A feltámadás legyőzi a félelmet

2016. március 28., hétfő

A Református Egyházak Világközösségének (REV) főtitkára, Chris Ferguson húsvéti üzenetében a koreai reformátusok példáján béketeremtésre hívja a reformátusokat világszerte.

Feszültséggel teljes időket élünk, terrortámadásokkal világszerte, a szíriai háború befejezésére tett erőfeszítésekkel, menekültek soha nem látott szenvedésével, rendszerszintű rasszizmussal, tömeges bebörtönzésekkel, emberkereskedelemmel és nők ellene elkövetett erőszakkal, hogy csak néhányat soroljunk. Amikor az emberek sokaságának sanyargatott sorsára tekintünk a világban, akkor közel, túlságosan is közel érezzük magunkhoz a háború és elnyomás valóságát, azaz a római megszállást is, amely Jézus életét és szolgálatát meghatározta és halálát is körülvette.

Márk evangéliumának 16. fejezetében olyan asszonyokról olvasunk, akik szembe mertek nézni a keresztrefeszítés valóságával, és amikor elmentek a sírbolthoz, látták, hogy a kő el van hengerítve a sír elől. Az asszonyok egy angyalt láttak, aki így szólította meg őket:

„Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” (Mk 16,6-8)

Sokan érvelnek amellett, hogy Márk evangéliuma eredetileg itt ért véget, ezekkel a szavakkal: „mert féltek”. Az első húsvét alkalmával a bátor, mégis rémült asszonyok azzal az üzenettel szembesültek, hogy Jézus él és a feltámadás azt jelenti, hogy mégsem a halálé az utolsó szó.

A feltámadott Úr ráadásul Galileába küldte őket, a konfliktus és elnyomás közepébe, mert a küzdelem a szegények, a nincstelenek, az erőszak és kereszt áldozatainak védelmére immár a Szentlélek vezetésével és erejével folytatódik.

A feltámadás ereje nem csak a halált győzte le, hanem a félelmet is attól, hogy visszatérjünk oda, ahol az életet veszély fenyegeti, és a mindenkit megillető élet oldalán álljunk ki minden fenyegetéssel szemben.

Konfliktusokkal terhelt globális közösségünk számos térsége közül ma a Koreai-félsziget az egyik olyan hely, amelyet leginkább sújt a megosztottság és a háború fenyegető réme. Keresztyén testvéreink mind Dél-, mind Észak-Koreában vezető szerepet vállalnak a békés újraegyesítésért folytatott küzdelemben. Tagegyházaink félelmekkel és súlyos akadályokkal szembesülnek a békéhez vezető úton. A két ország egyházainak képviselői személyes találkozásaik és beszélgetéseik alkalmával is keresik az erőszakos konfliktus enyhítésének módját, és a párbeszéd, illetve az igazságosságon és megbékélésen alapuló béketeremtés mellett kardoskodnak.

Az észak- és dél-koreai egyházak tagjai a napokban is találkoztak, súlyos félelmek és fenyegetettség közepette. Beszéltek egymással, közösen imádkoztak és tettek tanúságot. Jézust követve mentek „Galileába”, félelmüket legyőzve oda, ahol a szenvedés az úr. És onnan küldték húsvéti imádságukat.

Isten adja, hogy ez az imádság a református egyházak családját, egyházi közösségünk minden tagját buzdítsa és bátorítsa arra, hogy örömmel hirdessük: „Valóban feltámadt!”. Mert tényleg feltámadt és legyőzte legsötétebb félelmeinket is, hogy kövessük őt Galileába, és koreai testvéreink példáját követve tanúskodjunk a feltámadás erejéről béketeremtőként, a reménység gyermekeiként.

Christ Ferguson, REV főtitkár

Külügyi Iroda

Forrás: www.wcrc.ch

Urunk,
Hálát adunk azért, hogy az olvadó jég alatt kavargó víz hangja is arra emlékeztet minket: közel már a tavasz. Hálát adunk azért, hogy Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által megmutattad, hogy az új élet útja túlvezet azon a ponton, ahol a régi véget ér.
Népünk mindig is osztozott az örömben, a keserűségben, a bánatban és reményben, de az elmúlt hetven évben észak és dél megosztottságában élve sebeink és fájdalmunk egyre nő. Nem vetettünk véget a minket szétválasztó viszálynak és konfliktusnak. Hogyan lehetséges, hogy hetven esztendő nem volt elég erre? Sőt, egyre magasabb a fal, ami elválaszt minket. A megosztottság, bizalmatlanság, a vita és a fegyverkezési hajsza ördögi körében országaink és tengerünk fegyverkísérletek hadszínterévé vált és nem tudjuk, mikor tör ki a háború. A híd, ami egykor a béke és egység jeleként épült, elporladt, a madár, amelyik egykor a híd felett repült, esőáztatta szárnyai elnehezedvén, nem képes repülni többé.
Urunk, Istenünk.
Lehet, hogy egyet nem értést és ellenséges indulatokat keltettünk még akkor is, amikor megbékélésről beszéltünk?
Lehet, hogy csak súlyosbítottuk a konfliktust és a szembenállást még akkor is, amikor a megosztottság végéről beszéltünk?
Lehet, hogy az értetlenséget és bizalmatlanságot erősítettük még akkor is, amikor hitről beszéltünk?
Lehet, hogy vakok voltunk arra, hogy saját önző érdekeinket észre vegyük még akkor is, amikor együttélésről beszéltünk?
Lehet, hogy az életünket veszélyeztető utat választottuk éppen akkor, amikor népeink túléléséről és biztonságáról papoltunk?
Kegyelem Istene,
Add, hogy igazán lássuk, kik is vagyunk valójában mi, akik az élet útja ellen lázadtunk és a rombolásból vettük ki a részünket ahelyett, hogy a békét építettük volna. Könyörülj rajtunk és bocsáss meg nekünk most, hogy oktalanságunkat megbánva vágyunk jobbítani útjainkat, könnyel a szemünkben. Ha képtelenek vagyunk belátni hibáinkat és továbbra is szakadékba vezetnénk közösségünket, könyörgünk, te állíts meg minket és szereteted ostorával te űzd el konokságunkat és tudatlanságunkat.
Urunk,
Epedezve vágyunk arra, hogy északi és déli honfitársaink nyissák ki az elválasztó kapuzárakat, és népünk két szárnyát kibontva hatalmasan emelkedjen a magasba.
Hogy ez a reményünk beteljesüljön, Észak- és Dél-Korea egyházai hidat verünk a megbocsátás és megbékélés jegyében ott, ahol gyűlölet és megosztottság uralkodik, a párbeszéd folyamait nyitjuk meg ott, ahol bizalmatlanság és szembenállás van, és fákat és erdőket telepítünk az erőszak és rombolás helyén.
Feltámadás Istene,
Add, hogy észak és dél egyházai egyaránt szomjúhozzák az igazságosságot, te vezess minket, hogy ez a vágyunk és akaratunk bátorsággá és bölcsességgé nemesedjen és mi magunk olyan hitközösséggé legyünk, amely békét teremt.
A mostani rideg és sivár időszakban engedd, hogy népeink és a velünk szomszédos országok meghallhassák a tavasz örömhírét és megláthassák a jégtakaró alól előtörő élet világosságát.
Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

2Pt 3,1–7

„...emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink