Magyarnak és kereszténynek maradni

2018. március 26., hétfő

A négyéves kormányzati ciklus összes támogatását figyelembe véve arányosnak tartja a református egyháznak juttatott év végi támogatást Soltész Miklós egyházi ügyekért is felelős államtitkár. A parlamenti ciklus végének közeledtével az állam és az egyház kapcsolatáról, a kereszténység nemzetmegtartó erejéről, a világnézeti semlegességről és az egyházi iskolák küldetéséről is beszélgettünk a kereszténydemokrata politikussal.

– Az Alkotmány első mondatai között szerepel, hogy „elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Hogyan tartja meg a kereszténység a nemzetet?

– Az elmúlt kétezer évben birodalmak buktak el és emelkedtek fel, de a kereszténység megmaradt. Keresztény hitünk hatalmas érték. Ezt a tényt erősíti meg az a friss felmérés is, mely szerint az emberek nyolcvan százaléka hasonlóan vélekedik.

– Templomba viszont a magyar lakosságnak nagyjából a tíz százaléka jár. Mit gondol, közöttük is felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint túlságosan összefonódik az állam és az egyház?

– Túlzott összefonódásról leginkább azok beszélnek, akik annak idején szétverték az egyházi iskolarendszert, a karitatív szolgálatokat, valamint az egyházak által fenntartott szociális és egészségügyi hálót, miközben megpróbálták lerakni egy ateista társadalom alapjait. Az állam és az egyház különválása megtörtént, hiszen az állam nem szól bele az egyházak mindennapjaiba és fordítva. Ugyanakkor igaz, hogy vannak olyan politikusok, akik nem tagadják egyházi kötődésüket, sőt megvallják a hitüket. Ez azonban nem jelent összefonódást. A társadalmat sem lehet hívőkre és nem hívőkre osztani.

– Tavaly októberben átfogó megállapodást írt alá a kormány és a református egyház. Míg húsz éve a vagyonától megfosztott egyházak kárpótlásán volt a hangsúly, addig a mostani megállapodásban a szociális, az oktatási, az egészségügyi, valamint a társadalmi felzárkózással kapcsolatos területek kerültek előtérbe. Hogyan tekint erre a megállapodásra?

– Katolikusként is nagy értéknek tartom, hogy megszületett ez a megállapodás, hiszen a régi már jó ideje frissítésre szorult. Balog Zoltán miniszter úr és Bogárdi Szabó István püspök úr, valamint a munkatársaink sokat dolgoztak azon, hogy a lehető legjobb megállapodást írhassuk alá. Áttekintettük a legfontosabb területeket a hitélettől a közfeladatok ellátásáig. Ezek közül is hangsúlyoznám a kórházlelkészi szolgálat támogatását. Az orvosok és az egészségügyben dolgozók érzik leginkább a bőrükön, hogy gyakran nem elegendő a tudás és a jó műszerek, lelkiekben is támogatást kell nyújtani a betegeknek a mielőbbi gyógyuláshoz. A másik terület, amit szívesen megemlítek, a diaszpóra-lelkészség. Az elmúlt nyolc évben mindent megtettünk, hogy segítsük a határon túli magyarságot, az egyházainkon keresztül is. Ugyanilyen fontos, hogy ne hagyjuk magukra a diaszpórában élőket, mindegy, hogy ötven éve, vagy éppen a közelmúltban kerültek külföldre.

– Nem tömegekről beszélünk, miért olyan fontos ez?

– Mert egységes magyar nemzetben gondolkodunk. Szeretnénk megerősíteni a magyarságot, és ebben meghatározó szerepe van az egyházaknak. Szándékosan külföldi példát említek: Bulgáriában ötszáz évig tartott a muszlim megszállás, de megmaradtak, mert a bolgár ortodoxia megőrizte a hitet és a nyelvet, ezáltal megmentette a nemzetet. Napjainkban mindannyian látjuk a globalista folyamatokat, ahogyan egyre inkább próbálják összemosni a nemzetek kultúráját, nyelvét, életét. Ez ellen tennünk kell.

– Említette, hogy fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyarság támogatását. Az Erdélyi Református Egyházkerület is kapott támogatást a kormánytól.

– Száz évvel ezelőtt a trianoni békediktátum elcsatolt olyan területeket, ahol a magyarság jórészt többségben volt. Azt hazudták nekik, hogy a megmaradásuk biztosítva lesz, de nem így történt. Délvidéken, Felvidéken, vagy akár Erdélyben is sokat javult a magyarság helyzete az utóbbi években, mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Minden segítséget meg kell adnunk azoknak, akik nem tehetnek arról, hogy egy tollvonásnak köszönhetően másik ország állampolgárai lettek. Közülük sokan hősiesen küzdenek azért, hogy a támadások ellenére megőrizzék magyarságukat. Az egyházi iskolák itthon és a határon túl nemzetben gondolkodó, magyar hazafiakat nevelnek, segítenek a hivatástudat kialakulásában, a családi értékekre nevelésben.

– Néhányan úgy tartják, hogy nincs helye az iskolákban a vallásnak és a hitnek, viszont azt is látjuk, hogy azok a szülők, akik igazán jó kezekben akarják tudni a gyerekeiket, gyakran mégis az egyházi iskolákat választják. Mi ez az ellentmondás?

– Sokan beszélnek világnézeti semlegességről, de árulják már el, hogy ez mit jelent? Világnézeti semlegesség nem létezik, hiszen mindenki látja valahogyan ezt a világot. Ha pedig az ateizmus is világnézet, azt gond nélkül lehet tanítani a gyerekeknek? Teljesen természetes, hogy vannak egyházi és világi iskolák, de aki a másikat rombolja, bűnt követ el. Nekünk az a feladatunk, hogy biztosítsuk a szabad választás lehetőségét. Az elmúlt nyolc évben megduplázódott a felekezeti iskolákba járó diákok száma. Kétszázhúszezer gyermeket nevelnek az egyházi oktatási intézmények, és egyre többen jönnek olyanok is, akik nem gyakorló hívők, de a szülők érzik, hogy lelki, erkölcsi pluszt adhat gyermeküknek az egyház tanítása.

– Hogyan értékeli az állam és egyház kapcsolatát az elmúlt négy évben?

– Számos óvoda, iskola, szociális és egészségügyi intézmény, templom, parókia és közösségi tér megújulásában segítettünk. Itthon mind a négy református egyházkerület központjai és nagy iskolái megújulás előtt állnak, vagy már megújultak. Nagyon örülök, hogy hathatós segítséget tudtunk adni a Kárpát-medencei egyházaknak, amivel több évtizedes elmaradásunkat pótoltuk. Hiszem, hogy ha egyházaink megkapják a támogatást, közösségeink még erősebbé válnak, és az emberek közelebb kerülhetnek Istenhez.

– Miért finanszírozza az állam az egyházat? – hangzott el a kérdés, amikor tavaly év végén napvilágot látott, hogy komoly támogatást kapott a református egyház a kormánytól.

– Tévedés azt gondolni, hogy tömegesen kritizáltak volna minket. Egyházaink mindig előtérbe helyezték a karitatív ellátást, a nevelést, a szociális gondoskodást, és mindezt a szeretet parancsára teszik. Mindig az vezérel minket, hogy egyházaink között arányosan osszuk szét a támogatást. Ahogy már néhány szóval említettem, a reformátusoknak juttatott támogatás három részre oszlik: kapnak belőle az erdélyi reformátusok, a négy magyarországi egyházkerület, a többit pedig bölcsődék és óvódák fejlesztésére adtuk.

– Ha már a szeretet parancsát említette, hadd hozzam ide azt a kritikát, amit a migráció kérdésében sokszor a kormány fejéhez vágnak. Hogyan harmonizál a Magyarországot védő kerítés a szeretet parancsával?

– Gyorsan előveszik a keresztény tanítást ebben a kérdésben azok, akik máskor soha, és számon kérik rajtunk. Azt kérték tőlünk a közel-keleti keresztény vezetők – koptok, ortodoxok, katolikusok –, akik muszlim tengerben élnek Irakban, Szíriában, Egyiptomban és Libanonban, hogy helyben segítsünk, mert mindenkinek ez az érdeke. Miért nem vesszük észre, hogy a gazdag Öböl menti iszlám államok senkit nem fogadnak be? Az iszlám akkora nyomást helyez Európára, hogy elsöpörhetnek minket. Hány és hány mecset épül Franciaországban, Németországban, Angilában! Ezek olyan folyamatok, amelyekre válaszolnunk kell. A mi válaszunk az, hogy helyben segítünk. A „Hungary Helps” programon keresztül kórházakat, iskolákat, templomokat hozunk helyre és segélyeket adunk a rászorulóknak. Egyre több európai politikus osztja a véleményünket, hiszen belátják, hogy újkori megszállásról van szó: az iszlám hihetetlen erővel szorítja vissza a kereszténységet. Nem az a keresztényi magatartás, ha feladjuk hitünket, identitásunkat és azt a kultúrkört, amiben élünk. Az a kötelességünk, hogy egyrészt szavatoljuk a magyar állampolgárok biztonságát, másrészt átadjuk gyerekeinknek az értékeinket. Jól látható, hogy egyesek gazdasági érdekei azonban mást diktálnak.

– Mi történik, ha egy iraki keresztény menekül, és őt állítja meg a kerítés? Más elbírálásban részesül, mint egy muszlim?

– Nem ez a kérdés. A nemzetközi egyezmények egyértelműen szabályozzák a menekültekre vonatkozó tételeket, és mi betartjuk a szabályokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy akik beléptek Magyarországra, nem maradtak itt. Más nyugati államokba mentek tovább, ahol jobb ellátást remélnek. A nagyhatalmak feladata nem az, hogy elcsábítsák otthonukból az embereket, hanem az, hogy szüntessék meg a kirobbantott háborúkat, és segítsék az embereket, hogy saját hazájukban élhessenek emberhez méltó módon. Be kellene végre látni, hogy tízmilliók bevándorlásával, úgy alakulhat át Európa társadalmilag, kulturálisan és gazdaságilag, hogy egy idő után, már nem lesz, aki segítsen.

– Beszélgetésünk végén két aktuális téma: az adóbevallások időszakában vagyunk, és az előző évekhez képest fontos változás, hogy aki most felajánlja adójának egy százalékát egyházának, az visszavonásig érvényes, vagyis nem kell minden évben újra nyilatkoznia róla. Miért született meg ez a törvénymódosítás?

– Egyházaink jelentős támogatáshoz jutnak a polgárok adó egy százalékának köszönhetően, azonban mióta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elkészíti helyettünk az adóbevallást, visszaesés mutatkozott a felajánlások számában. A református testvérek vetették fel, hogy ezentúl ne kelljen évről-évre nyilatkozni, és aki egyszer felajánlotta egyházának az egy százalékát, az visszavonásig legyen érvényes. Ez így mindenkinek kényelmesebb, praktikusabb, jobb.

– Közeledik a húsvét, a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepe. Megfogalmazna egy olyan üzenetet, amit idén különösen fontosnak érez?

– Elsőként hadd fejezzem ki örömömet, hogy az Országgyűlés munkaszüneti nappá nyilvánította a nagypénteket. Ez egy fontos nap, azért is, mert csenddel vesz körül minket a zajos világban. A nagypéntekben ott sajog a keresztre feszítés fájdalma, mégis ünnep, mert a feltámadással minden ember számára reményt adhat. Ázsiában és Afrikában jelentősen növekszik a keresztények száma, míg Európában talán a nagy jólét is hozzájárul a kereszténység halványulásához. Európa talán most figyelmeztetést kap a jó Istentől, ennek felismerésében a húsvét is segítségünkre lehet.

Fekete Zsuzsa, fotó: Vargosz

Istent keresem

Tit 1,10–16

„Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →