Az egyháznak valódi megoldássá kell lennie a menekültügyben

2016. március 22., kedd

Sabine Dreßler, a Német Református Szövetség ökumenikus referense beszélgetett Dimitrios Boukis-szal, a Görög Református Egyház (Greek Evangelical Church – GEE) főtitkárával az aktuális görögországi menekülthelyzetről. A Református Egyházak Világközösségének (REV) menekültügyben egyik legaktívabb európai tagegyházával készült interjú a REV honlapján jelent meg.

Hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet Athénban, ahol olyan sok menekült rekedt az elmúlt időszakban?

A jelenlegi helyzet Athénban minden óra elteltével egyre kaotikusabbá és bonyolultabbá válik. A korábbi „tranzit menekültek” mára összefüggő „emberáradatot” képeznek, zavarodott és tanácstalan emberekkel, mert reményeik és álmaik szertefoszlanak a rendkívül szegényesen felszerelt táborokban és hotspotokban. Senki sem tudja a menekültek pontos számát meghatározni, és ami még rosszabb, a kormányhivatalok teljesen felkészületlennek tűnnek, hiszen a legalapvetőbb élelmiszerellátásról és elszállásolásról sem tudnak gondoskodni. Az érkező menekültek már most be vannak zsúfolva minden lehetséges, használaton kívüli középületbe, például a 2002-ben bezárt régi repülőtér épületeibe, sportcsarnokokba és régi kaszárnyákba.

A legfőbb kihívás a menekültek étkeztetése, amelyeket java részben különböző szervezetek, vállalatok, egyházak, helyi hatóságok és civilek nagylelkű adományaiból biztosítanak. A GEE erőteljesen részt vesz az élelmiszerellátásban és ruhaosztásban, valamint gyermekprogramokat is szervez Athén több területén.

A GEE is részt vesz az idomeni emberek támogatásában. Tudná jellemezni a kialakult helyzetet számunkra? Mire van most a legnagyobb szükség, gyakorlatban, és politikai értelemben?    

A GEE jelen van Idomeniben a menekültválság kezdetétől fogva. A hatóságok nem urai a helyzetnek, ami nagyon gyorsan változik. Minden alkalommal, amikor odamegyünk, nem tudjuk, mire számíthatunk. Az egykori ENSZ átmeneti befogadóhelyből mára egy végeláthatatlan menekülttábor lett, ahol több mint 12 ezer ember él. Sürgős szükség van a megfelelő elhelyezésre és élelmiszerekre, illetve a tisztálkodási lehetőségek biztosítására. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek a „hírhedt” elosztóközpontba kell menniük, amelyet Idomenihez közel hoztak létre. De még ez a „hotspot” sem képes a macedón határon tábort verő menekültek harmadánál többet befogadni. A GEE a hét négy napján nagyerővel segédkezik az élelem, ruházat, sátrak és tűzifa biztosításában a többezer ember számára. Az nyilvánvaló, hogy ez a segítség nem helyettesítheti az európai és görög kormányzati támogatást és politikai megoldást, amely végleges megoldást adhat az idomeni menekültek problémáira.  

Hiszek benne, hogy az egyház valódi megoldás kell, hogy legyen a problémára azáltal, hogy két fronton vívja meg ezt a csatát az emberségért: elsőként, biztosítani az azonnali ellátást minden ember számára Idomeniben és máshol. Ehhez jelentős emberi erőfeszítésre és nagylelkű pénzügyi hozzájárulásra van szükség. A legnagyobb szükség élelmiszerre, sátrakra és meleg ruházatra van. A második front az európai egyházak számára, hogy nyilvánosan támogassanak minden olyan politikai választ, amely együttérzésen alapul és valós megoldást kínál a problémára; azaz kiállni az olyan politikusok mellett, akik megnyitják országaikat a menekültek előtt és szállást nyújtanak nekik, amíg ők harcolnak azért, hogy véget vessenek a háborúnak Szíriában.

A balkáni menekültútvonalon lévő határokat lezárták, az Európai Unió jelentősen megosztott az ügyben és a tagállamok a menekültkvóta számain alkudoznak. Keresztyén emberként és református lelkészként mit üzen nekünk, európai egyházaknak? 

Egy keresztyén egyház lelkészeként hiszem azt, hogy Krisztus egyházának Európában újból meg kell találnia küldetését, valódi misszióját és így kivívni az emberek tiszteletét Európában azzal, hogy olyan szervezetté válik, amely képes gyakorlatias megoldást kínálni a problémára. Hogy elérjék ezt a célt, az európai egyházaknak ki kellene lépniük a „nemzeti egyház” kínálta komfortzónájukból és „üdvözítő jelenlétet” kellene kínálniuk az egész európai társadalom számára. Nem jelent ez a jelenlét mást, minthogy lefordítsuk a gyakorlat nyelvére, hogy mi „az Isten képmására teremtett ember szentségébe” vetett közös keresztyén hitünk. Hiszen végeredményben a „tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.” (Jakab 1:27)

 

A Görög Református Egyház


A Görög Református Egyház a legidősebb protestáns felekezet Görögországban, amelyet Athéni Görög Presbiteriánus Egyházként alapítottak meg 1858-ban. Néhány évvel később, 1870-ben egy második, kongregacionalista gyökerű presbiteriánus egyház jött létre, gyülekezetekkel Kis-Ázsiában és a török fennhatóság alatti Pontoszon.

A két egyház a kezdetektől szoros közösséget alkotott, minthogy közös eredetük az Amerikai Missziós Tanácsra vezethető vissza. 1927-ben, pár évvel az 1922-es „görög tragédia" után, amikor milliók kényszerültek menekülni a török állam elől, a két presbiteriánus egyház egyesült és felvette mai nevét. Ma a Görög Református Egyház elismert egyházként van számon tartva Görögországban.

A GEE református egyház presbiteriánus, illetve kongregacionalista egyházszervezettel, 33 gyülekezettel, 5000 taggal és 28 lelkésszel működik. Méretéhez képest a GEE jelentős diakóniai szolgálatot tart fent: számos gyermek- és ifjúsági tábort, kábítószerfüggő emberek számára két rehabilitációs központot a, 1994 óta pedig Athénban a menekültek számára egy nyelvoktató központot tart fenn. A GEE programot és menhelyet működtet az emberkereskedelem áldozatainak gondozására is, valamint a két görögországi protestáns idősek otthona egyik fenntartója.

Az egyház történelmi tagja a református közösségnek az 1880-as évek óta és alapító tagja az Egyházak Világközösségének, az Európai Egyházak Konferenciájának, valamint az Európai Protestáns Egyházak Közösségének.

A görög reformátusokkal sok éve szoros testvéri kapcsolatot ápol egyházunk. A Csillagpont fiatal résztvevői 2011-ben támogatták a pénzügyi válság miatt súlyos helyzetbe került egyház diakóniai szolgálatát. Chris Ferguson, a REV főtitkára a szervezet európai vezetőtestületével közösen, köztük az MRE képviselőjével, szolidaritási látogatást tervez áprilisban, amelynek folyamán helyben tájékozódnak a körülményekről, a görög reformátusok Athénban és a macedón határnál végzett munkáját is megismerhetik és a támogatás formáiról tanácskoznak. 

Külügyi Iroda

Fordította: Murányi Bálint

www.wcrc.ch

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

ApCsel 21,17–26

„Rólad pedig azt hallottuk... Tedd hát azt, amit mondunk neked!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink