82 éve szentelték fel a Baross téri gyülekezet templomát

2015. május 26., kedd

Nyolcvankét szentelte fel Ravasz László püspök a Budapest-Baross téri Református Egyházközség templomát.

A Budapest-Baross téri Református Egyházközség, bár története során rendelkezett saját – hordozható, fából és fémből készült – templomépülettel, napjainkban csak használója az istentiszteleteinek is helyet adó Magyarországi Református Egyház zsinati székházának. A Budapest-Baross téri Református Egyházközség Budapest Főváros Zugló Önkormányzatának támogatásával 2014-ben emlékkövet állított egykori temploma helyén. Az emlékkövet Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Karácsony Gergely, Zugló polgármestere fogja felavatni május 31-én, a 16 órakor kezdődő ünnepség keretében.

A VII. és VIII. kerület Keleti pályaudvarhoz közel eső, a városi folklór által „Csikágónak" keresztelt területen hatalmas bérházakban nagy embertömeg zsúfolódott össze a XX. század elején. A reformátusok jelentékeny része a trianoni békeszerződés által elszakított területekről a fővárosba menekültek közül került ki, sokan éveken át vagonlakók voltak.

Az itt és a XIV. kerület Erzsébetvároshoz közel eső területén élő reformátusság lelki gondozását és gyülekezetbe szervezését Szőke Imre, a fasori (akkor Vilma királynő úti) egyházközség segédlelkésze vállalta magára. Az első istentiszteleteket 1928 őszétől a Hernád utcai iskola tornatermében, majd 1929 őszétől a Keleti pályaudvar dísztermében tartották (innen a gyülekezet neve).

„A gyülekezeti élet erősödésének eredményeként egyre jobban megtelt a Keleti pályaudvari tanácsterem; (...) már nem fértek el a hívek. Nemcsak szűk volt ez a helyiség, hanem alkalmatlan is, mert lépcsőn kellett két emelet magasságra felmenni, és a pályaudvar zaja zavarta az istentiszteletet" – olvasható Szőke Imre visszaemlékezésében.

A gyülekezet 1932-ben fiókegyházzá, 1938-ban pedig anyaegyházzá alakult. Már 1931-ben megindult a gyűjtés a templomépítésre. 1933-ban megkapták azt az acélvázas, hordozható fa barakképületet, melyet addig a Tisztviselőtelepi (a mai Nagyvárad téri) gyülekezet használt, saját temploma felépüléséig. A fatemplomot az Aréna (mai Dózsa György) út –Thököly út sarkán állították fel. A templomszentelést 1933. május 26-án Ravasz László püspök végezte.

A faépület a második világháborúban jelentősen megrongálódott, évekig tartott a helyreállítása. A Népstadionban 1966-ban rendezett atlétikai Európa-bajnokság ürügyén a fatemplomot a hatóságok lebontásra ítélték. A gyülekezetnek ekkortól ad otthont a neves építész és olimpiai bajnok, Hajós Alfréd terve alapján 1909-ben a Magyarországi Református Egyetemes Konventje részére épült székház.

Hozzák a templomot

„Ebben az esztendőben talán a Baross-téri fiókegyháznak van a legszebb karácsonyi ajándéka – írta 1932 karácsonyán a Fasori harangszó. – Az alig egy esztendeje létesült új egyházközség, amely a keleti pályaudvar tanácstermében élesztette a szent tüzet, nemsokára a régi lóversenytér sarkán, az Aréna-út és a Thököly-út kereszteződésénél, a fennti, hatszáz ember befogadására alkalmas templomban fog összegyülekezni."

„Ezt a vasállványzaton, betonlapokból készült, szétszedhető és összeállítható istentiszteleti helyet, bátran mondhatjuk templomot – 1909-ben a kegyes és áldott emlékű Szilassy Aladár és hitvese építették a X., Család-i. 8. sz. udvarán, mint a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület külvárosi missiói munkájának első állomását, 40.000 korona költséggel. Egy új gyülekezet – a külsőferencvárosi-tisztviselőtelepi – növekedett fel ebben a teremben. Ez év okt. 31-én vonult át a gyülekezet az Üllői-úton épült templomába, s most a vastemplom üresen áll." A Fasori harangszó cikke itt folytatódik...

A Lorántffy Egyesület így az épületet a Budapesti Egyházmegyének ajándékozta, az pedig a Baross téri egyházközségnek, azzal a feltétellel, hogy az átszállítás költsége a gyülekezetet terheli. A gyülekezet presbitériuma Tömpe Károly építőmestert bízta meg ezzel a feladattal, akinek 9400 pengős ajánlata az átszállítás mellett a törések pótlását, az asztalos-, lakatos-, üvegezési munkákat, továbbá a betonalapozást, a vízvezeték kiépítését, a csatornázást és a villanyáram bevezetését is magában foglalta. A főváros az építéshez 1000 pengő segélyt adott, s vállalta, hogy az előkertet fákkal, cserjékkel beülteti. A VII. kerületi elöljáróság pedig a mélyebben fekvő telek feltöltését vállalta magára.

„Megindulhatott hát a szétbontás és a telken a feltöltési és alapozási munkálatok. Örvendetes meglepetés volt, hogy a palalemezeket tartó farácsok – 31 éves használat után is – alig voltak korhadtak" – emlékezett vissza a gyülekezet akkori lelkésze. 1933 márciusában kezdték meg az alapozási munkálatokat a mai Thököly és Dózsa György út sarkán.

A templom 26 ezer pengőbe került, mire teljesen felépült, a székek ekkor még hiányoztak. A költöztetés és az újjáépítés során az épület bal oldalán egy 40 személyt befogadó tanácsterem, egy cserkészszoba és raktárhelyiség, a jobb oldalon kétszobás lelkészi iroda, szegénygondozó iroda és raktár létesült, valamint az egyházfi kétszoba-konyhás lakása is. A régi típusú réz-körlámpákat is felcserélték modern, egyszerű gömblámpákkal. A templombelső kialakításához komoly értékű adományokkal járultak hozzá a gyülekezet tagjai.

Templomszentelés áldozócsütörtökön

1933 áldozócsütörtökén, mint arról a Fasori harangszó tudósít, „igen felemelő ünnepség keretében megtörtént a hordozható templom felszentelése. Igen előkelő vendégek és a hívek igen nagy tömege vett részt a felszentelésen, a megjelentek fele kiszorult a templomból, melyben 800-900 ember zsufolódott be." Köztük voltak a budapesti testvér-egyházközségek küldöttségei, a Lórántffy Zsuzsánna Egyesület nagyobb küldöttsége, valamint a hatóságok képviselői.

A templomszentelésre a presbitérium Ravasz László püspököt kérte fel. Meghívta vendégül a templom eredeti megépítésében oly nagy szerepet játszott Szilassy házaspár leányait, a délutáni templomi ünnepélyre pedig előadóként a Család utcai templomban szolgálatot teljesített lelkészeket kérte fel. A gyülekezet éneke után Szabó Imre esperes lelkész imádkozott. Az igehirdető püspök alapigéjét I. Móz 28,112-ből vette (Jákob égi lajtorját lát).

„Magányos bujdosó ember, egy nagy álmodó, a pusztaságban megnyilatkozott egeket lát. Ahol ez a látás történt, azon a ponton épült fel Béthl, Isten háza, az első templom. Ez a hordozható ház, amely immár második helyen ültetett el Budapest utcáin, szintén ott épült meg, ahol két álmodó lélek a magyar pusztaságban, idegenül és elhagyottan, álmot láttak arról, hogy a magyar ember új, belső viszonyba kerül Istennel. Az egyházi ébredés nagy álma volt e hajlék megteremtője. Ez a hajlék lett az első bölcsője a magyar egyházi és evangéliumi ébredésnek. A gyülekezet Isten oltára. Külsőleg iromba és sötét, de átitatta a megáldozott vér és átitatta a Lélek, az igéből származó, a Krisztusnak vére. Krisztus népe, Te áldozati Kőszirt, Baross téri református gyülekezet, fegyvereid maradjanak tiszták, rózsáid ne hervadjanak el. S ha karcolás vagy villámcsapás ér, mutasd meg, Krisztus népe, hogy véren szerzett öröksége, lelkének élő darabja vagy! Ámen!" 

Millisits Máté

Istent keresem

Zsid 11,1–7

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →