Elképesztő szeretet

2016. január 27., szerda

Egy huszonéves emlék, egy istenélmény máig meghatározó Lovasi András életében. Most felfedte, hogy ez a titka az Éjjel, álmomban című Kispál és a Borz-dalnak: a Kossuth-díjas zenész a csurgói református gimnáziumban mesélt erről, sőt református esküvőjéről is.

Nehéz egy több mint tízéves dalról beszélni, amely ráadásul egy két évtizede átélt istenélményről szól?

Minél régebbi egy dal, annál könnyebb róla beszélni. Az istenélmény, amelyből született, mindig ott mocorgott bennem. Nem vagyok teljesen elégedett a dallal, de az Istenre találásról nehéz beszélni... Az élmény az 1990-es évek elején ért, az Éjjel, álmomban című dal 2004-ben született. Már önálló életet él, mindenkinek mást jelent. Szóban nem is nagyon mondtam senkinek, hogy mit éltem át, épp Heidl Gyuri barátomnak igen. Őt hitbeli kérdésekben komoly és hiteles embernek tartom. Egyébként arról nehezebb beszélni, amit most csinál az ember, mert arra nincs rálátása, még formálódik. De ennyi év távlatában nem okoz gondot beszélni egy dalról, főleg akkor, ha nem szégyellem.

Kispál és a Borz: Éjjel, álmomban
Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Nem láttam, de tudtam, nem láttam, de tudtam,
Hol vagyok és hol van
Mindenhol volt, mindenhol van
Mindenhol volt, mindegy, hol van
Mindegy, hol volt, mindegy, hol van
Elképesztő szeretet, elképesztő, hogy szeretett, elképesztő szeretet
Éjjel álmomban jó helyen voltam
Éjjel álmomban

Hogyan tekintesz most erre az érzésre?

Érdekes, hogy vannak az életünknek olyan pillanatai, amelyeket bármikor, különösebb erőfeszítés nélkül is fel tudunk idézni. Ahogy például a nyári konyhában a nagymama pörköltalapjának az illatát és az azzal kapcsolatos emlékeket. Állítólag egy illat vagy szag hatására egy egész film le tud pörögni előttünk. Az istenélményem is valami ilyesmi: fel tudom idézni ezt az érzést, és néha jól is esik felidézni. Olyan megtapasztalás ez, mint amikor hirtelen megsejted, hogy mi is ez az egész, és én ezt mindenképp ajándéknak gondolom. Ha ez nem lett volna, akkor biztos ma is azt gondolnám, mint gyerekkoromban, hogy Isten egy szakállas bácsi, aki néha jó kedvében napsugarakkal dobál bennünket, néha meg nyilaz.

Ha Isten nem szakállas bácsi, akkor ma mit gondolsz róla?

Elképesztő szeretet és elfogadás – így lehetne megfogalmazni, mint a dalban is tettem, de ez is csak közelítés. Közben pedig az ember beleretten mindabba, amit a világmindenségről is csak sejt. És rájön, hogy milyen furcsa-vékony szelete a világmindenségnek az, amiben élünk. Óriási dolog és lehetőség az, hogy élünk.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy csak egyházi esküvőt szeretnétek. A közelmúltban házasságot kötöttetek, miért volt fontos a templomi szertartás?

Az esküvő eredeti értelme egy háromszög, amelynek sarkain ott van Isten és a két ember. Nem csupán arról van szó, hogy ketten ígérnek egymásnak valamit, hanem arról is, hogy ennek Isten a tanúja. Engem éppen ez ragadott meg, és nem az, hogy odamegyek egy könyvhöz, aláírom, aztán jogilag van egy feleségem. Megvan az oka, hogy miért alakult így a társadalomban, de ez engem nem érdekel. A polgári esküvőre csak bementünk, aláírtuk, kijöttünk. Ha komolyan vesszük a házasságot, akkor egyházi házasságként kell értelmeznünk. Nem véletlen, hogy az első esküvőmön nem volt egyházi szertartás, és az sem véletlen, hogy most volt.

 

Református esküvőtök volt, pedig katolikus vagy. Hogy kerültetek kapcsolatba a református egyházzal?

Első utam a katolikus hivatalokhoz vezetett, de hosszú egyházjogi procedúrával járt volna, hogy az első polgári házasságomat érvénytelenítsék. Nem haragszom emiatt a katolikus egyházra, tiszteletben tartom azt, amit ők gondolnak. Ami pedig a reformátusokat illeti: a győri Öt Templom Fesztivál alkalmával a Kiscsillaggal játszottunk a református templomban, ahol megismerkedtünk egy szeretetteljes lelkésszel. A menyasszonyom akkor még nem volt megkeresztelve, ezért ő külön is járt felkészítésekre, és együtt is jártunk jegyesoktatásra Győrbe. Így nem volt akadálya annak, hogy református esküvőnk legyen. A családi tradíció miatt katolikus vagyok, de a felekezetek közötti böllenkedést én csak akkor szeretem, ha kedves froclizásjellegű. Mert amiről ez az egész szól, az elképesztően fontos. Persze a farizeusi erkölcs zavar, amely általában körülveszi a hierarchikus dolgokat, de most úgy vagyok vele, hogy még ez is jobb, mintha semmi sem lenne. Ahogy öregszem, egyre elfogadóbb vagyok.

Ikonikus személyek bizonyságtétele
A kortárs irodalom és az olvasás népszerűsítése a célja annak a programsorozatnak, melyet a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium szervez Csurgón. Kovács József igazgató szerint a kortárs istenes szövegeket a középiskolások elé kell vinni. A Kispál és a Borz egyes dalai is ilyenek, ezért hívták meg január 12-én Lovasi András zenészt Heidl György teológus (képünkön) társaságában. A korai egyházatyákat kutató Heidl György zenésztársa és barátja is Lovasinak. Lackfi János verseit közösen zenésítették meg. A beszélgetésen kiderült, hogy az Éjjel, álmomban nem szerelmes, hanem istentaláló dal. A sorozat keretében Eszterházy Péter író és Bertók László költő már járt Csurgón, a meghívást pedig elfogadta Steinbach József dunántúli püspök, valamint Bereményi Géza író társaságában Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is. „Ha a diákok találkoznak olyan ikonikus személyiségekkel, akiktől Istenről is hallanak, az megérintő bizonyságtétel lehet számukra" – árulta el kezdeményezésük célját az igazgató. A diákok minden alkalom elején kortárs versekből álló összeállítást adnak elő. 

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. január 24-i számában.

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Lk 9,51–62

„De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink