Történetek az Anyák Házából

2016. május 01., vasárnap

A baj pillanatok műve – a felépülés sokszor évekig tart. Közlekedési vagy háztartási baleset, súlyos fertőzés, sokszor egyre megy: a kórházba került gyermekek szüleit gyakran mardossa önvád a történtek miatt. Mindenki szeretné a lehető legtöbb időt a betegágy mellett tölteni – ebben segít az idén százötven éves Bethesdába került gyerekek szüleinek a tavaly novemberben megnyitott Anyák Háza, ahol kilenc ágy várja a tartós kórházi ellátásra szoruló vidéki gyerekek édesanyjait.

A télikert élete

Budapest XIV. kerületében, a Városliget és a forgalmas Hungária körút között van egy kis református sziget: a Magyar Református Szeretetszolgálat és a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon mellett a Bethesda Gyermekkórház központi épületei állnak itt. A Bethesdát az alapító pesti németajkú gyülekezettől átvevő Filadelfia Diakonissza Egylet egy csődbe ment cipőgyáros, Kobrák Móric villáját vásárolta meg 1914-ben igazgatói lakás és diakonissza anyaház kialakítása céljából. Az anyaházat a villa télikertjének tervezett épületből alakították ki: az épület mindhárom szintjén három, nagyjából tíz négyzetméteres, saját fűtésű szoba volt egymás mellett, amelyekhez közös, folyosó végi fürdőszoba és egy nagyobb, tizenöt négyzetméteres lakószoba tartozott. 1953-ban, amikor a Bethesda állami fenntartásba került, a diakonisszaház a négy egyházkerület közös tulajdona maradt, ezt kapta meg kilencvenkét éves használatra a Bethesda Gyermekkórház – mondja Bencze János lelkész, diakóniai igazgató, az alapítvány ügyvezetője. Az épület több funkciót is ellát: a második emeleten éppen orvosi öltözők, továbbképzésre érkező vidéki orvosoknak vagy határon túli betegek hozzátartozóinak fenntartott vendégszobák és egy gondnoki szoba kialakítása zajlik, az első emeleten pedig már kész öltözők, valamint az Anyák Házát kialakító és működtető Bethesda Kórház Alapítvány Irodája van. – A Bethesdában azt éltük meg, hogy egyre több az egészségügyi funkció, és egyre kevesebb hely maradt a szociális körülmények biztosítására: hogy az orvosok, nővérek méltó körülmények között tudjanak átöltözni, fel tudjanak készülni a munkára és legyen helyük pihenni az éjszakai ügyeleteseknek is – mondja a jelenlegi építkezésről Bencze János.

Heteket, hónapokat

A valamikori anyaház földszintjén alakították ki az Anyák Házát, ahol három kétágyas és egy háromágyas szobában helyezik el azokat a vidéki édesanyákat, akiknek tartós kórházi ellátásra szorul a gyermekük, és nem tudnák másképp megoldani, hogy a – sokszor akár élet-halál között lévő, kritikus állapotú – beteg mellett lehessenek. A lakószobákhoz mosási lehetőség, teakonyha és meghitt hangulatú társalgó is tartozik. Akik elfogadják a beköltözés feltételeit, nemcsak tiszta ágyat, hanem teljes ellátást is kapnak, hogy minden figyelmüket gyermekükre tudják fordítani. Noha ilyen szolgáltatás több kórházban is van, az Anyák Háza mindegyiktől különbözik. – A diakonissza testvérek iránti tiszteletből is gondoltunk arra, akiknek anyaháza volt ez az épület, hogy a felújított épületrészt, ahol kis betegeink hozzátartozói laknak, Anyák Házának nevezzük. Tavaly november 19-én kezdtük el ezt a szolgáltatást, azóta a maximum létszám négy-öt fő volt egyszerre. Volt, aki több mint négy hónapig lakott itt, de a legtöbben két-három hétig a vendégeink – meséli a diakóniai igazgató. Mint mondja, méltó helyet akartak teremteni a vendégfogadásra, megtéve a legtöbbet, amit lehet. Adódnak persze nem várt élethelyzetek: az Anyák Háza első karácsonyán például egy család, akik egy tűzvészben elvesztették otthonukat és legidősebb gyermeküket is majdnem, az épület falai között ünnepelték kis karácsonyfával, meghitten a Megváltó születését. Mindezt az alapítvány elhivatott dolgozóinak találékonysága mellett azok a felajánlások teszik lehetővé, amelyeket – akár gyülekezeti perselyadományként, akár egyszázalék-rendelkezésként vagy más módon – a Bethesdát imádságban hordozó, önkéntes munkával segítő, áldozatkész támogatók juttatnak el az alapítványhoz.

Védett környezetben

Az Anyák Házába főorvosi ajánlással kerülhetnek azok az édesanyák, akiknek előreláthatólag tartós, hosszan tartó kezelést igényel gyermekük. Az ajtókat nyitó mágneskártyát a házirend tudomásul vételével vehetik át – és jóval többet kapnak, mint ingyen szállást és ételt, tiszta ágyneműt. Az Anyák Háza és az alapítvány munkatársai mindent megtesznek azért, hogy az édesanyák kiereszthessék, amit a betegágynál nem szabad, hogy védett környezetben pihenhessenek és készülhessenek arra, hogy másnap újra gyermekük betegágya mellé álljanak. Bencze János szerint az intézmény titka, hogy a megfelelő emberek dolgoznak itt: a ház gondnoknője és az alapítvány munkatársai rendszeresen látogatják az édesanyákat, figyelmesen, tapintatosan segítik őket ventillálni, kikapcsolódni, feltöltődni, ugyanakkor igyekeznek otthonos környezetet biztosítani. – A kórházban tizenhárom éve működik az országos égéssebészeti központ, ahová az ország legtávolabbi csücskeiből is érkeznek súlyos égéssérült gyerekek, akik heteket, hónapokat töltenek az intézményben, elsősorban nekik és szüleiknek szerettük volna biztosítani ezt a lehetőséget. Ehhez csatlakozott még az intenzív osztály, ahol szintén sokszor vannak kritikus állapotú, vidéki betegeink. Rehabilitációs osztályunkra szintén érkeznek messziről: fulladást elszenvedő, súlyos balesetet átélt, égéssérült gyerekek tanulnak itt újra élni heteken, hónapokon át. A betegségcsoportokat láttuk, a háttereket is ismertük, és igyekeztünk jól felkészülni arra, hogy olyan védett környezetet tudjunk biztosítani az édesanyáknak, ahol a lelkigondozói attitűd is fontos szerepet játszik – teszi hozzá Bencze János.

Ha előbb lett volna...

Ottjártunkkor éppen üres volt az Anyák Háza, de többen vállalták, hogy telefonon elmondják történetüket. Hogy mekkora segítséget jelenthet egy kórházon belüli, biztonságos fészek, talán az érzi a legjobban, akinek annak idején még nem állt rendelkezésére ilyen lehetőség. – Nem sok jó emlék kötődik ahhoz az időszakhoz, az biztos – túl vagyunk ezen is... Nagyon jó lett volna, ha már akkor létezik az Anyák Háza – kezdi beszélgetésünket Edit. A szarvasi hölgy kisfia most hároméves – a felületes szemlélő meg sem mondaná róla, hogy több mint ötven napig volt altatásban két évvel ezelőtt, súlyos égéssérültként. Anya és gyermeke a rehabilitációval együtt közel négy hónapot töltött a Bethesdában. – Pillanatok műve a baj és pillanatok műve az ítélkezés is: nyilván senki nem akar ilyet a gyerekének. Ami megtörtént, megtörtént, és sajnos nem lehet rajta változtatni, talán soha nem lehet kiheverni – mondja az édesanya el-elcsukló hangon: a mai napig nem tud tárgyilagosan beszélni a történtekről. – Nagyon nehéz időszak volt, és biztos, hogy nagy segítség, ha a szülő ott lehet a gyereke közelében akkor is, amikor nem lehet elég közel hozzá, és nem azon kell rágnia magát, hogyan, mennyi időt tud ott lenni, miből fizeti ezt ki...

Eljutni az élni akarásig

Az ország legtöbb részéről megoldhatatlan ingázni, mindössze egy-két órára találkozhatnának a szülők gyermekükkel: Editnek is a barátok, ismerősök segítőkészségén múlott, hogy ott lehetett a fiával. – Nem tudom, ő altatásban mennyit észlelt a külvilágból. Most már sokkal jobb a helyzet, nyilván nem olyan, mint a balesetet megelőzően, de itt van köztünk, és ez a fontos.

A kisfiúnak ébredése után mindent újra kellett és kell tanulni gyógytornászok, ergoterapeuták és a család segítségével. Az életveszélyen túljutás után az élni akarás mozzanatáig is el kell segíteni a gyermekeket: ebben a bohócdoktorok segítettek a kicsinek, aki a szeptemberi baleset után a karácsonyi ünnepekre mehetett először haza a kórházból. – Nagyon sok segítséget kaptam mindenféle téren a Bethesdától, úgyhogy én is megteszek mindent azért, hogy az ő jó hírüket vigyem. Próbáltak lelkileg támogatni, és azt láttam, hogy az orvosok is a végsőkig ott voltak, igyekeztek segíteni, mindent elmagyarázni, mindig kedves, korrekt és reális magyarázatokat kaptam, amiért nagyon hálás voltam. Ezért éreztem, hogy fontos: lássák mások is, milyen hely a Bethesda – mondja Edit arról, miért vállalta, hogy elmeséli történetét.

Óriási segítség

– Január 25-én kerültünk a Bethesdába a kislányommal, két hetet töltöttünk ott – meséli Tóthné Nagy Lívia. A magyarkeresztúri hölgy egy ötéves kisfiú és egy másfél éves kislány édesanyja. Mint mondja, neki óriási segítség volt az Anyák Háza. – Csak pozitív dolgokat tudok mondani az Anyák Házáról és a kórházról is, nagyon figyelmes emberekkel találkoztam, akik a lelkiállapotomra is odafigyeltek. Segítőkészek voltak, nyugodt, csendes környezetet biztosítottak, ahol csak arra tudtam figyelni, hogy ott a kislányom, és neki gyógyulni kell, semmi másra nem volt gondom. Reggeltől estig ott tudtam lenni a kislányom mellett, nem kellett azon gondolkodnom, hogy jutok haza vagy hol alszom, mit eszem aznap. A kislányomnak is sokat jelentett, hogy ott tudtam lenni teljes lényemben vele, ezért gyógyultunk hamar – és nekem is hatalmas erőt adott, amikor láttam mosolyogni, vagy amikor először megfogta a kezem...

A szülőnek is gyógyulni kell

Lívia azt mondja, nemcsak a balesetet szenvedett gyermek, hanem maga a szülő is hosszan tartó segítségnyújtásra szorul. – Ne ismerje meg senki azt az érzést, milyen az, amikor egy édesanya hetekre kórházba kényszerül a kisbabájával. Kegyetlen, főleg egy baleset kapcsán, amikor az emberben ott van az a fájdalmas tudat, hogy nem figyelt eléggé, és vádolja saját magát. Nemcsak a kisgyerek kerül a balesetkor sokkos állapotba, hanem én is abba kerültem, és ugyan történtek a dolgok egymás után, de el kellett telnie egy kis időnek, hogy felfogjam, mi történt. Sokat beszélgettem a gondnokasszonnyal, így sikerült megnyugodnom. Jólesett, hogy a lelkemre is odafigyeltek, segítettek, hogy ne magamat vádoljam azért, ami történt, mert ilyesmi bármikor, bárkivel megtörténhet. Sokszor még most is vannak olyan pillanatok, amikor nem tudom elfogadni és nehéz, pláne, amikor látom azt a kis sebet a lányomon. De hála Istennek ott is és itthon is támogató, bátorító környezetben vagyok – fogalmaz elfogódottan az édesanya.

Százezren az Anyák Házáért
A 2015. november 19-i átadás óta harminchat rászoruló szülő kapott ingyenes szállást és ellátást a Bethesda Anyák Házában. A leghosszabb itt tartózkodás hatvan nap volt, míg a szobákban eddig összesen háromszázöt éjszakát töltöttek el az ország minden tájáról a kórházba érkező gyermekek szülei a gyógykezelés ideje alatt. Kampányt indított a Facebookon is a Bethesda Kórház Alapítvány: a Százezren az Anyák Házáért oldal követésével többek között a támogatási lehetőségekről kaphatnak tájékoztatást az érdeklődők, például a személyi jövedelemadó egy százalékáról rendelkezés közelgő határideje kapcsán. A Bethesda Kórház Alapítványnak ajánlott egy százalékok az Anyák Háza munkáját és működését támogatják.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Asszonyi Eszter, Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2016. május 1-i számában

Istent keresem

2Tim 4,1–5

„...töltsd be szolgálatodat” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →