Jellé vált kegyelem

2016. július 06., szerda

„Amióta együtt munkálkodunk, úgy érzem, sokkal jelentősebb lett számunkra, hogy Isten az egység Lelke, Isten az egység Istene” – hangzott el a Generális Konvent közgyűlésének kassai ünnepi istentiszteletén.

Július 4. és 6. között Felvidéken ülésezett a Generális Konvent, melynek hagyományos istentiszteletén Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az igét. Az ünnepi prédikáció alapjául Lukács evangéliumának 11. fejezetéből a Jónás próféta jeléről szóló szakasz szolgált.

Kétkedéstől a bizonyosságig

„Folyamatosan próbálunk tenni valamit azért, hogy szolgálati területeinken a legjobbat érhessük el, ezért nagy kiváltságnak tartom, hogy mi, magyar reformátusok, itt a Kárpát-medencében egy közösséget alkothatunk, a Magyar Református Egyházat” – köszöntötte a felvidéki püspök az egybegyűlteket, majd hozzátette, mennyire fontos az a mindenkiben égő tenni akarás és indulat, amivel ki-ki saját környezetében tehet bizonyságot arról, akiről és akitől annyira sokan várnak jelet.

„Ha az, amit Jézus addig tett, nem volt elég bizonyíték, akkor mit akartak még? És mit akarhatunk mi is oly sokszor? – vezette be igemagyarázatát, majd rámutatott, hogy Isten sokszor bizonyította már előttünk is, hogy Ő élő Úr és képes megtartani minden körülmények között. Mindannyiunkban ott van a vigasztalás, az erősítés, hogy Isten bennünket védve vezetett végig minket különböző történelmi időszakokon keresztül.

„Akik jelt követelnek, azokat nem győzi meg semmilyen jel” – figyelmeztetett a lelkész, utalva arra, hogy a Jézust körülvevő kétkedők kérdései nem arra irányultak, hogy megfelelő bizonyítékok után megerősödhessenek hitükben, hanem arra, hogy nem akartak hinni a tökéletes bizonyítékoknak sem.

Jézus azt mondta, annak a Jónás prófétának a jele adatik nekik, aki elvitte Ninive lakóinak a közelgő ítélet üzenetét. Ahogy akkor, sokszor ma is az ítélet közeledte az, ami felrázza és figyelmezteti az embereket cselekedeteikre. „Azonban Isten a gonoszság ellenére is szereti az embert és megengedi, hogy megfeszítsék Fiát. Fiát, akit aztán feltámaszt, majd az ítélet helyett felkínálja a bűnbocsánatot és a megbékélést annak nevében és az által, akit megfeszítettek. Valójában így válik az Emberfia jellé annak a nemzetségnek, de így válik jellé nekünk is” – foglalta össze az evangéliumot Fazekas László.

Jézus két példát hozott a kétkedők elé: megemlítette a Dél királynőjét, aki „a föld legvégső határától” érkezett, mert hallott egy bölcs királyról, illetve Jónás próféta történetét. A püspök szerint ezek nyomán látszik, hogy még egy lelkileg helyre nem állított ember is felismerheti Isten dolgait. Mint mondta, ha rendelkezésre áll minden lehetőségünk arra, hogy Isten üzenetei általunk érthetőkké legyenek, azonban ezt nem használjuk ki, azzal magunkat és a ránk bízottakat kárhoztatjuk. „Számunkra már világossá lett sok minden, épp ezért nem szabad nem kihasználni a lehetőséget, hogy hirdessük az evangéliumot” – hangsúlyozta.

Mi lett világossá számunkra? – tette fel az ésszerű kérdést, amire választ is adott: az elmúlt években erősen érezhetővé vált, hogy Isten előtt nincsenek határok, és az is világossá lett, hogy olyan közös kincsekkel ajándékozott meg bennünket, melyeket nem szabad könnyelműen vennünk. Ezeket őriznünk kell és egymás javára fordítanunk. Ilyen a nyelvünk, a közös nemzettudatunk, ilyenek a közös hitvallásaink, melyeket egyként vallunk és melyek összekovácsolnak,valamint ilyen bennünk a közös hitbuzgalom, ami közösséget teremtő erő lehet.

„Isten egy szolgáló, örvendező nemzetként akar látni minket, és azt akarja, hogy hallgassunk az ő szavára” – mutatott rá a lelkész, majd hozzátette, hogy az elkövetkező időszakban egyre nagyobb fontossággal bír majd, ki tájékozódik Isten igéje alapján és kinek jelent megtartó erőt, hogy igéjére támaszkodhat.

A Dél királynője a föld végső határáról utazott, hogy hallja a bölcs Salamont, Jónás pedig elment a messzi Ninivébe, mert az Úr oda küldte. „Mi, Kárpát-medencében élő református keresztyének hajlandók vagyunk-e elmenni egymásért, segítő kezet nyújtani, egymást erősíteni, vigasztalni és együtt sírni, együtt örvendezni?” – kérdezte végül Fazekas László.

„A Generális Konvent döntései csak akkor lesznek maradandók és hasznosak, ha azzal az elhatározással indulunk el Kassáról, hogy a lehetőségeket kihasználjuk, a közösséget megőrizzük és hitünket megvalljuk, hogy így lehessünk szolgái az Úrnak és bizonyságtevői népünknek, nemzetünknek” – zárta igehirdetését a felvidéki püspök.

Elég

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke is köszöntötte az istentisztelet résztvevőit. Három rövid igét hozott a hallgatóság elé: mint mondta, kettővel készült a harmadik pedig út közben talált rá.

Az első kiválasztott ige a Zsoltárok könyvének 25. részéből szólt: „Utaid, Uram, mutasd meg.” „Bizonyára sokan vannak itt, akik nagyon jól tudják, hogy voltak olyan idők, amikor kerülő utakon kellett megtalálnunk egymást – vezette be gondolatait a lelkészi elnök. – Adjunk hálát, hogy mi, magyar reformátusok a Kárpát-medencében ma ennyire szabadon, szorongások és félelmek nélkül találkozhatunk.”

Bogárdi Szabó István azt is kiemelte, hogy a keresztyén ember mindig egy úrasztalához és egy szószékhez érkezik, mert számára az anyaszentegyház ott van, ahol Isten igéjét hirdetik. Rámutatott, hogy a világ igényei, a kor szelleme és a megfelelési kényszerek minden időben szeretnék újraértelmezni az anyaszentegyházat, de az egyenes út mégis ide hoz minket az Úr asztalához. Erről biztosíthat mindnyájunkat a második ige: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) „Mi most itt, Kassán találkozhattunk az igével, amit Jézus Krisztus mondott, aki nagyobb Jónásnál és Salamonnál, és akinek jele, élete, halála, feltámadása nemcsak döntő bizonyíték, hanem zálog és garancia arra, hogy Ő velünk lesz.”

A dunamelléki püspök végül megosztotta hallgatóságával, hogy a parókián tett előző napi látogatás során Pál apostol Korintusbeliekhez írott második leveléből idézett a vendégkönyvbe: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Azonban hozzátette, van egy másfajta elég is a Bibliában: amikor a Gecsemáné kertbe tartva Péter megvillantja kardjait, jelezve, hogy felkészült a harcra, az Úr Jézus azt mondja „elég”. Ezzel fejezi ki, hogy elég volt a harcból és a vetélkedésből. Ezzel az „eléggel” áll szemben az a másik „elég”, mely a beteg Pál apostol számára szólt biztatásul. „Nem vagyunk erősek és kevesen vagyunk, de, ameddig ide, az Úr asztalához vezet Krisztus útja, azt kívánom, hogy a tervekben és harcokban is a Pálnak mondott csodás ige járja át a szívünket, mert valóban elég nekünk a megfeszített és feltámadott Királyunk bőséges kegyelme” – engedte útjára Bogárdi Szabó István a résztvevőket.

A Generális Konvent a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete. Évente egyszer ülésezik, alkotó tagja minden Kárpát-medencei református egyházmegye tisztségben lévő esperese és gondnoka, valamint az egyházkerületek tisztségben lévő püspöke és főgondnoka.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Asszonyi Eszter

Az istentiszteletet itt visszanézheti:


Ez történik továbbiak →



Istent keresem

ApCsel 5,12–16

„Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink