Szentnek lenni, hitből élni

2016. szeptember 29., csütörtök

„A reformáció életformáló igazságot mondott ki, és akik ennek üzenetét befogadják, azoknak az élete elkezd megváltozni." Bogárdi Szabó István igehirdetése, mely elhangzott a Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) szeptember 28-i ökumenikus istentiszteletén. A püspök szubjektív koreai útinaplójának hetedik része.

Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (Római levél 1,16-17)

Szólt ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.  (3 Mózes 19,1-2)

Kedves Testvérek!

Mindenekelőtt, hadd adjam át a magyar református testvérek köszöntését és áldáskívánását. Igen nagy öröm számunkra, hogy hosszú ideje testvéri kapcsolatban állhatunk, újra meg újra találkozhatunk, közösen vehetünk részt a keresztyének missziójában és – mint ma is – épülhetünk egymás hite által.

Ötszáz évvel ezelőtt, amikor Magyarországon és Koreában aligha tudhattak egymásról az emberek, Magyarország sok mindenben hasonlatos volt ahhoz, amit az elmúlt évszázadokban Korea népe is megtapasztalt. Akkoriban két nagy birodalom támadt az országra, amely három részre szakadt, és alig volt reménység arra, hogy valaha is újra egyesülhet. Sokszor két faluban, amelyek egymás szomszédságában voltak, és ahol rokonok éltek, egyszerre azt találták, hogy határt húztak közöttük, két szembenálló világ részei lettek, és többé nem látogathatják egymást. Az országot ellenséges hadseregek tartották megszállva, és folytonos háborús készületben élt mindenki.  A háborús övezetekben a lakosság elhagyta a régi településeket,  erdőkbe, mocsarakba menekültek, és szinte lehetetlenné vált az élet.

Ekkor érkezett Magyarországra a reformáció nagy üzenete: az igaz ember hitből él. De ez az üzenet nem ötszáz éve hangzott fel először. Pál apostol kétezer évvel ezelőtt, amikor Rómába készült, hogy az ott  élő keresztyénekkel testvéri közösséget ápoljon, mintegy bemutatkozásként maga előtt küldött egy levelet – ez a Római levél –, és ebben szólaltatta meg ezt a csodálatos üzenetet. És nem is Pál apostol, aki ezt először leírta, hanem Habakuk próféta, aki évszázadokkal korábban nagy és súlyos konfliktusok közepette adta át Isten megtartó üzenetét népének. De nem is Habakuk próféta az első, aki ezt az üzenetet megfogalmazta, hanem maga Isten, amikor Mózes által törvényt adott megszabadított népének, és így hívta őket magához: szentek legyetek, mert én, az Úr szent vagyok. És azóta is így hív mindenkit, így hív bennünket is.

De hadd szóljak először a hit nagy igazságáról. Az igaz ember hitből él. A legtöbb nyelvre, így – ha jól tudom – a koreai nyelvre is jövő időben fogalmazva fordítjuk az igét. Pontosan úgy, ahogy Pál apostol eredeti görög szövegében is áll. De ha Habakuk próféta szövegét nézzük, akkor abban azt találjuk, hogy a jelen időt és a jövő időt ugyanúgy  fejezzük ki. És ez így van a magyar nyelvben is. Ha azt mondom, hogy az igaz ember hitből él, akkor ez jelentheti azt is, hogy máris hitből él, itt és most. És jelentheti azt is, hogy hitből fog élni, vagyis a hit fogja megtartani a jövőben, amikor nagy és súlyos bajok érik, próbatételeket kell elszenvednie, amikor az emberi számítások kudarcba fulladnak, egyszóval, amikor nagy nyomorúság következik be. Vagyis, ha jól értjük, akkor az apostol és a próféta kijelentése Isten megkezdett munkájára utal. Isten új életet adott nekünk. Szeretetéből, hűségéből és irgalmasságából adta nekünk az új életet. Jézus Krisztusban adta az új életet. Az új élet tehát nem a távoli jövő ígérete, hanem bennünk megkezdett valóság.

Ez pedig a hit nagy titkára mutat rá. A hit magával Istennel kapcsol össze minket. Azt tudjuk, hogy aki hinni tud, az kitartóbb, erősebb, annak mindig van valami kilátása a tragikus élethelyzetekben is. És megfordítva: ahol hiányzik a hit, ott az életünk sötétebb, keményebb, ott kevesebb a reményünk. Pál apostol azonban nem általánosságban, hanem konkrétan beszél a hitről. Vagyis a hit nem valami emberi képesség, tulajdonság, hanem Isten ajándéka, hogy kapcsolatban legyünk vele. Tehát nem az a hit, hogy úgy általában hiszünk, hiszünk valami jobban, hiszünk valami szebben, vagy hiszünk a terveink megvalósulásában. A hit bizakodás és reménység Istenben. Isten pedig nem valami általánosság, hanem élő személy. A filozófusok szokták Istent kozmikus hatalomnak, legfőbb intelligenciának, világalkotó szellemnek nevezni, de mi tudjuk, hogy a hit azt jelenti, hogy hiszünk Istenben, és hiszünk Istennek.

Egészen pontosan erről beszélt a régi próféta is, amikor rámutat, hogy miért ez az Istenbe vetett hit az egyetlen út. Habakuk próféta könyvének második részében rámutat kora nyomorúságára. Kortársai öncsalásban éltek. Becsapták önmagukat, megcsaltak másokat, és még az egész társadalom is csalások sorozatában élt. És végül még a legfontosabb dologban is csaltak, bálványimádók voltak. Ezt mondja a próféta: „jaj annak, aki bűnös szerzeményt szerez…. Jaj annak, aki várost épít vérengzéssel… jaj annak, aki megrészegíti felebarátját…. Jaj annak, aki a fának mondja: serkenj fel” (Habakuk 2,9.12.15.19) Pál apostol pedig a Római levél elején fest megrendítő képet az emberiség állapotáról: „Istent megismerték, de nem dicsőítették…, hanem okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és balgatag szívük megsötétedett.” (Róma 1,21)

Amikor ötszáz évvel ezelőtt elérkezett Magyarországra a hit nagy üzenete, akkor nem csupán arról volt szó, hogy széthullott az ország, hogy idegen hatalmak szállták meg, hogy elvesztette szabadságát, hogy az emberek menekülni kényszerültek, hogy elveszett a jövő reménye. Egy magyar reformátor leírta, hogy amikor az erdőkbe és mocsarakba menekült embereket megkereste, evangéliumot hirdetett nekik és rövid időn belül több, mint százötven gyülekeztet szervezett, hozzáteszi azt is, hogy a megtérés evangéliumát hirdette nekik. Hiszen, amikor felragyog a csodálatos üzenet, hogy az igaz ember hitből él, vagyis abból él, hogy Istenbe veti bizodalmát, akkor ez tiszta tükröt is tart elénk, és rámutat betegségeink és nyomorúságaink okára; arra, amit az előbb így neveztem: öncsalás.  Ezért kell összekötnünk az ígéretet Isten parancsával.

Mert kinek van kapcsolata Istennel? Igen, az előbb azt mondottuk, hogy annak, aki hisz Őbenne. De azt is mondtuk, hogy ez a hit bizalmat jelent, azt jelenti, hogy személyes kapcsolatunk van Istennel. Ez pedig másként nem lehetséges, mint úgy, ahogyan Mózes 3. könyvében olvastuk. Éppen úgy, hogy Isten jó törvénye szerint szentté leszünk. Mert Ő szent. Ami szent, az az életünknek legfontosabb helyén áll. Amikor először jártam Koreában, megdöbbentem, hogy a templomokba úgy jönnek az emberek, hogy leveszik cipőjüket. Ezzel fejezik ki, hogy Isten háza, a templom szent hely. Annyira fontos és annyira más, hogy itt nem lehet köznapi módon viselkedni. Ami szent, az azt kívánja, hogy életünk másmilyenné legyen, megváltozzon, Istenhez igazodjon. Azt kívánja, hogy szeretete szerint éljünk, azt kívánja, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket Krisztusban.

A reformáció tehát életformáló igazságot mondott ki. És akik ennek üzenetét befogadják, azoknak az élete elkezd megváltozni. Azért él az igaz ember hit által, azért lesz számára az Istennel való kapcsolata a változások forrása, mert éppen a hit teremti meg számunkra az igazi életformát. Az apostolok sok helyütt beszélnek arról, hogy mit jelent hitben élni. Most csak néhányat hadd soroljak az olvasott igék fényében. Mindenek előtt azt jelenti hitben élni, hogy életünk középpontjában a szentséges Isten áll. Ő lesz a mi napkelténk és világosságunk, Ő a mi bizalmas barátunk, és jóra vezérlő Urunk. Ő a mi vigasztalónk, és törvényadónk. Tudjuk, hogy Isten nélkül csak hazugságban és öncsalásban élhettünk. És tudjuk, hogy ha hitben élünk, akkor Istenre támaszkodunk, és szent életrendje szerint élünk.

Továbbá hitben élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk Isten felől nézni önmagunkat, egyházunkat, társadalmunkat és az egész világot. Ez talán a legnehezebb. Meg kell tanulnunk Isten szent életakarata felől látni mindent. Tudnunk kell, hogy mit jelent irgalmasnak lenni, szolidárisnak lenni, segítőnek lenni, önfeláldozónak lenni, minden jóra készségesnek lenni. Isten felől nézni magunkat azt jelenti: megértettük, hogy miért teremtett minket Isten, és megértettük azt is, milyennek akar minket látni. Azt akarja, hogy szentek legyünk.

S végül hitben élni azt jelenti, hogy mi magunk is, Jézus szava szerint, élő víz forrásaivá leszünk. Mert ahogyan Isten Mózes által népe tudtára adta parancsát, és ahogyan  a próféta által megerősítette ígéretét, és ahogyan az apostol által rámutatott ennek az ígéretnek a garanciájára, a megfeszített és feltámadott Krisztusra, és ahogyan ötszáz évvel ezelőtt a reformátorok újra az egyház elé tárták ezt az üzenetet, úgy szól most is hozzánk az örök érvényű ige, magának Istennek szava: legyetek szentek, mert az Úr szent, és az igaz ember hitből él. Ez az alapja, ez a tartalma és ez a boldog célja egész keresztyénségünknek.  

2016. szeptember 28. (szerda), Ansan

Bogárdi Szabó István

Szubjektív útinapló Koreából
Szeptember 24. és 30. között Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke részt vesz testvéregyházaink, a Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK) és Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyháza (PROK) zsinati ülésein. A püspök minden nap egy írással jelentkezik Koreából, hogy beszámolóiból jobban megismerjük távol-keleti hittestvéreink életét.

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 23,36–49

„Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink