Kapu a világra

2018. március 05., hétfő

Legismertebb és leggyakrabban fogyasztott gyümölcsünk az alma. A lédús rózsaféle C, A és B vitaminokban gazdag, számtalan jótékony hatásáról tudunk. Vannak azonban családok, akik nem engedhetik meg maguknak rendszeres fogyasztását. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) országszerte nyolc kamionnyi almához segíti hozzá a rászorulókat. Legutóbbi almaosztásukon megismertük az ózdi regionális iroda munkáját és helyi támogatottjaikhoz is ellátogattunk.

Az idei tél leghidegebb reggelén várjuk az ózdi Felkor 2000 Kft. telephelyén azt a fél kamionnyi almát, amit a Magyar Református Szeretetszolgálat regionális irodája a környék rászorultjai, gyülekezetei és szociális intézményei között oszt szét. A kétmillió forint értékű adományból a munkatársak, a gyülekezetek és az intézmények közvetítésével 1500 ember részesül. „Elsősorban a testi egészségünkre van jó hatással, de egy-egy ilyen adomány sokat jelent a lelki épségünknek is, mert Isten és embertársaink szeretetét közvetíti” – fogalmaz Bundzik Attila református lelkipásztor, aki a kazincbarcika-alsó református gyülekezet tagjainak, időseknek, egyedülállóknak és rászoruló családoknak visz az almaadományból.

Mindenben segítenek

Miközben kézről kézre járnak az almás ládák, a Szeretetszolgálat munkatársai történeteket mesélnek azokról a helyi családokról, akiket rendszeresen támogatnak. Megtudjuk, hogy amikor a „Cuki család” egy sertést kapott a Szeretetszolgálattól, a feldolgozott húsból egy hatalmas üstben gulyást főztek, amit szétosztottak a szomszédok és a közeli hajléktalanszálló lakói között. El is határozzuk, hogy meglátogatjuk őket az otthonukban. Forgács Krisztián és felesége, Julianna közfoglalkoztatottak a helyi önkormányzatnál, egy rövid ebédszünetünk van csak, hogy megismerjük az életüket.

Heten élnek egy kis házban a kiserdőaljai cigánytelepen. A szülők az MRSZ segítségével magukhoz vették „Cuki” testvérének gyermekeit, akik rossz körülményeik miatt otthonba kerültek. Lányuk, Renáta súlyos testi és szellemi fogyatékossággal él, fejlesztő iskolába jár. A szülők, elfelejtve minden gondjukat, csillogó szemekkel beszélnek életük legnagyobb élményéről: tavaly nyáron a Szeretetszolgálat eljuttatta a családot Zánkára. „Ez nekünk óriási dolog, hiszen ilyen élményeket önerőből nem tudunk megadni a gyerekeinknek” – fejezi ki köszönetét Julianna, aki azt is megosztja velünk, hogy ők addig még soha nem hagyták el a telepet, nem jártak Pesten és egyszer sem látták még a Balaton kéklő végtelenségét. A híres disznóvágásról Krisztián egyszerűen csak annyit mond: azt a szeretetet próbálják továbbadni, amit ők is kapnak. „Minden segítség az Úrtól van, az is, ami a Szeretetszolgálaton keresztül érkezik. Ezt a sok támogatást nekünk is meg kell hálálnunk” – magyarázza a családfő, akire a cuki jelzőt még gyerekkorában ragasztották.

Krisztián verbuvált is a telep férfi lakóiból egy kis csapatot: ahol csak tudnak, segítenek. Télen idősekhez járnak fát hasogatni, de az MRSZ-hez is elsőként jelentkeznek, ha szükség van néhány szorgos kézre. Gyakran járnak be az irodába, de nem az adományokért, hanem mert mindig kedvesen, szeretettel fogadják és hallgatják meg őket, úgy érzik, igazi közösségre találtak a szervezetnél. Búcsúzóul elárulják, hogy nem vágynak gazdagságra, mert ők már most is azok. „Persze szeretnénk egy kicsit jobban élni, mert nagyon kevés a jövedelmünk, de csak ugyanabban a szeretetben és Gondviselésben, mint most.”

A szomszéd Erzsike néni sem enged el anélkül, hogy kicsit beszélgetnénk vele. Két éve költözött a telepre, amikor a férje meghalt. Az öccsével ketten éldegélnek egy alig néhány négyzetméteres kis lakásban, gyermeke nincs, nem lehetett. Az élelmiszereken, ruhákon és bútorokon túl azért a leghálásabb a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, mert megtanították írni. Sokan voltak testvérek, ezért őt hamar kivették az iskolából, hogy vigyázzon a kisebbekre, majd rögtön munkába is állt, így a betűvetés elmaradt. Büszkén mutat egy cetlit, rajta a neve a kézírásával. Mindig is nagyon szégyellte, hogy csak három kereszt az aláírása, de a Szeretetszolgálat munkatársainak bevallotta és azóta tanítják írni-olvasni. „Bármilyen gonddal fordulhatok hozzájuk, mindenben segítenek, soha nem néznek ki vagy kiabálnak, mint máshol.”

A szeretet vonzza az embereket             

Az MRSZ helyi irodájában a szelíd tekintetű Attila fogad minket. Amikor 2015-ben megnyílt az ózdi telephely, ő volt az első, akit a helyi irodavezető, Németh Zsuzsanna maga mellé vett. Attila nagyon jól érzi magát az ózdi iroda szeretetteljes és befogadó légkörében, ahol sokat tanul Zsuzsa nénitől: szeretetet, alázatot, türelmet, békességet. Tíz éve keresztyén, de meggyőződése, hogy hite a szeretetszolgálatban vált élővé. Két éve kezdett a telepen is evangelizálni, Bibliával járta a házakat és imádkozott. „Sokat javult azóta a helyzet, a férfiak nem isznak és verekszenek, a gyerekek hittanra járnak. Isten igéje hat az ő életükben is” – mondja szerényen.

A hozzájuk fordulóknak sem csupán fizikailag próbál segíteni. „Annak is örülnek, ha csak meghallgatom a bánatukat, de ha tudok, tanácsot is adok, Krisztus igéjével biztatom őket. Az embereket a szeretet és a megértés vonzza” – állapítja meg.  A mélyszegénységből indult férfi jól tudja, milyen érzés adni és kapni is, ezért is érti meg olyan könnyen az elesetteket. „De adni sokkal jobb: kedves szót a léleknek, ennivalót és ruhát a testnek” – vágja rá gyorsan.

Nyitni a világ felé                         

„Sokáig állami intézményekben dolgoztam, de mindig azért imádkoztam, hogy egyházi munkahelyre kerülhessek, mert az többet jelent számomra. Nem az adományok mennyisége miatt, hanem mert Isten áll mögötte” – vallja Németh Zsuzsanna, az ózdi regionális iroda vezetője. Amikor 2014-ben meglátta a Magyar Református Szeretetszolgálat felhívását, nem volt kérdés számára, hogy megpályázza-e a mentori állást.

A Nemzeti Eszközkezelő Alappal kötött projekt keretében járta a megyét és segített a bajba jutott családoknak. Ma is ez a fő feladata, azonban – ahogy fogalmaz – ahol annyi szükség van, mint Ózd köztudottan elmaradt vidékén, ott nem lehet mást tenni, nyitni kell az emberek felé. Ügyfélfogadási idejükben – minden nap reggel nyolc és dél között – a betérőknek segítenek, legyen szó ügyintézésről vagy más problémákról. A rászorulók havonta egy zsák ruhát vihetnek el tőlük, kéthetente kenyeret, friss pékárut és zöldségeket osztanak nekik.

A központi gyűjtésekbe is bekapcsolódnak helyi szinten: a tavalyi adventben tizenkét tonna tartós élelmiszert és kilencszáz doboz Nyilas Misi Pakkot gyűjtöttek és osztottak szét. A gyerekeknek havonta tartanak Meseköz foglalkozást, ahol egy-egy bibliai történetet dolgoznak fel interaktívan. Nyáron napközis tábort szerveznek a kicsiknek, ahova a szülőket is várják istentiszteletre. Igyekeznek a felnőtteket is bevonni: „ahhoz túl szemérmesek, hogy templomba menjenek, de otthon imádkoznak és a hitükben megerősítést kapnak tőlünk” – mutat rá a programkoordinátor. Ózdon is megrendezik a Szeretethidat május végén: a városban tíz helyen szeretetpontokat hoznak létre, ahol szeretetüzeneteket, bibliai igéket adnak át az embereknek. Minden évben szerveznek koncertet is, idén Pintér Béla fogadta el a meghívásukat.

A Szeretetszolgálat kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra. Népszerű óriástársasjátékukkal járják az óvodákat-iskolákat, amivel pénzügyi tudatosságra szeretnék nevelni a gyerekeket. A játékkal egy hónapot kell végigjátszani, miközben mindenféle váratlan dolog éri őket. Az iskolai végzettségüket és az ennek megfelelő bérüket dobókockával dobják ki. Ez alapján dönthetik el, hogy milyen nagy lakást vásároljanak és hány gyermeket vállaljanak. Ha kikapcsolják az áramot, a saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan lehet bekötött szemmel végigdolgozni a hónapot.  „A református iskolák is sokszor megkeresnek minket, hogy segítsünk a fiatalok érzékenyítésében. A napokban éppen a lévays diákokkal osztottunk tartós élelmiszert és melegételt. Nincs annál hatásosabb, mint amikor személyesen tapasztalják meg, hogyan élnek emberek és milyen érzés segíteni nekik” – hangsúlyozza az irodavezető.

Terveik között szerepel egy program, amelyben 120 hetedikes diák útját szeretnék végigkísérni egészen az érettségiig. A fiatalokkal személyesen és online is foglalkoznak majd pedagógusok, szociális, mentális és foglalkoztatási mentorok. Utóbbiak segítségével a tanulók olyan gyakorlati helyekre kerülnek, ahol később munkát is kaphatnak. „A programjaink előremutató tevékenységek, amelyekben fejlődik a gyerekek kommunikációja, viselkedése, szocializációja és együttműködésük másokkal” – emeli ki Németh Zsuzsa, aki szerint óriási eredmény, hogy elfogadják őket a telepen: „beengednek az izolált világukba és meg merik osztani velünk a gondjaikat". 

Zsuzsa a szervezet hármas célját is szavakba önti: anyagilag, lelkileg és szellemileg támogatni a rászorulókat. „Nemcsak halat adunk, hanem hálót is, amivel megtanítjuk őket halászni, vagyis, segítünk a talpra állásban, hogy dolgozhassanak és megfelelő szintre kerüljön az életük. Egyfajta kaput nyitunk nekik a világra” – fejti ki. A fáradhatatlan mentor, ahelyett, hogy az elesettekkel együtt süppedne el a problémákban, a cél felé vezető utat mutatja meg nekik. Jó kapcsolatot ápolnak a gyülekezetekkel is, akikre gyűjtéseikkor is számíthatnak. A legfőbb segítségükként mégis Isten gondoskodó szeretetét nevezi meg. Hiszi, hogy Isten az, aki még a legapróbb részletekre is odafigyel és segítségével a legnagyobb problémák is könnyen és egyszerűen oldódnak meg: „Hálás vagyok, hogy az ő földi munkatársa lehetek.” 

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz, Ózdi Városi Televízió

Istent keresem

Zsid 8,1–5

„...ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának jobbjára ült a mennyekben...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →