A beteljesedett remény hírnöke

2017. március 04., szombat

A böjti idő alkalom arra, hogy az ember reagáljon Isten felhívására, ahogy Anna prófétanő is tette. Jakab Bálint Mihály írása böjtfő vasárnapjára.

Volt ott egy prófétanő is, Anna… és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal” (Lk 2,36-37)

Általános iskolai éveink valamelyikében, valamikor az 1970-es évek végén egyik reggel az internátus ebédlőjében futótűzként terjedt a diákok között egyetlen suttogva továbbadott mondat: ma nagypéntek van! A reggeliző tányérokon kiporciózva feküdt az akkor már boltokban hiánycikknek számító felvágott, de mi demonstratíve nem ettünk belőle. Ez tűnt fel a szakácsnőknek, akik jelentették a nevelőnőnek, ő az igazgatóhoz rohant, az ebédlőből pedig senkit sem engedtek ki. Az igazgató vöröslő fejjel jelent meg, végigkiabálta az asztalsorokat, de a diákok lesütött fejű konokságát nem sikerült megtörni. Nagypéntek volt, a hagyományban élőknek természetesen, de nekünk, reformátusnak különösen is fontos nap: az egyetlen, amin böjtöltünk, legalábbis, amikor tudatosan nem ettünk semmiféle zsírosat. Mély hagyomány volt ez, amely meghatározta egész közösségek értékrendjét. Mert mi ott, talán valamiféle serdülőkori lázadással is párosultan, különböző falvakból jőve a gyermeki léleknek mégis olyan elköteleződését mutattuk, amelyben az otthonról hozott hiteles örökség erősebbnek bizonyult az akkor ideológiai hatalmat is képviselő tekintélynél.

Ez a régi történet nem a nagypéntek, hanem a böjt, mint Istenre emlékeztető mozzanat miatt vált fontossá számomra a későbbiekben. S talán valamit a hagyomány erejéről is elmond. Egyházi hagyományunkban nem előírás a böjt – személyes döntés alapján sokan vállalhatják –, de mégis ünnepeljük böjtfő vasárnapját, sok helyen hagyományosan a naptári év első úrvacsorás alkalma. Ez a vasárnap jel az időben, hogy következik hat hét, amely beletorkollik a megváltás nagyheti eseménysorába: a Krisztuskirályság-megaláztatás és győzelem misztériumába. Addig megérthetjük, abban az egy hétben viszont érezhetően élhetjük újra, hogy mit tett értünk Isten Fiában, aki értünk jött, helyettünk szenvedett és miattunk győzte le a halált. Azzal pedig, hogy a mennybe ment, nekünk készíti az üdvösség helyét. Addig pedig – ahogy a Heidelbergi Káté tanítja: viszontzálogol, küldi a Szentlelket, hogy megerősítsen Isten ígéretei felől.

A böjtfő lényege a zsoltárokban található, a régiek invocavitnak nevezték böjt első vasárnapját. „Ha kiált hozzám, meghallgatom” (Zsolt 91, 15) – gyönyörű bizonyosság Istentől. A böjti idő alkalom arra, hogy az ember is megnyilvánuljon. Reagáljon Istennek erre a felhívására.

Anna prófétaasszony konok kitartással várja Isten ígéretének beteljesedését. Azt, hogy megláthassa Krisztust. Egyetlen mozzanatért nyolcvannégy évet vár. Az a pillanat, amikor meglátja Krisztust, igazolja visszafelé is egész életét. Azt olvassuk róla, hogy hét évet élt házasságban, ami után életét egyedül Isten ígéretére tette fel és naponta ott volt a templomban. Hétszer tizenkét esztendeje telik el azután, hogy beszélhet Isten beteljesedett szeretetéről. A második, a mennyei vőlegény érkezéséről, akiben ahogy a szám is jelzi, a teljesség érkezett el.

Felteszi egész életét egy isteni ígéretre és a bibliai korban nem könnyű özvegyi sorsot választja. Önmagában már ez csodálatos. De ennél több az ő élete: nyolcvannégy éven át, akik bemennek a jeruzsálemi templomba, látnak valakit, aki komolyan veszi Isten ígéretét. Talán az első években fel sem tűnik senkinek, de ahogy múlik az idő: harminc, ötven, hatvan, hetven… nyolcvan! És még mindig kitart valaki, reménységgel vár…

Akik bementek oda nemcsak a maguk éveit látták ebben az imádkozó asszonyban, hanem azt a konok hűséget, amelyben szembesülni kellett, hogy „mi, ott kint, a jólétben és szabadságban” hányszor feladtuk a nagy célokat, mennyit panaszkodunk, számtalanszor elbuktunk, imádkozni is sietve jutunk el a templomig talán egy évben egyszer, amikor a lelkiismeret kötelez behozni Istennek is a törvényi részt. Anna a remény prófétanője. Amikor pedig megpillantja Jézust, a beteljesedett remény asszonya lesz.

Mi türelmetlenek vagyunk. A böjt pedig a reménység megélésének lehetősége, amit Isten ajándékoz az ő gyermekeinek. Minősített idő.

Jakab Bálint Mihály

A szerző szombathelyi lelkész, a Zsinat Tanulmányi és Teológiai Bizottságának elnöke.

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.