Remény határok nélkül?

2017. október 06., péntek

A menekültek befogadásával kapcsolatos teológiai kérdésekről és az európai egyházak példamutató kezdeményezéseiről tanácskoztak szeptember 30. és október 3. között Olaszországban. Lampedusán megemlékeztek a sziget partjainál három évvel ezelőtt elsüllyedt menekülteket szállító hajó több száz áldozatáról.

„Megélni és tanúskodni a határokról” címmel szervezett konferenciát az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége (FCEI) Palermoban, számos nemzetközi delegált, köztük a mexikói-amerikai határnál élő reformátusok és a Református Egyházak Világközössége európai régiójának (REV Európa) migrációs munkacsoportja részvételével szeptember 30. és október 3. között. Az ökumenikus tanácskozást a FCEI koordinálta „Mediterrán Reménység” nevű átfogó menekültügyi program fennállása, és egyben a világsajtóban is elhíresült lampedusai hajótörés harmadik évfordulója alkalmából hívtak egybe. 

A szent család a hajóban – Ferenc pápa ajéndéka a lampedusai plébániának

A tanácskozást azzal a céllal szervezték, hogy a mintegy negyven testvéregyház és partnerszervezet képviselői, menekültügyi szakemberek és menedékkérők jelenlétében vitassák meg a határok szerepét, a menekültek befogadásának teológiai alapjait és gyakorlati tapasztalatait, szakemberek segítségével mérjék fel a migráció kiváltó okait, kritikusan mérlegeljék a valós statisztikai adatokat és vitassák meg a migráció kihívásait a keresztyén muszlim együttéléstől az emberi jogi sérelmeken át az integráció sikeres és kudarcos példáiig. A széleskörű párbeszédbe a REV Európa mellett más egyházi és ökumenikus szervezet, így az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága (CCME), a svájci református segélyszervezete (HEKS) is csatlakozott.

„A határok a biztonság szimbólumaként a globális észak és dél megosztásának politikai eszközévé lettek napjainkban Európában” – véli Maria Bonafede, a Valdens Egyház korábbi moderátora, a FCEI migrációs bizottságának elnöke. Az idegenek befogadása mellett elkötelezett keresztyén közösségként a FCEI három éve átfogó programot indított azért, hogy a globális migráció kihívására emberséges stratégiát dolgozzon ki, valamint bátorítsa és támogassa azokat az egyházi és civil kezdeményezéseket, amelyek az evangéliumi értékek, az emberi méltóság tisztelete és az igazságosság szempontjait érvényesítik szolgálatukban. A konferencia a tapasztalatok megvitatása mellett a jó gyakorlatok, a sikeres kezdeményezések megosztására és új ötletek megfogalmazására is alkalmat adott azoknak a kihívásoknak a figyelembe vételével, amelyeket az olasz protestánsok „segélykiáltásként” egy levélben már júliusban megfogalmaztak testvéregyházaik és partnerszervezeteik számára.

A katolikus egyházat Montenegro kardinális, a Caritas elnöke képviselte az ülésen. A kardinális hangsúlyozta,  hogy emberi életekről van szó, akiket megilletnek az alapvető jogok és arra is emlékeztetett, hogy saját érdekükben azok is hivatkoznak az emberi jogokra, akik a migránsokat elutasítják. Az emberség hiányáról árulkodik az Európa-szerte terjedő egoizmus, az ön- és nemzeti érdekek bálványozása és a bezárkózás. A keresztyének nem adhatják fel a víziójukat Európáról, ahol az emberi jogok érvényesülnek. „A bezárkózó Európa öreg és gyenge kontinens lesz” – idézte a kardinális Kofi Anant. A migráció, ha bölcsen és humánusan kezeljük, fiatallá és erőssé teszi a kontinenst. „A migráció kihívására nem lehet rendkívüli helyzet bevezetésével és tűzoltással válaszolni” – kritizálta kormányát a kardinális, egyben a sajtó felelősségét is felvetve: „sokan terroristaként bélyegzik meg a migránsokat. Erre csak azt tudom mondani, hogy én magam szicíliai vagyok, mégsem vagyunk maffiózó”.

Európa kapuja – Domenico Palladino műalkotása 2008 óta áll Lampedusa déli csücskében

A „Mediterrán Reménység” az olaszországi protestáns egyházak kezdeményezése, amelyet a magyarországi 1%-os rendszerhez hasonló „ottopermille” forrásból finanszíroznak, azaz adófizetők által az egyháznak felajánlott támogatásból. A programot nem sokkal a Tunéziához közel eső, Európa legdélibb pontjaként ismert Lampedusa szigeténél 2013. október 3-án bekövetkezett, menedék reményében Európába tartó 368 migráns halálát okozó katasztrófa után indította el az egyház. A program több, egymással összefüggő területen támogatja a menedékkérők befogadását. Lampedusa szigetén megfigyelőállomást létesítettek, hogy megbízható adatokhoz és valós információkhoz jussanak a migráció kapcsán. Az állomás munkatársai egyben a szigetre érkező menekültek fogadásában is részt vesznek a helyi hatóságokkal és civil szervezetekkel együttműködve. Szicíliában a „kultúrák háza” nemcsak szállást biztosít a legkiszolgáltatottabb menedékkérők, kisgyermekes anyák és kíséret nélküli fiatalkorúak számára, hanem orvosi és pszichológiai támogatást nyújt és az integrációt elősegítő kulturális és lelki programokat szervez.

Paolo Naso, a politikatudományok doktora, a Szent Egyed közösség egyetemének professzora kiemelte, hogy „a konferencián nem vett rész geopolitikai szakértő, aki elmagyarázta volna, mi váltotta ki azoknak a rendszereknek az összeomlását és a temérdek igazságtalanságot, ami útra indítja a migrációt. Ezek ismeretében ugyanis döbbenetes, hogy csak 100 000 ember érkezett Olaszországba idén.” Ki- és bevándorlás az emberi történelem természetes folyamata, ami együtt jár a gazdasági folyamatok változásával. A migráció ugyanakkor a személyes kommunikáció jelensége napjainkban, ezért hiába üzenünk az útrakelőknek és zárjuk le bárhol a határt, a kiváltó okok, a nyomás sokkal nagyobb annál, hogy a migrációnak kerítésekkel gátat szabhatnánk. Éppen ezért kell a biztonságos eljutás eszközeit megtalálni, amire példa a humanitárius folyosó. A valdens politológiaprofesszor azt is hozzátette a négynapos nemzetközi menekültügyi konferencia záróelőadásában, hogy keresztyénként ugyan „bűnrészesek vagyunk mindebben, de egyben szabadok is, többek között arra, hogy a kiszolgáltatott emberek szenvedést fokozó határzárakkal szemben valódi megoldásokat keressünk  a migráció okozta komplex kihívásra. Semmi sem tart örökké, a mi megoldásaink is csak időszakos kísérletek maradnak. De nem feledkezhetünk meg a reménységről. Soha sem mondhatjuk, hogy nincs megoldás, csak azért, mert egy összetett problémával kell szembenéznünk, amire nincsenek egyszerű válaszok. Nem az a naiv, aki kiáll és cselekszik, hanem az, aki azt hiszi, hogy megúszhatja a felelősséget” – mondta a Rómában élő menekültügyi szakember.

A program kiemelkedő eleme a humanitárius folyosók létrehozása, ami biztonságot jelent mind a menekültek, mind a befogadó országok állampolgárai számára. Az olaszországi egyházak ökumenikus kezdeményezésüket „Európa reményteli jövője jegyében” indították el. A Szent Egyed közösség, az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége (FCEI), illetve a valdens és metodista egyházak egyesített erővel valósítják meg ezt a nagyszabású humanitárius projektet. 2015 decemberében megállapodást írtak alá az olasz kül- és belügyminisztériummal. A két éves periódusra tervezett program többezer menekült érkezésével számol, vallási és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül,  Libanonból (elsősorban a háború elől menekülő szírekre), Marokkóból (a szubszaharai térség fegyveres konfliktusokat és erőszakot  elszenvedő országaiból érkező menekültekre) és Etiópiból (eritreaikra, szomáliaiakra és szudániakra). 

A lampedusai lépcső felirata: Az életet választjuk

Úttörő kezdeményezésről van szó, az első hasonló programról Európában, amelynek fő célja megóvni a menekülteket attól, hogy „halálhajókon” keljenek útra a Földközi-tengeren át; ellehetetleníteni az emberkereskedők és embercsempészek halálos üzletét; lehetővé tenni sebezhető és kiszolgáltatott embereknek (üldözést, kínzást  és erőszakot szenvedő embereknek, kísérő nélküli kiskorúaknak, kisgyermekes családoknak, nőknek, időseknek, fogyatékkal élőknek), hogy humanitárius vízummal, törvényesen léphessenek Olaszország területére, menedékjog iránti kérelem beadásának lehetőségével. A program célja, hogy a migránsok és az állampolgárok számára egyaránt biztonságossá tegyék az Olaszországba való eljutást. A humanitárius vízumot ugyanis csak azok kaphatják meg, akiknek kérelmét az olasz hatóságok előzetesen elbírálták.

Franciaország volt a második, és eleddig utolsó ország, ahol a Katolikus Egyház, a Caritas, a Szent Egyed Közösség és a protestáns egyházak közösen kezdeményezték a kormánynál egy humanitárius folyosó létrehozását, amit március óta az egyházak működtetnek és finanszíroznak mintegy 400 partnerszervezettel összefogva. Az állam évente csupán 1500 euró támogatást nyújt a programban résztvevő egy-egy menekült integrációjára, illetve biztosítja a humanitárius vízum kérvényezéstől számított három hónapon belüli kiadását. A franciaországi protestáns segélyszervezeteket tömörítő szövetség főtitkára, Jean Fontenieu hangsúlyozta, hogy a program a leginkább kiszolgáltatott, nemzetközi oltalomra jogosult menedékkérők és családjaik számára biztosít biztonságos eljutást Franciaországba. Az arra jogosultak kiválasztása libanoni egyházi partnerszervezetek bevonásával történik és a három hónapos, három egymást követő interjút magába foglaló folyamat egyben arra is biztosíték, hogy a programban résztvevő menekültek integrációja már azelőtt megkezdődjön, hogy egyáltalán eljutottak volna Európába. A program egyik erőssége, hogy családok fogadnak be családokat, azaz valamennyi menekült család személyes támogatást kap abban, hogy az előzetesen megfogalmazott tervük szerint kezdhessenek új életet új hazájukban.

Doris Peschke, a CCME főtitkára a migráció és az emberi jogok kapcsolatáról beszélt. A tényleges számok kapcsán arra hívta a figyelmet, hogy a médiában megjelent képek azt a hamis képzetet keltették, hogy tömegek érkeztek és terveznek útra kelni Európába. „Ez egy mítosz” – fogalmazott a főtitkár. A világszerte útra kelő migránsok sokat emlegetett 65 milliós száma valóban jelentős, de többségük sose fogja elhagyni hazáját. Szerinte nem csak a képek, a szavak is félrevezethetnek, amelyeket az európai médiában olvasunk. „A nemzetközi menekültjogot és létező nemzetközi egyezményeket nem lehet csak azért felrúgni, mert nem adnak minden esetre és csoportra megoldást. Miközben az Európai Unió folyamatosan megsérti az alapvető emberi jogokat; az élethez, családi élethez, a nemzetközi oltalomhoz és menedékhez való jogokat, erőforrásainak túlnyomó többségét a külső határok védelmére és oltalomra szoruló, kiszolgáltatott emberek eltérítésére fordítja.” Minthogy az Uniós szakpolitikákat a számok csökkentése motiválja, a menekültek visszatérítse és fogva tartása szélsőséges méreteket ölt. Az európai országok egyre gyakrabban szegik meg nemzetközi vállalásaikat, a szabályozás szigorítása és a szociális juttatások megvonása, paradox módon, csak súlyosbítja a problémát. Ezzel szemben a humanitárius folyosók, a családegyesítés, a humanitárius vízumok biztosítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy védelemre szorulók rendezett körülmények között és életük kockáztatása nélkül találjanak átmeneti, vagy tartós oltalomra Európában – összegezte a szakértő a helyzetet.  „Nem szabad, hogy a félelem vezéreljen minket, a keresztyének kötelessége, hogy megismerjék és kritikusan értékeljék a tényeket.”

Október 3-án, a konferenciát követően a résztvevők felkeresték a szigetet és emlékistentiszteletet tartottak, ahol nem csak a négy évvel ezelőtti tragédia áldozatairól, hanem az azóta elhunyt több mint tízezer emberről, akik a tengerbe vesztek. „Aki elutasítja a menedékkérőket és oltalomra szoruló embereket, az evangéliumot utasítja el és Krisztusra mond nemet. Keresztyénként nem dönthetek szabadon arról, hogy megkönyörülök-e a szegény és kiszolgáltatott embertársaimon” – hangzott el Montenegro kardinális igehirdetésében. Maria Bonafede, a Valdens Egyház korábbi moderátora, a FCEI migrációs  bizottságának elnöke pedig Ezékiel próféta szavaival emlékeztetett a pásztorok felelősségére („Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.” Ezékiel 36,10), és arra figyelmeztetett, hogy mi keresztyének is hajlunk arra, hogy közösségünk elválasztó fallá legyen, ahelyett, hogy „élő kövekként épülnénk lelki házzá”, amelyben menedékre találhatnak a kiszolgáltatottak és az igazságtalanság áldozatai.

Az istentiszteleten nem csak a névtelen áldozatokról emlékeztek meg a résztvevők, hanem egy szimbolikus aktussal azt is felidézték, hogy a hamis biztonság, az egoizmus, a gazdagság és kapzsiság, a militarizáció, az emberkereskedelem, a kizsákmányolás és rabszolgaság hogyan épülnek fel átjárhatatlan fallá, amely nem csak embereket választ el egymástól és válik halálos akadállyá a menedéket kereső védtelen tömegek előtt, hanem minket is eltávolít Isten szeretetétől. „Olyan világban élünk, amelyet egyre inkább eluralnak az elválasztó falak. Ezek némelykor fizikai akadályként magasodnak előttünk, mint egykor Európában. Máskor láthatatlanok, mint amit a Földközi-tengerben emelünk azért, hogy akár haláluk árán is távol tartsuk a reményvesztett embereket” – figyelmeztetett Luca Negro, a FCEI elnöke, majd arra szólította fel a gyülekezetet: „Isten igéjének engedelmeskedve bontsuk le a falakat és építsünk a kövekből hidakat a barátság, béke és igazságosság jegyében!”

„Még a tengerből is határt, áthatolhatatlan akadályt, falat csináltunk, csak hogy saját jólétünket és nemzeti érdekeinket védjük” – fogalmazott Francesco Piobbichi, aki a menekülők útját ábrázoló grafikáiból készült vaskos kötettel járult hozzá a megemlékezéshez. Piobicchi egyben a Mediterrán Reménység partnerszervezete, Lampedusa Fórum nevű civilszervezet vezetőjeként azon dolgozik, hogy a Földközi-tengeri átkelés során életüket vesztett, a lampedusai temetőkben nyugvó menekültek személyes élettörténetét és nevét felkutassa. „Ha a sok esetben számozott sírokban nyugvó emberek személyazonosságát nem derítjük ki és tragikus életútjukat nem tárjuk fel, másodszor is megöljük őket” – mondta a temetőbe ellátogató nemzetközi vendégeknek a grafikus.

A tanácskozás résztvevői záróüzenet formájában újították meg elkötelezettségüket arra, hogy az evangéliumba vetett hitük alapján továbbra is mindent megtesznek a menekültek és migránsok emberséges fogadtatásáért, a bevándorlók integrációjáért és a határok lezárása helyett humánus eljárásra szólítják fel kormányaikat. A nyilatkozathoz csatlakozott az Európai Egyházak Migrációs Bizottsága és az Európai Egyházak Konferenciája, amelyik 2018-as újvidéki nagygyűlése Európa jövőjének egyik legégetőbb kérdéseként foglalkozik majd a migrációra adott egyházi válaszokkal.

A tanácskozáson a REV Európa migrációs és menekültügyi munkacsoportja is részt vett. Martina Wasserloos-Strunk, a szervezet egyik európai alelnöke az istentisztelet keretében köszönte meg a Valdens Egyház elkötelezettségét és azt a szolgálatot, ami példa és ösztönzés a többi református egyháznak a kontinensen. A munkacsoport ülésén az európai egyházvezetők jövő áprilisi budapesti ülésére készülve döntés született arról, hogy egy átfogó jelentés formájában vetik össze az európai tagegyházak teológiai álláspontját és skót, német, svéd, görög, olasz, valamint magyar példákat alapul véve összegzik az egyházak konkrét tevékenységét a migráció kapcsán.

Külügyi Iroda

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 40,1–47

„Nyisd ki jól a szemedet, és hallgass meg mindent figyelmesen!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink