„Az egyház Isten lélegeztetőgépe"

2016. április 17., vasárnap

Valláskárosultként definiálta magát Visky András író, színházi dramaturg, a Károli-egyetem tanára a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban tartott beszélgetésen, ahol Szabó T. Anna költő, műfordító társaságában beszélgettek az istenes versekről és a költészetről.

Hogyan lesz az emberből költő? Visky András író, költő, dramaturg, az MTA tagja azt mondja, ha élesen akar fogalmazni, akkor mindenki költő lesz, csak a szerencsésebbek ki is növik. Visky András nem nőtte ki. Felidézte a csurgói diákok előtt: három éves volt, amikor megígérte az édesanyjának, hogy megírja mindazt a szenvedést, amit az arcán látott, és amit átéltek. „Én ekkor egy internálótáborban éltem, több, mint ezer kilométerre az otthonomtól, mindent elvettek tőlünk, az apám börtönben volt."

A református egyház miatt került táborba, míg apja börtönbe

„Mit keres egy három éves kisfiú egy internálótáborban?" – teszi fel a kérdést Kovács József, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazgatója.

Visky András elmeséli: édesapját, Visky Ferencet 1958-ban huszonkét év börtönre ítélték. A per az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi kései hullámára volt reakció. Első körben börtönbe került mások mellett Bodor Ádám, Páskándi Géza, a második körben pedig „úgy döntöttek, lefejezik a potenciális ellenséget, az értelmiséget, apám is belekerült egy ilyen perbe" – mondja Visky András. És hogy miért? Mert Visky Ferenc úgy gondolta, ha már az államhatalom ateistának vallja magát, akkor az egyház ne fogadjon el pénzt az ateista államtól, hanem bízzák magukat Istenre, aki el fogja őket tartani – idézi apja hitvallását Visky András. Hozzáteszi: ez egy nagyon konstruktív, modernista, és elvárható gondolat volt. „Természetesen az egyház kezdeményezte apám elfogatását és perét, azóta ezekről szóló dokumentumokkal rendelkezünk."

Végül Visky Ferencet hét év börtön után engedték szabadon, a család öt évet töltött az internálótáborban. Visky András nyolc éves volt, amikor először találkozott az apjával úgy, hogy emlékszik is rá. „Ő emlékezett rám, de én nem emlékeztem rá, ő ismert engem, én nem ismertem őt. Ez egy isteni viszony, ahogy Isten ismer bennünket, mi pedig nem ismerjük Őt" – teszi hozzá.

Belenőtt a Bibliába az internálótáborban

A csurgói református gimnáziumban azt is elmesélte az író, hogy a táborban a Biblián nőtt fel, hiszen édesanyja ezt a könyvet vitte magával, amelyet esténként előbb gyertya, később pedig a petróleumlámpa fényénél olvastak. „Kicsi koromtól kezdve az volt az érzésem, hogy minden értek belőle! Hát persze, mi is itt vagyunk Egyiptomban, ott van a Duna – ami ott óriási, gyerekként alig láttam a másik partot – és azt hittem, hogy ketté fog válni, és mi át fogunk menni rajta."

Visky András azt is elmesélte, hogy harmadik osztályos volt, amikor az első versét megírta, lázasan, betegen. Amikor készen lett, az apjának olvasta fel először, aki megajándékozta egy keményborítós, gyönyörű füzettel, és azt kérte a fiától, hogy abba írja ezentúl a verseit. Akkor, és később is sokszor segítette a verseket kiigazítani édesapja.

Az öröm is istenes vers

A csurgói program célja, hogy kortárs szerzőket szólaltassanak meg az istenes versekkel kapcsolatban. Kovács József, a gimnázium igazgatója, református lelkész azt kérdezte a két vendégtől, mennyire kell bátornak lennie ahhoz, hogy Istenről írjanak. Szabó T. Anna költő, műfordító azt mondta, ezeket is ki kell adnia magából, „muszáj, mint a lélegzetet" – fogalmazott. Aztán elmesélt egy elsőre talán erősnek tűnő, de annál szemléletesebb példát arról, mi számára a nehézség. „Amikor szültem, kinyitották az ajtót, és mindenki nézte, hogy haladunk, ehhez képest Istenes verseket írni megnyugvás volt." Szabó T. Anna hozzátette, hogy szerinte el kell viselnie azt, ha az ember ott áll a reflektorfényben és „mindenki benéz a lelkének a legközepébe, ahol születik valami."

Szabó T. Anna szerint bár nehéz az örömről írni, de az örömöt is le kell írni. Szerinte ekkor azonban számíthat az ember arra, hogy egyből a torkának ugranak, mert hazugságnak tartják az örömről írást, „pedig az is istenes vers, ha az ember meg tud szólalni az örömről." Persze a klasszikus költői témák a magányosság, a fájdalom, de pont Csokonai Vitéz Mihály mondta, hogy az örömről és a játékosságról is írni kell – ez is Isten dicsérete – tette hozzá a Szabó T. Anna.

Visky András elsőre azt mondja, szerinte nincs is olyan, hogy istenes irodalom, aztán arra finomít, hogy nehezen értelmezhető számára ez a szókapcsolat. Saját bevallása szerint sokáig sem az Isten, sem a Megváltó szót nem tudta leírni a verseiben. Aztán jött a látványos fordulat, amikor „sokkal közvetlenebbül meg tudtam szólítani az isteni személyt." Visky András szerint a világ, főleg a nyugati kultúra „isteni vákuumba" került. „Ezt az isteni vákuumot csak úgy lehet kitölteni, ha ő maga megszólal. Az én beszélgetéseim Istennel mostanában arra mennek ki, hogy nem tudom a némaságát sem eleganciának felfogni, sem annak felfogni, hogy megsértődött volna miránk, az emberekre, a teremtményeire. Küszöbhelyzetben érzem magam."

A Szentírás Isten nemléte felől

Biblie Black, azaz Biblia Fekete – ez lesz a legújabb könyvének címe Visky Andrásnak. Erről azt mondja, „a Szentírás szövegeit Isten nemléte felől próbálom megírni, mert arra jutottam, hogy egy többszörösen vallássérült embernek – én lelkész déd- és szépunoka is vagyok – ez kibírhatatlan! Akinek ilyen öröksége van, annak nagyon kevés esélye van arra, hogy személyesen találkozzon a személyesen létezővel." Visky András hozzáteszi: olyan egyházban nőtt fel, amelyik úgy képzelte el magát, hogy azért létezik a világban, hogy a gyönge és nem professzionális Istent életben tartsa. De ha „az egyház olyan, mint az Úr Isten lélegeztetőgépe", akkor azt Isten nyomja.

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd

A kortárs irodalom és az olvasás népszerűsítése a célja annak a programsorozatnak, amelyet a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium szervez. Az alkalmakat mindig – így az április 7-i alkalmat is – a csurgói diákok műsora nyitja. A sorozat keretében Lovasi András Kossuth-díjas zenész, a Kispál és a Borz zenekar frontembere, Eszterházy Péter író és Bertók László költő már járt Csurgón, a következő alkalom vendége Steinbach József dunántúli református püspök, a meghívást pedig már elfogadta Bereményi Géza író társaságában Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is. Kovács József, a csurgói református gimnázium igazgatója egy korábbi alkalommal azzal indokolta a sok vendéget, hogy „ha a diákok találkoznak ikonikus személyiségekkel, akiktől Istenről is hallanak, az komoly bizonyságtétel lehet számukra."

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 6

„Fújjátok csak a kürtöt...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink