Ne félj! – migrációról másként

2016. június 16., csütörtök

A globális menekültkrízis európai hatásáról és az európai egyházak szerepvállalásáról tartottak ökumenikus találkozót Hollandiában. A tanácskozás a társadalmakban spontán erősödő és mesterségesen is gerjesztett félelemmel a keresztyén hit józanságát állította szembe.

Az egyházak egy asztalnál

Az Egyházak Világtanácsa (EVT), az Európai Egyházak Konferenciája (CEC), az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága (CCME) és a Hollandiai Protestáns Egyház (PKN) közös szervezésében került sor a tavaly október óta immár harmadik egyházi, ökumenikus csúcstalálkozóra menekültügyben. A hollandiai Lunterenben június 14-16. között az ökumenikus szervezetek által meghívott mintegy ötven európai és közel-keleti egyházvezető, migrációs szakértő és menekültügyi vezető találkozott, hogy a globális krízis okai, várható alakulása és az egyházak sokrétű felelőssége mellett az európai társadalmakban egyre növekvő bizalmatlanság, ellenérzés és félelem okára és az egyházak által képviselt alternatívára keressék a választ.

A vendéglátók nevében Karin van den Broeke, a PKN zsinatának lelkészi elnöke adta meg az alaphangot köszöntőjében. Testvéregyházunk vezetője aggasztónak tartotta a szerte Európában erősödő negatív politikai diskurzust, a menekültügy instrumentalizálását belpolitikai érdekek mentén és a tudatlanság és félelem szülte ellenségképpel a valós és személyes történetek megismerését állította szembe.

Heikki Huttunen, a CEC főtitkára hangsúlyozta, hogy a menekültek helyzetére adandó egyházi válasz a CEC munkájában is fontos szerepet játszik. A szervezet nagygyűlésére készülve az is világos, hogy a globális krízis különböző aspektusai szorosan összefüggnek egymással. Az egyházaknak átfogó megközelítést kell magukévá tenniük az emberiség jövőjét fenyegető krízisek kapcsán: ökológiai igazságosság, gazdasági igazságtalanság, migráció elválaszthatatlanul összefüggnek egymással.

Hosszú távú elkötelezettség

2015-ben tapasztalta meg az európai országok többsége saját bőrén is az évek óta tartó menekültkrízis hatását. A Földközi-tengeren keresztül érkező menedékkeresők száma jelentősen megnőtt és a balkáni országokon keresztül újabb migrációs útvonal jelent meg. Európa szerte önkéntesek ezreit mozgósították az események, akik szolidaritásuk jeleként élelemmel, ruházattal, éjjeli menedékkel segítették a menekülteket. Egyházak és egyházi szervezetek még aktívabban léptek fel, szolidaritásuk jeleként látogatást tettek az akkoriban leginkább sújtott országokban; Olaszországban, Görögországban, Magyarországon és Szerbiában. Az EVT a Bajor Egyházzal és a Német Protestáns Egyházzal (EKD) közösen 2015. októberében hívta egybe európai és közel-keleti protestáns, ortodox, anglikán egyházak, katolikus lelkiségi mozgalmak vezetőit, hogy zárt ajtók mögött, őszintén és nyíltan egyeztessenek teológiai, társadalmi és politikai álláspontjukról, országaik helyzetéről. „Tudatában vagyunk annak, hogy nem létezik gyors és egyszerű megoldás, ezért arra szólítjuk fel a politikai vezetőket, hogy ismerjék el a kitartó, hosszú távon is következetes erőfeszítések szükségességét, egyházakként egyben készek vagyunk arra, hogy támogassuk kormányainkat a hosszútávú megoldások feltárásában.” – érzékeltették zárónyilatkozatukban a résztvevő egyházak már akkor, hogy a müncheni találkozó csak az út eleje.

Anders Wejryd nyugalmazott érsek, az EVT európai elnöke, hozzászólásában a negatív értelemben megváltozott hangulatra hívta fel a figyelmet: „Münchenben még azt reméltük, hogy empátia és szolidaritás jellemezi majd alapvetően az európai hozzáállást a menekültügyben. Mára azzal szembesülünk, hogy a növekvő félelem a reménységet és realitásérzéket fenyegeti a kontinensen.” Wejryd arra szólított fel, hogy keresztyén reménységgel és a józanság lelkével szálljunk szembe a félelemmel, hogy a történelem sötét korszaka ne ismétlődhessen meg. A konferencia igei mottójával, Ézsiás próféta szavaival buzdította a mintegy húsz országból érkezett képviselőket: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! … Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ézs. 41,10.14)

2016. januárjában az EVT immár az ENSZ bevonásával szervezett csúcstalálkozót Genfben. Az egyházi szervezetek évek óta humánus menekültpolitikát sürgetnek, a krízisben pedig még világosabban és határozottabban emelték fel szavukat az egységes, egyeztetett és a nemzetpolitikai önös érdekeket meghaladó migrációs politika mellett. A hollandiai tanácskozást is egybehívó ökumenikus szervezetek bátorították a menekültek támogatásában, befogadásában és integrációjában aktív egyházakat, köztük a Magyarországi Református Egyházat (MRE), amely valamennyi alkalommal képviseltette magát és elkötelezett volt a kritikus és nyílt párbeszédre, illetve a hathatós együttműködésre.

Növekvő félelem – csökkenő szolidaritás

A menekültek befogadása és integrációja meglehetősen vitatott kérdésnek bizonyul az utóbbi időben a társadalmi és politikai diskurzusban. Míg az egyik oldalon emberek tömegével reagálnak pozitív és humánus módon, emellett hathatós támogatást nyújtva a menekülteknek, másrészről menekültek és migránsok, illetve az őket támogató emberek elleni izgatásnak, sőt erőszakos atrocitásnak is szemtanúi lehetünk az utóbbi időben. A politikai intézkedések javarésze az Európába érkező menekültek számának csökkentését célozza, a menedékkérők és menekültek jogainak megnyirbálása pedig egyértelműen arra szolgál, hogy eltántorítsa őket európai terveiktől. Bár a rendezett és legális migráció közös érdeke lenne a menekülteknek és a befogadó országoknak egyaránt, alig-alig vezet biztonságos és legális út Európába – foglalható össze a konzultáció egyik tanulsága.

Az európai társadalomban megfigyelhető ellentmondásosság és ellenséges érzület alapja nagyrészt a félelem: félelem a menekültek és migránsok tömegétől, a keresztyénséget fenyegető iszlámtól, illetve attól, hogy az európai szociális rendszer nem lesz képes megbirkózni a teherrel, különösen a gazdasági krízis által leginkább sújtott országokban. Egyáltalán, a félelem a „másiktól”, az „idegentől”. A növekvő aggodalmat a populista és rasszista szervezetek, amelyek a menekült befogadó állomások elleni erőszakos támadástól sem rettennek vissza, kihasználják és manipulálják.

Politikai cselekvés, mítoszok és a valóság

Ebben az összetett helyzetben a konzultáció résztvevői három területre koncentráltak politikusok és akadémikusok hozzászólásában, egyházvezetői és szakértői beszámolókban, kerekasztal beszélgetéseken és prezentációkban. Egyrészt egyeztették álláspontjukat a krízisre adható politikai válaszok és intézkedések kapcsán, amiket az EU intézményeinek vezetőivel, elsősorban az ebben a félévben az EU tanácsának elnökségét biztosító holland kormánnyal folytatott tárgyalások során képviselnek majd az ökumenikus szervezetek. Elvárható minimum a közös teherviselés a tagállamok között, ami a bizalmatlanság legyőzését és az európai állampolgárok többségi akaratának megfelelően közös cselekvést és döntéshozatalt feltételez.

A tanácskozás másik fő kérdése a menekültek és migránsok körül kialakult tévképzetek, „mítoszok” kapcsán az egyházak részvétele, valós és hiteles információk képviselete volt a nyilvános társadalmi eszmecserében. Hogyan nézhetünk szembe és győzhetjük le a félelmet? Doris Peschke, a CCME főtitkára, akárcsak a református egyházak budapesti partnerkonzultációján, arra emlékeztetett, hogy a globális menekültkrízis, ami felkészületlensége miatt 2015-ben annyira megrendítette az Európai Uniót, alapvetően nem az öreg kontinenst sújtja. A menekültek 95%-a más földrészen él és a fő befogadó országok, mint Libanon, Jordánia, Törökország és Kenya, összehasonlíthatatlanul több terhet hordoznak. Alapvető problémaként az Európán belüli együttműködés nem kielégítő voltát és a migrációs politika humanitárius szempontjainak háttérbe szorulását nevesítette, amire az egyházaknak a sokat hangoztatott keresztyén értékeken alapuló, egyértelmű, józan választ kell adniuk. Véleménye szerint Európában nem menekültválságról, hanem elsősorban a menekültkezelés válságáról beszélhetünk, amit súlyosbít a politikailag motivált félelem és bizonytalanság. „A globális krízis globális választ követel” – zárta prezentációját Peschke, hozzátéve, hogy az egyházak a regionális és globális párbeszéd fórumaiként fontos szerepet vállalhatnak a kiegyensúlyozott, bizalom és szolidaritás alapú párbeszédben és problémamegoldásban. 

  

Michael Jalakh, a Közel-Keleti Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára írásban küldte el hozzászólását, amelyben a menekültek befogadására kéri az európai egyházakat és közbenjárásra azért, hogy Európa jelenlegi szerény szerepvállalását növelve félelem nélkül álljon készen több, globális összehasonlításban még mindig csekély számú menedékkérő és oltalomra szoruló embertársunk befogadására.

Egyházi válaszok

Harmadsorban az egyházak képviselői, köztük Kanizsai-Nagy Dóra, az MRE Menekültmissziójának vezetője, ismertették azokat a konkrét humanitárius és integrációs programokat, melyekkel az elmúlt években, a krízis idején a menekültek befogadását támogatták. A prezentációk célja nem csupán a tapasztalatcsere volt, hanem az, hogy a jelenlévők egyeztessenek jövőbeli együttműködésükről és megállapodjanak azokban a minimális elvárásokban, amelyet európai szinten közösen képviselnek. Ezek közé tartozik az egyházi szervezetek által évek óta szorgalmazott biztonságos útvonalak kialakításával (ún. „safe passage”), amely a krízisövezetekből és a szomszédos országok túlzsúfolt menekülttáboraiból garantálja a legális és biztonságos eljutást Európába azoknak, akik nemzetközi oltalomra szorulnak. Ez ugyanis az egyetlen valós esély arra, hogy a szervezett emberkereskedelemmel és –csempészettel sikerrel lehessen felvenni a küzdelmet. 

A Protestáns Egyházak Olaszországi Szövetségének képviselője, Luca Baratto ennek sikeres és működő példáját mutatta be. A protestáns egyházak a katolikus Szent Egyed közösséggel együtt, a kormánnyal összefogva, saját forrásból finanszírozzák menekült családok biztonságos eljutását Olaszországba humanitárius vízummal, egészségügyi, lakhatási és iskolai programmal támogatva a sikeres társadalmi integrációt. 40 százalékuk fiatalkorú, akik „nem a tengeren, hanem a levegőben jönnek” – utalt Baratto arra, hogy a Mediterrán Reménység nevű program keretében oltalmat kérő menekültek Európába vezető útja valóban biztonságos, és hozzájárulhat az olyan tragédiák megelőzéséhez, mint a három évvel ezelőtt 368 áldozatot követelő hajótörés Lampedusa szigeténél. „Csepp a tengerben” - fogalmazott az olasz lelkész, de a humanitárius folyosók kialakításában „az emberek számítanak és nem a számok”, a program a migráció új narratívájának ösztönző példája lehet Európa szerte.

Személyes sorsok és közös ima

Az amúgy zártkörű ülés éppen az útjuk során életüket vesztett menekültek emlékére szervezett ökumenikus istentisztelet alkalmával vált nyitottá. 2000 óta több mint 25 000 emberről tudunk, aki életét vesztette úton Európába: tengerbe vagy folyókba veszett, teherautók és hajók konténereiben fulladt meg. A CEC budapesti nagygyűlésén erősítették meg az egyházak 2013-ban a korábbi elhatározásukat, hogy imanapot tartanak az életüket vesztett menekültekre emlékezve, és annak időpontját a Menekültek Világnapjának június 20-i dátumához igazították. Az Amszterdamban tartott ökumenikus imádság arra is alkalmat adott, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek református gyülekezetek szolgálatába, ahol jogi tanácsadással, nyelvtanítással, közösségi programokkal fogadják a környező befogadó állomásokon élő menekülteket, élelmet, ruházatot és orvosi ellátást is biztosítva a rászorulóknak.

Sorsok valósága

A konzultációt kritikus hozzászólásaival és személyes élettörténetével egy fiatal afgán menekült is gazdagította. A tálibok fogságába esett, először Iránba majd Törökországba menedéket kereső informatikus arról is beszámolt, hogy a tájékoztatás hiánya és a megfizethetetlen vízumköltségek miatt hogyan kényszerülnek emberek a Közel-Keleten embercsempészeket igénybe venni és milyen bűntudatot jelent „illegális” bevándorlóként élni Európában, egy kontinensen, amiről a legtöbb menedékkérőnek minimális ismerete van. A fiatalember hangsúlyozta, hogy az iszlám békés vallás, az európai táborokban pedig sok értékes, magasan képzett ember él, akik a befogadó ország nyelvét megtanulva, mihamarabb dolgozni akarnak. Különösen a nők szerepére hívta fel az egyházi képviselők figyelmét. Közbenjárásukat kérte azért, hogy a menekült nők a bennük lévő Isten adta lehetőségeket minél inkább kibontakoztathassák a befogadó társadalmak javára.

Az olaszországi és holland kezdeményezések mellett egy, az ortodox egyház által alapított, görög non profit szervezet munkája, a kicsiny görög református egyház humanitárius programjai és a magyar református menekültmisszió és partnerei átfogó integrációs programjának példáján szemlélhették, mit tehetnek az egyházak konkrétan a menekültek és migránsok védelme és integrációja érdekében, a gyakorta kedvezőtlen, sőt ellenséges politikai és társadalmi közegben is.

Őszinte és önkritikus párbeszéd a félelem legyőzésére

A hollandiai tanácskozás újabb állomás volt azon a hosszú úton, amelynek célja, hogy az európai keresztyének közös tanúságtételük és cselekvési tervük kialakításával maguk is hathatósan hozzájáruljanak a társadalmi krízis kezeléséhez. Az őszinte párbeszéd, különösen Európa valós keresztyén identitásáról és értékeiről, a félelem valós okairól, elengedhetetlen. Semmit nem tekinthetünk magától értetődőnek és szembe kell nézni a keresztyén tanúságtétel meghasonlásának valóságával. Ezt hangsúlyozta a konzultáció zárónapján Ódor Balázs külügyi irodavezető, aki a magyarországi politikai kommunikáció hatásait, az egyházi válaszokat és a félelem és ellenséges érzület szülte összeesküvés elméleteket ismertette kritikusan. A befogadást támogató, egyének méltóságát feltétel nélküli szolidaritással elismerő álláspont, és az integráció nehézségeit felismerő, Európa jövőjét egyebek között az iszlám kihívásától féltő hozzáállás egyaránt keresztyén gyökerekre hivatkozik. Ez közvetlenül is kihívás elé állítja a kontinens egyházait, hogy őszinte párbeszédben közös nevezőre jussanak az európai társadalom keresztyén jövőképét illetően - az eljövendő Isten országába vetett reménység távlatában, ellenállva a politikai nyomásnak. Ennek hiányában nem meglepő, ha a politikai szereplők rövid távú és vízió nélküli érdekeik szolgálatába állítják keresztyénségre való hivatkozást.

Hitbeli józanság a nyilvánosság előtt, hiteles információközlés, intenzív keresztyén-muszlim párbeszéd közel-keleti egyházak bevonásával, hiteles politikai és közéleti szerepvállalás és konkrét integrációs és humanitárius segítségnyújtás – a résztvevők egyöntetű meggyőződése szerint ez az a minimum, amire keresztyének krízis idején Európában hívattak. És mindebben irgalom a félelmek ellenére, amely a számok, események és tévképzetek mögött meglátja a kiszolgáltatott és valóban oltalomra szoruló embert.    

A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat magyar fordítását ide kattintva olvashatják.

Külügyi Iroda, fotó: Külügyi Iroda, @ceceurope 

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió