A Lélek szabadítása

2016. október 16., vasárnap

„A Szentlélek segít áttörni a szolgalelkűséget, el tudja hozni az evangéliumi szabadságot" – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök a Magyarországi Református Egyház 1956-os forradalom emlékére tartott zsinatának záró istentiszteletén.

Az október 14-i ünnepi istentisztelet a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottsága által kidolgozott, új elemeket is tartalmazó istentiszteleti rend szerint zajlott. A Kálvin téri református templomban egybegyűlteket Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntötte, majd Huszár Pál, a Zsinat világi elnöke és Ábrám Tibor, a Zsinat világi alelnöke olvasták fel az előre kijelölt igeszakaszokat. A közös éneklést a Kálvin Kórus segítette Pálóczy Krisztina vezetésével és Bódiss Tamás orgonista közreműködésével.

Szabadságvágy

Fekete Károly a rómaiakhoz írt levél 8. részének 14-17. versei alapján beszélt a szolgaság lelkének erejéről és a Szentlélek szabadító munkájáról. „A világtörténelem felfűzhető két párhuzamos időszakra: az egyik a szolgaság és kitaszítottság ideje, a másik pedig az, amikor az ember és a nemzet szívében feltárul a szabadságvágy – kezdte prédikációját a püspök. – A nagy kérdés mindig az, hogy megmaradunk-e sokváltozatú nyomorúságunkban vagy ezt felváltja bennünk a szabadulni vágyás szándéka?”

Igemagyarázata elején elmondta: érdemes a szabadulásra vágyni és törekedni, mert Isten Lelkének vezetése nagy fordulatokat hoz, melyek a zűrzavaros időszakok végét jelentik. „A mindenható Isten látja, mi történik velünk, amikor más vezérli életünket vagy egyáltalán nincs vezérlés – fogalmazott a püspök. – Látja és tudja, mi van akkor, amikor kívülről irányítottá válik az ember élete, de gyöngeségünkben segítségünkre siet a szabadságot munkáló Isten. Szeretetéből ma is elküldi Szentlelkét, akivel három fontos fordulatot szeretne elvégezni bennünk.”

A szolgaság lelke

Az első fordulat, hogy a Lélek a szolgalelkűségből a „fiúságba” akar vezetni: „ahol megszűnik mindaz, ami gyötört, lehúzott és következhet valami más, valami új”. A lelkipásztor szerint ameddig a kifosztottság, a félelem és a megalázottság él a szívekben – s ezek elveszik reménységünket –, addig „a kiskorúságból szabadulni nem tudó ifjak és a hatalom bábjaivá vált idősek” általános életérzése egyaránt a kiszolgáltatottság lesz. Ez az érzés elvágja a kapcsolatot Istennel és beszűkíti az életteret, elveszi a szabadságvágyat. A gazdátlanságérzet miatt sokan keresnek hamis tájékozódási pontokat az áltudományokban, horoszkópokban, „röpítő és tönkre tevő” szerekben. „Kétségbeejtő zárakat vagyunk képesek aggatni másokra és önmagunkra is, aztán pedig képtelenek vagyunk kinyitni ezeket, mert már nem működnek. Nem tudunk átfordulni önmagunkból az életbe, mert már nem tudjuk megkülönböztetni a hamisság lelkét a Szentlélektől” – hangsúlyozta Fekete Károly, majd hozzátette, hogy a hamis lelkület szétszabdal, fanatizál és pusztít.

Mint mondta: a „szolgaság terhétől” megnyomorított emberben előbb-utóbb a „szolgaság lelke” lesz úrrá, s bár nehéz a külső szolgaságból – akár egy forradalom árán is – szabadulni, de még nehezebb abból, ami közben bennünk alakult ki. „Ezért van szükség tiszta emlékezésre, és nem csak a hatvan évvel ezelőtti eseményekre, hanem Isten minden szabadítására, melyek azt üzenik nekünk, hogy Isten nem hajlandó nézni az ember kiszolgáltatottságát” – biztatott a tiszántúli egyházvezető. Azt is hozzátette: a Szentháromság Isten újra és újra azon munkálkodik, hogy fordulatot hozzon az ember életébe és felnyissa sokféle szolgaságunk zárait. „Ő rátalál még az elfelejtett zárkombinációkra és az elhagyott, eltett kulcsokra is, melyek kinyithatják szabadságvágyunk. Nem zárcserét ajánl, hanem tágas teret ad, beemel a maga családjába.”

Ha a fiúság lelke felváltja a szolgaság lelkét, ezzel fontos belső változások indulhatnak el. „Pál a szolgaság, a gyávaság lelkével nem a szabadság és bátorság lelkét állítja szembe, hanem azt mondja: szolgaságunkból az hozza el a megszabadulást, ha a szabadító Krisztus ad újjászületést” – összegezte Fekete Károly, utalva Pál életre szóló élményére, hogy a törvényeskedés megszállottságából az evangéliumi szabadság szószólója lehetett.

Nyomasztó némaság


A tiszántúli püspök szerint a második fordulat erre az áttörésre épül, mert a Szentlélek némából Istenhez kiáltóvá tud tenni minket. Mint mondta: istentelen korszakok kísérőjelenségei az elnémult nemzetek és az ajkakra forrt imák, amikor az élet nyomasztó némaságban zajlik. „Ez jellemzi népünk történetét is, de Isten nem tűri el sokáig a némaság korszakait, hanem elküldi Szentlelkét, a nagy szószólót, a kiáltás lelkét, aki belülről fakasztja föl vallomásinkat, kérdéseinket és mindent, ami fáj, hogy azok az egekig hatoljanak” – emlékezett a Zsinat lelkészi alelnöke.  Isten le akarja venni rólunk a „szájzárat”, mely lelki görcsöktől, csalódásoktól, tévtanoktól rakódott ránk, ezért elküldte Fiának Lelkét, hogy bátorítson. „Boldog ember az, aki nem engedi a külső szolgaság idején sem bezárni száját, hanem szavaival megcélozza Istent – folytatta az egyházvezető. – És boldog ember az, aki átérzi és továbbadja azt az erőt, mely szeretetteljesen tud élni az igaz szólással és gondolatszabadsággal, melyet a Szentlélek munkál ki bennünk.”

Nincstelenekből örökösök

„A Szentlélek harmadik fordulata, hogy nincstelenekből örökösökké akar minket tenni” – véli Fekete Károly, aki szerint önsajnálattal vagy irigységgel csak eltékozolni tudjuk tőle kapott örökségünket. Mint mondta: a Szentháromság Isten megmutatja, hogy örökösök vagyunk, mégpedig Krisztus örököstársai. Nekünk, magyar keresztyéneknek is gazdag örökségünk van, és Isten el szeretné venni a hályogot a szemünkről, hogy azt felfedezzük. „A Lélek indít, hogy a magyar múlt továbbadásra, megszaporításra érdemes kincseit ne tiporhassuk, ne hallgathassuk el – mutatott rá az igehirdető. – Lehet, hogy örökségünk megtépázott, megkopott, de jó tudni, hogy ennek az örökségnek Istenhez van köze, így bármilyen kicsi vagy terhes is, ő áldássá fordítja.”  

Befejezésül elmondta, hogy azzal a Krisztussal szenvedünk együtt, aki értünk szenvedett, így a közös megdicsőüléssel teljesedhet ki életünk. „Tegye bennünk valósággá, hogy a szolgalelkűségből Isten gyermekeivé válhassunk. Az ő Szentlelke tegyen minket némákból az Atyához kiáltóvá és vezessen az örökségünket megbecsülő nemzeti létbe, az igazi keresztyénségbe” – kérte igehirdetése végén a tiszántúli egyházvezető.

Az ünnepi istentisztelet úrvacsorával folytatódott, majd Steinbach József dunántúli püspök imádságával zárult.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz


Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Mk 10,17–31

„...Istennek minden lehetséges” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink