Krisztus nagykövetei

2017. december 14., csütörtök

Megnéztük közelebbről az aleppói vasárnapi iskolákat, majd istentisztelettel és úrvacsorai közösséggel búcsúztunk el szíriai református testvéreinktől. Közel-keleti útinapló, befejező rész.

Vasárnap délelőtt kettéoszlott a csapat: volt, aki a helyi arab református gyülekezetet, más a három örmény református közösség egyikét, a Bétel gyülekezetet látogatta meg. Előbbiben Dani Eszter, utóbbiban Ódor Balázs hirdetett igét a délelőtti istentiszteleten.

A Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat helyi gyülekezetének templomát a harcok során bombatalálat érte, teljesen újjá kellett építeni. Az új templomot 2015 karácsonyán adták át, de már most kicsinek bizonyul. Hétvégenként vasárnapi iskolai foglalkozásokat tartanak, nincs elég hely a különböző csoportoknak, ezért megpróbálnak a szomszédos épületben terjeszkedni.

„Sokan kérnek tőlünk segítséget, igyekszünk enyhíteni a szenvedést magunk körül” – foglalta össze szolgálatukat a lelkész. Dani Eszter a 63. zsoltár alapján hirdetett igét közöttük: a pusztába menekülő Dávid történetével bátorította őket, aki minden szenvedés közepette is Isten jelenlétére vágyott leginkább.

A Queiq folyó másik partján, az örmény negyedben található a Bétel gyülekezet. 1915 után nagyon sok örmény menekült a török erőszak elől Szíriába, sokan a sivatagban veszítették életüket. A száz évvel ezelőtti örmény népírtásra emlékeztet a templom előtti szoborkompozíció. Azok a reformátusok, akik elérték Aleppót, 1922-ben alapították a gyülekezetet. A város hamar otthonukká lett, növekedni és terjeszkedni kezdtek. A templom melletti telken közösségi házat építettek, megvették a szomszédos épületet és iskolát alakítottak ki, azt később újabb szintekkel egészítették ki.

A mostani háború tapasztalata is nagyon meghatározó volt számukra, lelkészük vezetésével komoly karitatív munkát végeznek: évek óta rendszeresen élelmiszereket, higiéniai eszközöket, vizet, fűtőanyagot osztanak, ösztöndíjat biztosítanak örmény egyetemistáknak, időseket és szegényeket látogatnak. Mivel orvosokból és gyógyszerekből is hiány van, gyülekezeti központjuk egyik emeletén szakrendelőket rendeztek be, ahol olcsón kaphatnak ellátást a rászorulók, tekintet nélkül nemzetiségükre és vallásukra.

„Krisztusért jártok követségben, a megbékélés nagykövetei vagytok, akiknek Isten nem tulajdonított bűnt ezért megváltó szeretetét hirdethetitek. Éljük át együtt ennek a nagykövet-létnek az örömét” – kívánta vendéglátóinknak prédikációjában Ódor Balázs. Haroutune Selimian tiszteletes egyike ezeknek a nagyköveteknek. A szíriai protestánsok vezetőjeként minden követ megmozgat, hogy segítséget szerezzen a helyieknek Áldozatos munkáját számos szíriai kitüntetéssel ismerték már el, legutóbb pedig a németek díjazták a békét elősegítő szolgálatát.

Az örmény közösségben az istentisztelettel egyidőben zajlottak a vasárnapi iskolai foglalkozások. Hogy is néz ki ez a program, aminek támogatására a Magyar Református Szeretetszolgálat is gyűjtést indított? A 3 és 14 év közötti gyermekekkel korosztály szerint bontott csoportokban foglalkoznak az erre felkészített önkéntesek. Míg a kisebbek bibliai történeteket hallgatnak és tanulnak, addig a nagyobbak filmet néznek vagy Bibliát tanulmányoznak. Emellett játszanak, zenei és kézműves foglalkozásokon vesznek részt.

A foglalkozások nyitottak minden gyermek számára, felekezeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Rajtuk keresztül próbálják a szülőket is elérni és az egész családnak segíteni feldolgozni az elmúlt évek traumáit, veszteségeit. A Közel-keleti Örmény Református Egyházak Uniójának 4, a Szíriai és Libanoni Református Nemzeti Zsinatnak 7 gyülekezete vesz részt a vasárnapi iskolai programban, amit a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Közössége koordinál. A svájci reformátusok 1200 gyerek ellátásának költségeit vállalták magukra, azóta a foglalkozásokon résztvevők száma 300-zal nőtt, így elkél a támogatás.

A mi tiszteletünkre ezen a vasárnapon a három aleppói örmény gyülekezet közösen tartotta foglalkozásait, így az úrvacsorát követő áldás után 300 gyerek özönlött be a templomba, hogy előadják azokat az énekeket, amiket a foglalkozásokon tanultak. A gyerekek közel fele 7 évnél fiatalabb, vagyis a polgárháború alatt született. „Ők az egyház jelene és jövője – mondta Harout tiszteletes. – Ha rájuk nézünk, reménykedünk.” Vidám kis műsoruk nagyon meghatott minket, köszönetképpen a magunk pici kis ajándékait tudtuk csak átadni, valamint a gyülekezetnek a beregdaróci önkormányzat adományát, beregi mintájú keresztszemes hímzéses úrasztali terítőt.

Szíriai utazásunk többszörösen is szimbolikus helyszínen, az Emánuel gyülekezetben ért véget. A legrégebbi aleppói örmény református templomot többször is bombatámadás érte, tetejét még a mai napig nem sikerült megjavítani. Itt beszélgettünk a három helyi örmény református közösség – a Mártírok, a Bétel és az Emánuel gyülekezet – elöljáróival és fiataljaival. A dátum is különleges volt, hisz napra pontosan egy évvel korábban, 2016. december 10-én csaptak össze utoljára ellenséges erők a városban. A beszakadt tető arra emlékeztett, hogy lehetetlenné vált az élet az országban, míg az ígéret, amit Harout tett, hogy egy éven belül helyrehozzák az épületet, arra a reménységre, ami az itt élő keresztyéneknek nap mint nap erőt ad, s amit a templom neve is kifejez: Immánuél – velünk az Isten.

Bármilyen szegény is, boldog és áldott az az ember, aki tud adni másoknak. A szíriai és libanoni reformátusok ebben az egy hétben megajándékoztak minket, nyugatról jött zarándokokat is: gazdagabbá tettek sok élménnyel, testvéri közösséggel és reménységük erejével. Csapatunk azóta épségben hazatért, de reméljük, hallunk még – lehetőleg jó híreket – bátor testvéreinkről. Isten éltesse őket!

Feke György, fotó: Kanizsai-Nagy Dóra

Az útinapló korábbi részei:

 

Aleppó egy ébredező oázis

Feltámad-e hamvaiból Aleppó, a sivatagi főnix? Vagy ezúttal hosszú álomba merült az emberi kultúra bölcsőjének hányattatott sorsú fellegvára?

 

Maradnak-e fiatalok Latakiában?

Hogy viszonyuljon a háborúhoz egy keresztyén? Menni vagy maradni?

 

Egy este Homszban

Hogyan lehet normális életet élni háborús körülmények között? Meg lehet szokni a félelmet? Milyen egy ifjúsági alkalom az arab reformátusoknál?


Megyünk Szíriába!

Miután meglátogattuk a libanoni reformátusokat, a polgárháború sújtotta Szíriában folytattuk közel-keleti utazásunkat.

 

Arabok, akik reformátusok

A reformáció sokkal nagyobb hatással volt az arab társadalmakra, mint azt elsőre – vagy akár második nekifutásra – gondolnánk.

 

Az örmény reformátusok nem felejtenek

Miben nyilvánul meg az örmény identitás? Hogyan élnek a közel-keleti reformátusok?

 

Megkésett reformáció

Hogy kerülnek reformátusok a Közel-Keletre? És miért arab az egyik, míg a másik örmény?

 

Pálmafák a neonkereszt fényében

Télből a nyárba, Európából a csodálatos, ugyanakkor olykor félelmetes Keletre utaztak magyar reformátusok.

 

Gyűjtés indult a szíriai reformátusoknak

A szíriai és libanoni reformátusok által működtetett vasárnapi iskolákban jelenleg ezerötszáz keresztyén és muszlim fiatallal foglalkoznak: biztonságban tanulnak, segítséget kapnak a polgárháború okozta traumák feldolgozására és mintát a békés együttélésre. A Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as adományvonalának tárcsázásával, hívásonként 250 forinttal mi is támogathatjuk a kezdeményezést.

Istent keresem

4Móz 15,1–21

„...akkor mutassatok be felajánlást az Úrnak.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink