„Szükséges, hogy vers irassék…”

2016. január 19., kedd

József Attilát idézte beszédében Ágh István költő, aki január 17-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Szatmárcsekén rendezett ökumenikus ünnepségen vehette át a Kölcsey Társaság elismerését.

„Álomszerű érzések közepén állok, nem csak azért mert az ilyen templomi alkalom hihetetlen, hanem mert költőként vagyok itt. Ez a hivatás pedig szereptévesztésben tetszeleg mostanában, pedig vannak, akik várnák a szót, ha lennének, akik szólnának hozzájuk. »Szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye«" – idézte József Attilát a Kossuth-díjas író, költő, majd megkérdezte: „Ki foglalkozik azzal, hogy mit jelent a világ gyémánttengelye? Ki olvas ma verset? Kölcsey emlékéből merítünk erőt mi is" – mondta Ágh István, aki szerint Kölcsey Ferencben teljesedett ki nemzeti hagyományunk a magyar nyelv és irodalom. A Kossuth-díjas író úgy véli, mi ma már azon töprenghetünk, szavunkat meghallja-e valaki? Mennyire van az emberi cselekvésnek értelme? „A válasz pedig a Himnuszban van, mert van értelme a cselekvésnek, ha Isten segíti a nemzetet. A magyar költő pedig a hiúságok hiúsága ellenére is, a költészetben az isteni eredete miatt bízhat" – emelte ki.

„Ágh István Felsőiszkázon született 1938. március 24-én. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (1992). Eredeti neve Nagy István, de ennek írói foglaltsága miatt első jelentkezésétől (1958) Ágh néven publikál. Írói nevét 1968-ban hivatalosan is felvette. Nem csak a szenvedő, vergődő magyart mutatta be korának, hanem az alkotni, szárnyalni képest is. Műveiben tisztán igyekszik átadni üzeneteit." Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnökének laudációjából.

A díj átadása előtt igét hirdetett a református templomban Palánki Ferenc római katolikus és Fekete Károly református püspök is. Palánki Ferenc prédikációjában a szeretet és az ünnep fontosságáról beszélt. „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ember ünnepre van teremtve, ez a paradicsomi állapot és ezt rontotta meg a bűn, és ha megromlik az ünnep, megromlik a hétköznap is. Akkor boldog a nép, ha tud ünnepelni. És mit tudunk ünnepelni? Hogy velünk van az Isten!" – hangsúlyozta a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye püspöke. „A bűn nem csak egy rossz cselekedet, hanem egy Isten nélküli állapot, amikor a szeretet parancsa nem mond nekünk semmit" – mondta Palánki Ferenc, aki szerint az ünnep lényege, hogy van célja az életünknek, hogy azért vagyunk itt a világon, hogy összekapaszkodjunk, és szeretet közösséget alkossunk, mert ha szeretjük egymást, Isten bennünk él! Az Istennek tetsző élet pedig nem hely- és körülményfüggő, mert ha az Úr jönni akar, akkor eljön. Észre kell vennünk, hogy a szeretet mit kíván tőlünk, ki kell lépnünk a saját önzésünkből a másik felé, mert ez az előfeltétele annak, hogy találkozni tudjunk, a találkozás ünneppé legyen és a teremtett világot megszentelje, visszaadja az Úrnak. „Megszentelni a világot pedig azt jelenti, hogy Jézus szolgálatába állunk és azt tesszük, amit Ő kér tőlünk – emelte ki a római katolikus megyéspüspök, aki prédikációja végén azt kívánta, hogy ez az ünnep is segítsen minket abban, hogy teljesíteni tudjuk feladatunkat, miszerint „ünnepre vagyunk teremtve, és az ünnep megjelenik közöttünk, ha szeretni tudjuk egymást".

Palánki Ferenc után Fekete Károly hirdetett igét. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kiemelte, hogy Isten tudja és látja, hogy mikor veszteglünk, mikor irányítja más az életünket. Gyöngeségünkben az Úr Szentlelke siet a megsegítésünkre és három zárat akar felpattintani bennünk. Az első a szolgalelkűség börtönzára, amely azt mutatja, hogy irányítani lehet bennünket, elvehető az önállóságunk, pedig ha a szolgaság érzését felváltja a fiúságé, akkor érezhetjük igazán, hogy Istenhez tartozunk. A másik a szájzár, amely azt akarja elhitetni velünk, hogy nem érdemes és nincs is kihez szólni, pedig boldog ember az, aki nem zárul önmagába, hanem megcélozza Istent a szavával és tovább tudja adni szeretete hangjait. A harmadik zár azt akarja velünk elhitetni, hogy nincstelenek, szegények vagyunk és irigységre akar sarkalni, elfeledteti velünk a saját értékeinket. „A Szentháromság Isten azonban itt is megmutatja zártörő, ajtónyitó, felszabadító erejét, mert figyelmeztet: örökös vagy!" – hangsúlyozta Fekete Károly, majd kifejtette: „Mi Isten örökségének várományosai vagyunk, bizonyosak lehetünk afelől, hogy van földi és van mennyei polgárjogunk: örökösei vagyunk Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." A Tiszántúl református püspöke prédikációja végén kiemelte: „az Isten Szentlelkéről szóló himnikus sorok és a Himnusz lelkisége szólít ma meg bennünket, és vezérelni akar minket, hogy életünk ne zűrzavaros és üzemzavaros legyen, hanem álljon a Lélek belső vezérlése alatt."

Az igehirdetések után Jánosi Zoltán átadta a Kölcsey Társaság díját Ágh István költőnek. Az ünnepi alkalmon, a hagyományokhoz híven, az orgonát Varnus Xavér orgonaművész szólaltatta meg, a Himnuszt pedig Csikos Sándor színész szavalta el. A Debreceni Nagytemplom Kórusa Vass Sándor karnagy vezetésével teljesített szolgálatot. A templomi ünnepség után a résztvevők megkoszorúzzák Kölcsey Ferenc síremlékét a helyi református temetőben. Kölcsey Ferenc a feljegyzések szerint 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását Szatmárcsekén, ezért minden évben a január 22-hez legközelebb eső vasárnapon, ökumenikus ünnepségen emlékeznek meg a Himnusz költőjéről, a Magyar Kultúra Napjáról.

Buzás Borbála, fotó: Barcza János

Forrás: ttre.hu

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

2Pt 1,12–21

„Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink