május 26-án Ravasz László püspök végezte.

A faépület a második világháborúban jelentősen megrongálódott, évekig tartott a helyreállítása. A Népstadionban 1966-ban rendezett atlétikai Európa-bajnokság ürügyén a fatemplomot a hatóságok lebontásra ítélték. A gyülekezetnek ekkortól ad otthont a neves építész és olimpiai bajnok, Hajós Alfréd terve alapján 1909-ben a Magyarországi Református Egyetemes Konventje részére épült székház.

Hozzák a templomot

„Ebben az esztendőben talán a Baross-téri fiókegyháznak van a legszebb karácsonyi ajándéka – írta 1932 karácsonyán a Fasori harangszó. – Az alig egy esztendeje létesült új egyházközség, amely a keleti pályaudvar tanácstermében élesztette a szent tüzet, nemsokára a régi lóversenytér sarkán, az Aréna-út és a Thököly-út kereszteződésénél, a fennti, hatszáz ember befogadására alkalmas templomban fog összegyülekezni."

„Ezt a vasállványzaton, betonlapokból készült, szétszedhető és összeállítható istentiszteleti helyet, bátran mondhatjuk templomot – 1909-ben a kegyes és áldott emlékű Szilassy Aladár és hitvese építették a X., Család-i. 8. sz. udvarán, mint a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület külvárosi missiói munkájának első állomását, 40.000 korona költséggel. Egy új gyülekezet – a külsőferencvárosi-tisztviselőtelepi – növekedett fel ebben a teremben. Ez év okt. 31-én vonult át a gyülekezet az Üllői-úton épült templomába, s most a vastemplom üresen áll." A Fasori harangszó cikke itt folytatódik...

A Lorántffy Egyesület így az épületet a Budapesti Egyházmegyének ajándékozta, az pedig a Baross téri egyházközségnek, azzal a feltétellel, hogy az átszállítás költsége a gyülekezetet terheli. A gyülekezet presbitériuma Tömpe Károly építőmestert bízta meg ezzel a feladattal, akinek 9400 pengős ajánlata az átszállítás mellett a törések pótlását, az asztalos-, lakatos-, üvegezési munkákat, továbbá a betonalapozást, a vízvezeték kiépítését, a csatornázást és a villanyáram bevezetését is magában foglalta. A főváros az építéshez 1000 pengő segélyt adott, s vállalta, hogy az előkertet fákkal, cserjékkel beülteti. A VII. kerületi elöljáróság pedig a mélyebben fekvő telek feltöltését vállalta magára.

„Megindulhatott hát a szétbontás és a telken a feltöltési és alapozási munkálatok. Örvendetes meglepetés volt, hogy a palalemezeket tartó farácsok – 31 éves használat után is – alig voltak korhadtak" – emlékezett vissza a gyülekezet akkori lelkésze. 1933 márciusában kezdték meg az alapozási munkálatokat a mai Thököly és Dózsa György út sarkán.

A templom 26 ezer pengőbe került, mire teljesen felépült, a székek ekkor még hiányoztak. A költöztetés és az újjáépítés során az épület bal oldalán egy 40 személyt befogadó tanácsterem, egy cserkészszoba és raktárhelyiség, a jobb oldalon kétszobás lelkészi iroda, szegénygondozó iroda és raktár létesült, valamint az egyházfi kétszoba-konyhás lakása is. A régi típusú réz-körlámpákat is felcserélték modern, egyszerű gömblámpákkal. A templombelső kialakításához komoly értékű adományokkal járultak hozzá a gyülekezet tagjai.

Templomszentelés áldozócsütörtökön

1933 áldozócsütörtökén, mint arról a Fasori harangszó tudósít, „igen felemelő ünnepség keretében megtörtént a hordozható templom felszentelése. Igen előkelő vendégek és a hívek igen nagy tömege vett részt a felszentelésen, a megjelentek fele kiszorult a templomból, melyben 800-900 ember zsufolódott be." Köztük voltak a budapesti testvér-egyházközségek küldöttségei, a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület nagyobb küldöttsége, valamint a hatóságok képviselői.

A templomszentelésre a presbitérium Ravasz László püspököt kérte fel. Meghívta vendégül a templom eredeti megépítésében oly nagy szerepet játszott Szilassy házaspár leányait, a délutáni templomi ünnepélyre pedig előadóként a Család utcai templomban szolgálatot teljesített lelkészeket kérte fel. A gyülekezet éneke után Szabó Imre esperes lelkész imádkozott. Az igehirdető püspök alapigéjét I. Móz 28,112-ből vette (Jákob égi lajtorját lát).

„Magányos bujdosó ember, egy nagy álmodó, a pusztaságban megnyilatkozott egeket lát. Ahol ez a látás történt, azon a ponton épült fel Béthl, Isten háza, az első templom. Ez a hordozható ház, amely immár második helyen ültetett el Budapest utcáin, szintén ott épült meg, ahol két álmodó lélek a magyar pusztaságban, idegenül és elhagyottan, álmot láttak arról, hogy a magyar ember új, belső viszonyba kerül Istennel. Az egyházi ébredés nagy álma volt e hajlék megteremtője. Ez a hajlék lett az első bölcsője a magyar egyházi és evangéliumi ébredésnek. A gyülekezet Isten oltára. Külsőleg iromba és sötét, de átitatta a megáldozott vér és átitatta a Lélek, az igéből származó, a Krisztusnak vére. Krisztus népe, Te áldozati Kőszirt, Baross téri református gyülekezet, fegyvereid maradjanak tiszták, rózsáid ne hervadjanak el. S ha karcolás vagy villámcsapás ér, mutasd meg, Krisztus népe, hogy véren szerzett öröksége, lelkének élő darabja vagy! Ámen!" 

Millisits Máté

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 40,1–47

„Nyisd ki jól a szemedet, és hallgass meg mindent figyelmesen!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink