Álom a Közösség jövőjéről

2017. július 07., péntek

A Református Egyházak Világközösségének nagygyűlése úrvacsorás istentisztelettel és zárónyilatkozat elfogadásával ért véget július 7-én.

Ünnepelünk

A 2017. június 29. és július 7. között Lipcsében ülésező nagygyűlésén a Református Egyházak Világközössége újra és újra rádöbbent arra, mennyi mindent ünnepelhetünk közösen.

Ünnepeljük Jézus Krisztus evangéliumát, annak megújító és átformáló erejét. „Isten ragyogó arca”  tükröződik benne, ami lefegyverezi a halálosztó bálványokat. Az öröm vallása a miénk!

Ünnepeljük az istentisztelet, zene, dráma és tánc ajándékát, melyek a bibliatanulmányozások és imádságok alkalmával felemeltek és határaink meghaladásával vezettek el bennünket a Szentlélekkel való közösségre és ösztönöztek közös utunkon. Ahogy az úrvacsorában részesültünk, mintegy Krisztus testévé váltunk a világban.

Ünnepeljük a sokszínűséget tiszteletben tartó egység iránti elköteleződést, ami jele annak, hogy igazán megéljük, mit jelent közösségben lenni. Alig hét év elteltével, a jövő iránti örömmel és lelkesedéssel beszélünk a közösségről.

Ünnepeljük a nők erősödő bekapcsolódását szervezetünk egészében, és azt, hogy világosabban látjuk az utat, amely egyházunk szolgálataiban a nők és férfiak teljesebb egyenjogúságához vezet.

Ünnepeljük a fiatalok jelenlétét és részvételét. Lelkesedést és az új kihívások ismeretét hozzák Közösségünkbe, amivel megerősítik a jövő iránti számadásra kész felelősségünket és szóhoz juttatják a reformáció új formáit.

Ünnepeljük azt, ahogy a nagygyűlés mérlegelt és tanácskozott kiváló, egyben elgondolkodtató előadásokat követően, amelyek segítettek Krisztus lelkületét keresni a világ összetett válságával szemben. Kiscsoportos beszélgetések és a plenáris ülések alkalmával egymást meghallgatva jutottunk egyetértésre, miközben odafigyeltünk a kirekesztettek hangjára és a Lélek egységét kerestük velük a béke kötelékében.

Ünnepeljük Közösségünk egyetemességét. Elzarándokoltunk az 500 éves reformáció forrásaihoz Lipcsében, Berlinben és Wittenbergben, tanúi voltunk a német egyházak református és transzformáló, aktív jelenlétének az országukban, a kultúrában és a történelemben.

Ünnepeljük német tagegyházaink vendégszeretetét és a szervezet új hannoveri otthonának felállításában mutatott nagyvonalú támogatását.

Ünnepeljük, hogy Közösségünk más keresztyén közösségekkel együtt csatlakozott a megigazulásról szóló Közös Nyilatkozathoz, Isten igazságosságának református felfogásával járulva hozzá Isten szuverén kegyelmének megújult értelmezéséhez. Majd a Wittenbergi Tanúságtételben együtt erősítettük meg a közös tanúságtételbe vetett reményünket, amely már most valóság egyesült és egyesülő tagegyházainkban.

Fájlaljuk

Fájlaljuk az emberek által elkövetett gonosz cselekedeteket a világban. A pénz- és hatalomfüggőség olyan rendszert hozott létre világunkban, ahol néhány kiválasztott kényelemben él és saját érdekében használja ki Földünk erőforrásait, miközben nem vesz tudomást az ezáltal okozott pusztulásról és kínzó szegénységről. A környezetünkre gyakorolt romboló hatásunk szélsőségességek között ingadozó világot hagy maga után, ahol a szárazság és az árvizek klíma menekültek tömegét és fajok kipusztulását eredményezi.

Fájdalommal tekintünk az emberi jogok megsértésére, különösen a nemi alapon elkövetett erőszakra, amelyben nőket és gyermekeket zsákmányolnak ki a testükért vagy sújtanak büntetéssel azért, mert a szabadságot keresik. Fájlaljuk az LGBTQ közösség elleni erőszakot és a faji alapon elkövetett erőszakot, amely gyakran együtt jár a tekintélyelvű politikai rendszerekkel.

Gyászoljuk a terrorizmus áldozatait szerte a világon, és tudatában vagyunk annak, hogy a háborúk, a kétségbeesés és a fundamentalista ideológiák nihilizmushoz vezetnek és tovább ösztönzik a fegyverkezést. Felemeljük szavunkat a menekültekért és a hontalan emberekért. Imádkozunk a folytonos elnyomásban élő vallási kisebbségekért, különösen is az üldözött keresztyén testvéreinkért.

Nyugtalanít bennünket a vallásos hit visszaszorulása sok társadalomban és szervezetben, nyugtalanít, amikor azt látjuk, hogy az üres szekularizmus képtelen ellenállni az élet elüzletiesedésének és a nacionalizmus bálványának. És mindeközben milyen gyakran bizonyul felkészületlennek az egyház arra, hogy kiálljon az Élet Igéje mellett?

Azért gyűltünk össze, hogy imádságban kérjük: „Élő Isten újíts meg és formálj át bennünket” Ez az imádság egyszerre kérés és panasz. Megvalljuk Istennek, hogy a világban és a Közösségünkben egyaránt számos, még átformálásért kiáltó igazságtalansággal találkozunk.

Elkötelezzük magunkat

Ahogy a reformátorok 500 évvel ezelőtt, férfiak és nők egyaránt, mi is Isten szeretetének és igazságának biztos alapján állunk, amely Jézus Krisztus tanításában, életében, halálában és feltámadásában megjelent.

Kiállunk a mindenkit megillető emberi méltóság és az egyenlőség mellett. Elkötelezzük magunkat azok védelme és megóvása mellett, akiket magukra hagynak és bántalmaznak. Kiállunk a lelkiismereti- és vallásszabadság mellett. Elkötelezzük magunkat, hogy ezeket a szabadságjogokat megvédjük a fanatizmussal, a fundamentalista erőszakkal és a szekularizációval szemben.

Arra nyertük szabadságunk, hogy másokat is megszabadítsunk. Egymással összefogva, nem igazodunk ehhez a világhoz, hanem megújítjuk és átformáljuk azt a befogadó szeretet és igazság erejével. Hűek maradunk a vallások elhívásához, hogy békét teremtsünk és azt megőrizzük, emlékezetünkbe idézve a lipcsei imádságos, békés tüntetésekre, amelyek  Kelet-Európa felszabadításához vezettek 1989-ben. Elkötelezzük magunkat a vallásközi párbeszéd és béketeremtés mellett, amellett, hogy életet átformáló lelkigyakorlatokat és a szeretetközösséget gyülekezeteinkben megerősítsük.

Elkötelezzük magunkat az Isten Igéjének odaadó tanulmányozása mellett, amely megújít és átformál bennünket, túlmutatva kultúrák és nemzetek határain. Mindez képessé tesz bennünket arra, hogy a birodalom valamennyi formáját lebontsuk, Jézus küldetésnyilatkozatával (Lk 4,16-18) összhangban, és elkötelezzük magunkat a valamennyiünk méltóságát tiszteletben tartó, életigenlő közösségek létrehozására.

Kiállunk a teremtés integritása mellett, kezdve a G20-nak küldött levelünkkel, amelyben arra sürgetjük őket, hogy maradjanak tagjai a párizsi klímaegyezménynek. Elkötelezzük magunkat, hogy az Isten által gondjainkra bízott földet megóvjuk a jelen és jövő generációk számára.

Közösségünk felfogásával összhangban, az Isten missziójában való részvételünk egyházakként arra indít minket, hogy az evangéliumot hirdessük a világ végső határáig (Máté 18,28-30), prófétai szavunkat nyilatkozatokban is kifejezésre juttassuk a Barmen-i Nyilatkozathoz, a Belhar-i és Accra-i hitvallásokhoz hasonlóan. Kölcsönös számadásra készen kísérjük egymást, közös vezetés alatt, regionális testületeink és nemzetközi hálózatunk megerősítésével – hitre épülő hálózat, „faithbook” segítségével támogatva imádságunkat egymásért, és ösztönözve a szolidaritásból fakadó cselekvést. Elkötelezzük magunkat tagjaink megerősítésében, hogy spirituális és pénzügyi forrásaik megosztásával legyenek áldássá a Közösség és a világ számára.

Isten uralma alatt arra törekszünk, hogy megértsük az elnyomást érvényesítő gazdasági, technológiai és politikai rendszereket, és elősegítsük azok leküzdését. A feladathoz elengedhetetlen, hogy olyan alternatívák kidolgozásán munkálkodjunk, amelyek az igazságot és megbékélést testesítik meg és a közjót mozdítják elő. Egyeztetések és teológiai munka keretében nézünk szembe az egységünket fenyegető kihívásokkal, hívők irgalmas közösségként törekedve mindazok szeretetére, akiket Isten is szeret.

Álmodunk

Olyan Közösség akarunk lenni, amelyiket a szeretet és az öröm hevít, ahogy az emmausi tanítványok szívét, amikor Jézussal egy asztalnál ültek. Krisztus megváltó ereje vezessen bennünket a világ határvidékeire minden értelemben, utunkat világítsa meg a Szentlélek, hogy magunk is világossággá lehessünk a világban.

Olyan egyházról álmodunk, amelyik a munkálkodó szeretetről ismert; egy testként él, amelynek szíve könyörületes, és kinyújtja karját, hogy elérje, gondjaiba vegye és felhatalmazza a társadalom peremére szorult és legnagyobb szükséget szenvedők embereket.

Ugyanakkor egy Isten ritmusát követő, reformált és folyamatosan megújuló egyházról álmodunk, hogy a dinamikus és rohanó világ egy még gyorsabban válaszoló és dinamikusabb egyházzal találkozhasson, amelyik a technológiai felhasználását ösztönzi „inkubátorok” létrehozására, amelyek a szabadságra, bőségre és örömre építő megoldásokat biztosítanának a világ számára.

Imádkozunk egy olyan egyházért, aminek világos a jövőképe; olyan meggyőző látomásért imádkozunk, aminek megvalósításába ellenállhatatlan, mégis alázatos bizalommal és eltökéltséggel hívhatunk meg egyéneket és közösségeket, várjon ránk bármilyen akadály is az úton. Legyünk az a Közösség, amely soha sem rémül meg és nem téríthető el elhívásától, amely soha sem adja fel egységét és soha nem lankad az önmaguk által emelt falak lebontásában, Isten határtalan szolgálatban.

Abban a világban ahol egyre több a migráns és a menekült, a birodalom következményei elől menekülő emberekből váljanak közösségünk leginkább megbecsült tagjaivá, és útitársainkká Isten új ege és földje felé vezető zarándoklatunkon.

Sóvárogva vágyunk az egyházra, amely az Élet Istenének erejével ellenáll a halál isteneinek.

Külügyi Iroda

fotó: twitter

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 24,15–27

„Intő jel leszel számukra...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink