Életünk Isten ítélete alatt áll, de Isten kegyelmében bízik

2018. március 25., vasárnap

„Az egész felvidéki magyar református közösséget tüntették ki, hisz közösségünk a felvidéki magyar jelenlét meghatározó tényezője” – véli Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese, aki március 15-én Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.

Hogyan fogadta a több, mint húsz éves lelkipásztori szolgálatának értékeléseként is vehető magyar állami kitüntetést?

Nem vártam ilyen megtisztelő döntést és bevallom, hogy nagyon meglepődtem. De szeretném azt is elmondani, hogy nem a saját elismerésemként tartom számon, hanem úgy gondolom, hogy ezzel az egész felvidéki magyar református közösséget tüntették ki, hisz közösségünk a felvidéki magyar jelenlét meghatározó tényezője.

23 évvel ezelőtt végezte el a teológiai tanulmányait Prágában, a Károly Egyetem Protestáns Teológiai Karán, bár eredetileg nem is teológiára készült, hogy majd a tanulmányai befejeztével lelkipásztor lehessen, hanem informatikusnak. Ezért is jelentkezett a Pozsonyi Műszaki Egyetem Informatikai Karára, majd egy év után váltott. Mi eredményezte azt, hogy az eltervezett műszaki tudományos pályáját felváltsa humán jellegűre, hogy számok és gépek helyett inkább majd emberekkel foglalkozzon?

Gimnáziumi tanulmányaim során elsősorban a reáltantárgyak kerültek hozzám közel. Bár a történelmet is szerettem és sok könyvet olvastam e területről, de mégis a matematika és fizika foglalkoztatott. Így természetes volt, hogy ebben az irányban megyek majd tovább. Pozsonyban azonban a helyi református ifjúsági közösségben a hitnek, az élet értelmének és a keresztyén életmódnak és gondolkodásrendszernek a lehetősége nagyon megérintett. Itt tértem meg, mely nem egy dátumhoz kötött hitélmény volt számomra, hanem egy olyan hónapokban mérhető időszak, melyben megváltozott az életlátásom.

Nehezen barátkoztak meg a hozzátartozói a döntésével, vagy elfogadták, hogy ez az út van kijelölve az Ön számára és ezen kell végigmenni?

Tágabb környezetem viszonylag nehezen fogadta el döntésemet. Voltak olyanok is, akik le akartak beszélni arról, hogy teológiára jelentkezzem. Akkor még a kommunista diktatúra utolsó éveiben éltünk, és nem láttak jövőt a lelkészi hivatásban. A legközvetlenebb környezetem viszont megértett, és mindenben támogatott.

Milyen hatással volt Önre Prágának, az akkori csehszlovák fővárosnak a szellemisége, illetve az ott végzett tanulmányok és az ottani teológiai közösség mennyire alakította a későbbiekben a gondolkodását?

A cseh gondolkodásmóddal korábban ritkán találkoztam. A teológia kollégiumában a felvidéki magyar református fiatalok egy külön kis szigetet alkottunk. A teológiai oktatás színvonala nagyon magas volt, és mai napig bizonyos szempontból meghatároz engem is. Házi könyvtáram teológiai részének jelentős része cseh. Nagy hatással volt mindannyiunkra az, hogy testközelből élhettük meg a bársonyos forradalmat. Társadalmi kérdésekre nyitott közösségként éltünk, és nem csupán követői, hanem amennyire lehetőségünk volt, aktív résztvevői is voltunk a társadalmi változásoknak.

Tanulmányai során egy évet ösztöndíjasként Genfben töltött. Miért volt fontos élni ezzel a lehetőséggel? A tanulmányok elmélyítését segítette elő vagy inkább a kapcsolatok kiépítését szolgálta?

Tanulmányaim miatt jutottam ki Svájcba. Annak ellenére, hogy a rendszeres teológia (dogmatika) szakterülete állt – és azóta is ez áll – hozzám legközelebb, Genfben újszövetséggel foglalkoztam leginkább. Világhírű Lukács szakértő (F. Bovon) segítségével prágai professzorom számára végeztem kutatást a francia nyelvű szakirodalomból. Konkrét témám Lukács evangéliumának és az Aposotolok cselekedeteinek ószövetségi idézeteinek az elemzése volt.

1995-től a mai napig az Abaújszinai Református Egyházközség lelkipásztora, hűségesen kitartva a nyelvüket felvállaló, de fogyatkozó gyülekezet mellett. Soha nem érzett késztetést arra, hogy váltson gyülekezetet és máshol folytassa a lelkipásztori szolgálatot, amennyiben érkezett az elmúlt években ilyen jellegű megkeresés? Ha igen, akkor mi késztette mégis a maradásra?

Valóban 1995 szeptemberében helyezett ki Mikó Jenő püspök úr az abaújszinai, miglécnémeti és perényi gyülekezetekbe. Tudni kell a közösségekről azt, hogy korábban az évtizedeken át itt szolgáló Erőss Pál és kedves felesége hűséges bizonyságtétele élő gyülekezeteket formált. Isten megadta számomra, hogy „Pali bácsit" és a kedves nagytiszteletű asszonyt legátusként megismerhettem. Nagyon jó emlékű szolgálat volt számomra. Mikó püspök úr döntése tehát olyan helyekre küldött szolgálni, amelyeket már ismertem. Első pillanattól fogva otthont találtam itt. És soha nem éreztem késztetést arra, hogy máshol szolgáljak. A gyülekezetek szeretetét most is érzem, és nagyon hálás vagyok érte. Ezzel nem szeretném azt mondani, hogy más lelkész esetében a gyülekezetváltás helytelen döntést jelentene, csupán azt, hogy ez az én általam hittel elfogadott életutam. A kérdésre a válaszom tehát az, hogy bár volt megkeresés a múltban irányomba, de minden esetben azt válaszoltam: idehaza érzem magam a gyülekezetekben és itt szeretném tovább hirdetni Isten igéjét, ameddig az Úr szolgálatban tart.

A rendszerváltozás lehetőséget adott arra, hogy az addig csak mértékletességgel folytathatott ifjúsági munka végre kibontakozzon és elinduljon egyfajta misszió az ifjúság irányába. Ebből a célból jött létre többek között a Fiatal Reformátusok Szövetsége, amelynek egyik alapító tagja és első elnöke is volt tíz éven keresztül. Milyen irányban indult el ez a szolgálat az elnöksége alatt és milyen eredményeket hozott?

A pozsonyi ifjúsági közösségbe való betagozódásom egyben azt is jelentette, hogy az akkor még „illegalitásban" élő fiatalok közül többekkel kapcsolatba kerültem. Titokban szervezett ifjúsági táborokban vettünk részt, és amikor eljött a rendszerváltás, nagyon gyorsan tört elő az igény. Prágai teológusok közül többen részt vettünk ebben a szolgálatban. Épültünk és építettünk is egyben. A Kassához köthető ifjúsági közösség is nagy hatással volt rám. A FIRESZ megalakulása nem valamilyen cél volt, hanem annak a csodálatos ébredésnek a megjelenítése, ami a Felvidéken a 90-es évek első felében történt. Éveken keresztül, mint elnök, nem irányítottam – nem is kívántam irányítani – az ifjúsági munkát, hanem sokkal inkább a meglévő és épülő közösségek életének koordinációjában szolgáltam többekkel együtt.

Alighogy elkezdte lelkipásztori szolgálatát, egy évvel később, 1996-ban, Erdélyi Géza püspökségének kezdetén megválasztották a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatába, és egyben a Zsinati Tanács tagja is lett. Itt már jóval komolyabb, az egész egyetemes egyház életét meghatározó munkából, illetve döntésekből, törvényalkotásokból vehette ki a részét. Milyen volt ez az első időszak, amikor új egyházi törvényeket kellett megalkotni, majd elfogadtatni, mellesleg foglalkozni kellett a Beneš-dekrétumok miatt elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatásával, az ügynöklistán szereplő lelkipásztorokról, majd később pedig az elvált szolgálattevők sorsáról is dönteni kellett?

Az egyházban betöltött tisztségre mint szolgálatra tekintek. Egy lelkipásztor számára az igehirdetés szolgálata, a gyülekezetek gondozása a legfontosabb. Az egyetemes egyház feladata az, hogy a gyülekezetekben és más szolgálati területeken az élő bizonyságtételt segítse. Számomra a jelenlegi püspökhelyettesi tisztség nem fontosabb, mint az, hogy gyülekezetekben élő és szolgáló lelkész vagyok. Természetesen az egyetemes egyház életének gondozása olyan kérdéseket és lehetőségeket is jelent, melyek egy gyülekezeti közösség életén bizonyos szempontból túlmutatnak. Azt gondolom, hogy a felvidéki református egyházunk a meglévő gondokon és nehézségeken túl jó úton halad. Soha nem lehetünk elégedettek, mintha a szolgálatunk tökéletes lenne. Semmiképpen nem az. Életünk Isten ítélete alatt áll, de Isten kegyelmében bízik. Sok munkát elvégzett egyházunk minden testülete, de ez nem azt jelenti, hogy az előttünk álló feladatok fogynának. Éppen ellenkezőleg látom. Egyre több a feladatunk is. Imádkoznunk kell, hogy az Úr küldjön munkásokat a szőlőskertjébe.

2009-ben választották meg püspökhelyettesnek, amikor Fazekas László komáromi lelkipásztor lett az egyetemes egyház püspöke, illetve a hat éves választási ciklus befejezése után, a választások eredményeként ismét mellette folytathatta szintén püspökhelyettesként. Milyen feladatok hárultak Önre ebből a tisztségéből kifolyólag?

Fazekas László püspök úr szolgálatának első percétől fogva hatalmas energiával tevékenykedik egyházunk építésén. Mint egyházunk első őrállója vezeti a zsinati tanácsot, a zsinatot és az egyetemes egyházat. Jómagam legjobb tudásom szerint a püspök úr szolgálatát segíteni. Miközben az egyházi élet minden területén tevékenykedünk, a püspök úr felkérésére az egyházi oktatás területét vállaltam fel. A legutóbbi időszakban ez a terület nagy lehetőséget kapott. A magyar kormány segítségével magyar óvodákat és bölcsődéket alapítunk. Remélem, hogy Isten a szolgálatunkat megáldja, és több mint egy tucatnyi településen sikerül az intézményeket létrehozni.

forrás: reformata.sk

Ez történik továbbiak →


Istent keresem

2Kor 12,11–21

„...nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink