A múlt tapasztalataival a jelen változásaiban a jövő nemzedékéért

2016. március 02., szerda

A keresztyén pedagógus olyan, mint egy idegenvezető: nemcsak vezető, hanem útitárs is, nemcsak eszközöket ad, hanem távlatokat is nyújt – fogalmazott előadásában Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet (RPI) igazgatója A reformáció tanítása – a tanítás reformációja címmel megrendezett konferencia fővárosi helyszínén február 25-én.

Az RPI által szervezett kétnapos konferenciasorozat első napján Debrecenbe várták a pedagógusokat, majd a második napot Budapesten tartották. Mindkét rendezvény témája – a reformáció közelgő 500. évfordulójára készülve – a protestáns pedagógia, az oktatás „református többlete", illetve a reformáció oktatásának különböző szaktárgyi vonatkozásai voltak. A konferencia az intézet többéves hagyománnyal rendelkező tematikus „országjáró” konferenciasorozatába illeszkedett be, és a Reformáció Emlékbizottság támogatásával valósult meg. A budapesti rendezvényen mintegy 50 református köznevelési intézményben dolgozó pedagógus, gyülekezetben szolgálatot végző hitoktató vett részt.

A reformáció tanítása, a tanítás reformációja
A találkozó első napjának, melyen több mint hatvanan vettek részt a cívis városból és a környező településekről, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma adott otthont. A március 24-i konferencia Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének áhítatával és köszöntő szavaival kezdődött. A debreceni programban Hafenscher Károly, miniszteri biztos tartotta a főelőadást az egyház és iskola kapcsolatáról, részben történelmi dimenzióban, részben a jelen feladatait firtatva, részben pedig a jövőre mutatva. Előadott még Lőrincz Mónika a RPI pedagógiai szakértője, A református oktatás újjászületése címmel, valamint Arany Erzsébet, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem főiskolai docense az oktatás és a hittanoktatás megújításának szempontjairól. Szontágh Pál, az RPI igazgatója a konferenciával kapcsolatban kiemelte, hogy 2017 különleges év lesz minden protestáns intézményben, a konferenciát pedig a jubileumi év nyitányának szánták. Hozzátette: a találkozó címe az intézet és a református köznevelés hitvallása is, mert nagyon fontos a reformáció teológiai tanítása mellett a folyamatos módszertani megújulás. (Buzás Borbála, ttre.hu)

A dunamelléki egyházkerület székházában megtartott alkalmon Jakab-Szászi Andrea, az RPI igazgatóhelyettese tartott áhítat. A Kolosséiakhoz írt páli levél válogatott versei alapján a böjtről, mint „az új ember felöltözése” időszakáról beszélt, amikor a saját életünket az Isten akaratához kell hozzámérnünk. Az „odafennvalókkal törődés” az Isten felé való tudatos odafordulást, szándékos keresést jelenti, melynek jellemzője a folyamatosság és rendszeresség. Mindebből következik az olvasott, hallott Ige komolyan vétele, és a megértett és felismert dolgok megtétele, mert akkor válhat életünk, munkánk mások által áldássá – emelte ki áhítatában a lelkipásztor.

A reformáció tanítása

Az első plenáris előadásban Márkus Gábor címzetes igazgató segítségével a reformáció iskolafelfogásával és a puritán iskolahagyományokkal ismerkedett meg a hallgatóság. A reformáció meghatározó alakjainak iskolaképét elemezte több szempontból. A kortörténeti áttekintés során elsőként Luther vertikális iskolarendszerét mutatta be az előadó, aki a lutheri iskolafelfogásból kiemelte a tudásexportot és az alumni-rendszert, valamint a nyelvtanulás jelentőségét. Ezután Melanchtonnak a humanista műveltség és az üdvösségkeresés közötti egyensúlyteremtését, a felsőoktatás érdekében megtett középiskolai reformját emelte ki. „Radikálisan továbbvitte a wittenbergi vonalat” – mondta Márkus Gábor Valentin Trotzendorfról. A kevésbé ismert Melanchton-tanítvány pedagógiai sajátosságai a Coetus diákautonómiájának és a praeceptori rendszerének megteremtése volt.

A történeti áttekintésben továbbhaladva a kálvini iskolaképet mutatta be az előadó. A genfi kollégium órarendjének részletes áttekintésével, a tantárgyakkal, a feldolgozás alternatív módszereivel ismerkedtek meg a pedagógusok. „A Káténak az ifjúság tanítását kell szolgálnia és emellett legyen útmutatás lelkipásztorok és tanítók számára” – foglalta össze a kátéval szemben támasztott elvárásokat. A puritán iskolahagyományok bemutatásánál Apáczai Csere Jánost emelte ki, aki rövid élete során tételeit nem tudta kidolgozni, de Enciklopédiájával a tudományok összegzését adta meg. Zárásként Márkus Gábor elmondta, hogy míg a reformáció a nagy igazságokra döbbent rá, a puritanizmus a részletes szabályok kibontásával próbálkozott.

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Templom és iskola, egyház és oktatás című előadásában rövid történeti visszatekintéssel a jelenre vonatkozó tanácsokat fogalmazott meg. „A templom és az iskola egymásért vannak. Hármas szövetségben kellene lenni a szülőnek, fenntartónak és az iskolának” – fogalmazta meg a püspök az oktatás, és ezen belül az egyházi oktatás résztvevőinek egymáshoz fűződő kívánatos viszonyát. Mindehhez az szükséges, hogy belülről tisztázzuk a felelősségi köröket, mert ez teremti meg a teret a gyermek életében a taníthatóság és a tanulásvágy egységét.

A tanítás reformációja

A konferencia jelenre vonatkozó megállapításait fűzte egybe Jakab-Szászi Andrea. A Református Pedagógiai Intézet katechetikai igazgatóhelyettese a református többletet a hittanoktatás megújításának szempontjából vizsgálta meg. Az „egyháznak szüntelenül meg kell újulnia”-barthi megfogalmazás értelmezésekor az előadó a ”Semper reformanda" kifejezést finomhangolásnak nevezte: a hit képessége a megújulásra a Szentlélek kegyelme és munkája által. A megújuláshoz Isten örök és állandó Igéje a mérce, ami azt jelenti, hogy nem kell behódolni a ma irányzatainak. Az előadó arról beszélt, hogyan van jelen a változás igénye a hitoktatásban. Ezen belül összefoglalta az változó nemzedék jellemzőit és kiemelte: református oktatásunkban létkérdések felismerése Igei alapú, életre hangolt válaszok adásával lehetséges. A katechetikai igazgatóhelyettes felsorolta, hogy a Református Pedagógiai Intézet ebben a hitoktatást tanterv- és taneszköz fejlesztéssel, digitális segédletekkel, a pedagógusok önképzését segítő tanfolyamokkal, rendezvényekkel segít.   

A református többlet az oktatásban című előadásában Szontagh Pál az RPI igazgatója a keresztyén pedagógust olyan idegenvezetőnek nevezte, aki az őrzés felelősségével megbízott vezetőként, és a közös tanítványi létből kiindulva útitársként van jelen a gyermek mellett. Az igazgató a kompetenciaalapú értékelés mentén vette végig a református oktatás többleteit. Mind a nyolc kompetencia esetében a Biblia igéin keresztül világította meg a keresztyén pedagógia sajátosságait. Erről kapcsolódó cikkünkben részletesen olvashat.

A plenáris előadásokat református szaktanácsadó mesterpedagógusok szekciófoglalkozásai követték. A történelem tanárok szekciójában a reformáció tanításával foglalkoztak. Az irodalomtanítás új útjaival, és a kortárs irodalom középiskolai tanításának lehetőségeiről beszélgettek a magyar tanárok. A tanítók szekciója a drámapedagógia eszközeivel ismerkedett meg. A katechetika szekcióban három – óvodai, általános iskolai és középiskolai – csoportban a hittanoktatás megújításának szempontjait vizsgálták. A délutáni alkalmak lehetséges teret és időt adtak arra is, hogy a gyakorló pedagógusok elmondják, miben várnának segítséget, változást a tanítási munkájukban.

Telepóczki Márta, fotó: RPI/Vargosz


Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Ezsd 7,1–10

„...,mert vele volt Istenének a jóakarata” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink