Hajlék az örökkévalóságban

2018. május 12., szombat

„Azt szeretnénk, ha ez a múzeum az egyházkerületünk kirakata lenne" – mondta Steinbach József dunántúli püspök a Pannonia Reformata Múzeum ünnepélyes megnyitóján május 11-én Pápán. A templomteret, két állandó kiállítást, látványraktárat, időszaki kiállítóteret, ajándékboltot és kávézót is magában foglaló épületkomplexumot május 12-én ingyenesen tekinthették meg az érdeklődők.


Kapu a városra

Általában rossz példaként említjük, ha valahol múzeum lesz a templomból. A türelmi rendelet szabályozása szerint torony és utcára nyíló kapu nélkül felépült pápai református Ótemplom pincéjében és karzatán kialakított Pannonia Reformata Múzeum azonban mindenképpen kivétel – ugyanis a templom megmaradt szent térnek, de magába fogadta a múzeumot, ezzel a befogadással pedig új utat nyitott önmaga felé a világnak. A Fő térről is jól látható a Pannonia Reformata Kávézó és Vinotéka hívogató kirakata, amely tulajdonképpen az Ótemplom új, utcafronti bejárata is lett. A csodálatosan felújított templomtér karzatán berendezett, különleges, modern, teológiai vezérfonalú, Hajlék az örökkévalóságban című állandó kiállítás a kilencvenedik zsoltárra, de tulajdonképpen a teljes Szentírás üzenetére mutat.

A felfedezés öröme

A kialakított tárlat tiszteli a szakrális teret, és diszkrét eleganciával hívja arra a látogatót, hogy újabb és újabb fiókjait húzza ki a felépített tárlóknak. Az anyag csak akkor szólal meg, ha kérdezzük: ha a karzatra felmenve belehallgatunk az énekekbe, belenézünk az animációs filmekbe, ha engedjük magunkra hatni a szövegeket. A templomtérből csak bizonyos nagyon finom részletek láthatók: például a fiait vérével tápláló pelikán karcsú nyaka, amelyről csak odafent derül ki, hogy egy szószékkorona csúcsdísze. Egyszerre ismerős és izgalmas a tér: mint amikor az ember a nagyszüleinél újra és újra a felfedezők örömével húzza ki a komódok fiókjait, kincsek után kutatva, újra és újra rácsodálkozva arra, ami az övé is.

A következő ötszáz év

A református múzeumok viszonylag új műfajt képviselnek – mondta el a megnyitón Fogarasi Zsuzsa, a kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója. Ezek előképei a református kollégiumok szemléltetőeszközöket gyűjtő tudományos gyűjteményei, amelyek a református oktatási intézmények szellemi infrastruktúráját jelentették. Az első országos református kiállítást 1934-ben tartották Budapesten: több tízezer műtárgyat gyűjtöttek össze és mutattak be. A kiállítás tapasztalatai és lelkesültsége vezetett a Konvent 1943-as rendeletéhez, amely kötelezte az egyházkerületeket arra, hogy múzeumokba gyűjtsék ezeket a református értékeket. A második világháború és az azt követő nehéz évtizedek azonban nem kedveztek a református múzeumoknak – a hetvenes-nyolcvanas években elevenedtek meg újra, elsősorban azért, mert az akkori hatalom demonstrálni kívánta állam és egyház jó kapcsolatát.

„A Trianon utáni nagy kiállítás célja a nemzeti reprezentáció és a református önreprezentáció volt, a nyolcvanas években pedig a politikai hatalom várta el ezt a megjelenést, illusztrálva állam és egyház jó kapcsolatát” – mondta az igazgatónő. Ezek a múzeumok, közgyűjtemények erős történelmi narratívával dolgoztak, ehhez a hagyományhoz kapcsolódott tulajdonképpen a 2009-es Kálvin-év és a reformáció tavaly ünnepelt, ötszázadik évfordulója is. A Pannonia Reformata Múzeum ezzel szemben teológiai vezérfonalra építi fel mondandóját. Fogarasi Zsuzsa úgy fogalmazott: „ez az egyedülálló vállalás már a reformáció következő ötszáz évére mutat előre”.

A jelennek szóló mondandó

A Pannonia Reformata Múzeum több mint százötven ember – kőművesek, grafikusok, muzeológusok, operatőrök, lelkészek, zenészek, restaurátorok és még hosszan sorolhatnánk – másfél éves, megfeszített munkájának lenyűgöző eredménye. Mindez nagyvonalú kormányzati támogatással valósult meg, hiszen a beruházás költségei meghaladták a fél milliárd forintot. A karzaton lebegő rövid teológiai írások mondandóját a tárlókba tett klenódiumok, textíliák hitelesítik. A tárlat részvételre hív: a fiókok ötletes játékokat, régi dokumentumokat, megrendítő szépségű úrasztali terítőket, halottas lepleket rejtenek. Az ide betérő nemcsak tudást, hanem érzéki tapasztalatot is szerez mindarról, ami tulajdonképpen kibeszélhetetlen. „A hit Isten ajándéka, de az oda vezető út lerövidíthető ismeretekkel, amelyekben bővelkedik a múzeum” – mondta Huszár Pál dunántúli főgondnok a megnyitón. A Zsinat világi elnöke hozzátette: „a múltat akkor érdemes megszólaltatni, ha a jelennek is van mondandója”. Úgy véli, kegyelmi időket élünk, ez a múzeum pedig „a jelent építi, nekünk szól abban a korban, amikor a valaha keresztyén Európa botrányos módon tagadja meg gyökereit, Magyarország azonban magyar és keresztyén akar maradni”.

Meggazdagító együttműködés

Pápán a reformátusok szem előtt vannak, szó szerint – az új intézményre néz például a pápai polgármester dolgozószobája, aki maga is végigkövette a megújulást. Áldozó Tamás az ünnepségen emlékeztetett: hetven éve számos közösségnek okozott szenvedést, hogy elvették tőlük tulajdonaikat, és igyekeztek őket ellehetetleníteni, megsemmisíteni. „A Pannonia Reformata Múzeummal nemcsak a református egyház, hanem Pápa városa is gazdagodik” – tette hozzá.

Az egész tér mélyen személyes, és komplex válaszokat kínál a legelején felvetett, nagy, minden embert foglalkoztató kérdésre: mi vigasztalhat meg engem a halandóságom miatt? Az egyes témakörökről gondolkodtatnak el Köntös László dunántúli főjegyző, gyűjteményigazgató tömör, egyértelmű és közérthető teológiai szövegei, amelyek mondandóját a kiállítási tárgyak hitelesítik. „A részvételre, hozzányúlásra, felfedezésre ösztönző, elegáns, különleges kiállítás újszerűségét hitvallási jellege adja, amelyre nagy szüksége van a ma emberének” – tette hozzá Fogarasi Zsuzsa, és azt kívánta, hogy sokakat segítsen a tárlat az új életben járásban. Köntös László úgy fogalmazott: „nem muzealizálni akarjuk a keresztyénséget, hanem azt akarjuk megmutatni, hogy a mi hitünk ma is érvényes”.

Erről az érvényes hitről tanúskodik a másik állandó kiállítás is, amelyen Hori, a tudományos gyűjtemények múmiájának története tárulhat fel a pincébe alászálló látogatók előtt. A különleges műtárgyról Liptay Éva egyiptológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa beszélt a megnyitón – a két intézmény kapcsolata nagy múltra tekint vissza, a pápai tárlaton a Szépművészetiből kapott kiállítási tárgyak is láthatók a múmiáról készített CT-felvételek és arcrekonstrukció mellett.

Ízig-vérig dunántúli

A kiállítás nagy öröme és büszkesége, hogy ízig-vérig dunántúli. A múmia és a hozzá tartozó különleges koporsó a Pápai Református Kollégium egyik öregdiákjának adománya, a gyönyörűen felújított textíliák, klenódiumok és más tárgyak mind-mind erről a területről származnak. Az egyik monitoron Mátyás Lajos nyugalmazott esperes dunántúli templomokról készült akvarelljei is láthatók, illetve folyamatosan bővül az a Pápa városi televízió munkatársai által készülő videósorozat, amely a dunántúli gyülekezeteket járja végig és mutatja be.

Minden ismerős, a miénk, akkor is, ha csak látogatóként vagyunk dunántúliak, reformátusok, vagy akár keresztyének. Az itt járó, még ha nem hitben nőtt is fel, valamiképp mégis beavatva érzi magát. A tárlók felett lebegő teológiai szövegek tulajdonképpen rávilágítanak a kiállított tárgyakra, jelentőségükre. Sorra veszik, mit gondolunk Istenről, gyülekezetről, a kijelentésről, reformációról, férfiról és nőről, az úrvacsoráról, a keresztségről, mulandóságról, bűnről, bűnbánatról. A kiállítás méltóságteljes, elegáns megszólalás az örök hajlékról. Részvételre hív, felfedezésre: hálás rácsodálkozásra arra, hogy – amint Steinbach József dunántúli püspök mondta a 90. zsoltárt idéző megnyitó áhítatában – milyen jó, hogy nem vagyunk hajléktalanok sem testi, sem lelki, szellemi értelemben.

Gyönyörűséges hajlék

Az egész kiállítás arról tanúskodik, hogy „Isten óvó, népét mindenkor védő, tanácsoló, szolgálatra felvértező hajlék”. „Isten Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban előbb ígéretként, majd annak beteljesüléseként lett hajlék. Most, a második adventben azt várjuk, hogy ezek az ígéretek maradéktalanul betejesedjenek rajtunk” – mondta a püspök. Hozzátette: az ó- és az újszövetségbeli szövetségek egységben vannak, ennek a jele Krisztus, az ő látható gyülekezete és templomai: „ilyen jel a gyönyörűséges pápai hajlék, amely látható módon hirdeti reménységünket: hogy Isten nem hagyja el az övéit”.

„Sokat imádkoztunk és dolgoztunk ezért a napért. Azért adok hálát, hogy olyan Szentlelkes, profi kiállítás jött létre, amely erre a teológiai üzenetre fókuszál – tette hozzá. Hajlékunk Isten – a pápai Ótemplomban ezt az örökkévaló hajlékot tapasztalhatjuk meg.”

Bagdán Zsuzsanna / Reformátusok Lapja, fotó: Vargosz

Kapcsolódó programok

Május 26-tól látogatható a Pannonia Reformata Múzeum Rembrandt-grafikákból összeállított, időszaki kiállítása. A kiállításon részben megmutatott, gyönyörűen restaurált textileket egybegyűjtő albumot a REND-en mutatják majd be Kaposváron. A múzeum vasárnap és hétfő kivételével, április 1-je és október 30. között látogatható – olvasható az intézmény honlapján, a www.pannoniareformata.hu-n.

Istent keresem

4Móz 15,22–41

„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink