Amikor a ’90-es évek elején ámulattal figyeltük Marty McFly jövőbeli kalandjait egy amerikai sci-fi trilógiában, aligha gondoltuk, hogy az akkor még igencsak valószerűtlennek tűnő skype és lapos televíziók mára hétköznapjaink alapkellékeivé válnak. Bár az önszárító tornacipőre és a légdeszkán száguldásra még várnunk kell, az önvezető autók, a sakkozó és zenét komponáló, mesterséges intelligenciájú (azaz tanulásra képes) gépek nagyon is a jelenkorunk realitásai. A korunkban zajló negyedik ipari forradalomban egyre nagyobb az új digitális technológiák térnyerése. A digitális világ és keresztyénség kapcsolatát szakértők boncolgatták az idei Keresztény Szigeten.

Megkeresztelni a digitális világot
A digitális technológia lehetőséget ad arra, hogy újból kilépjünk a templomainkból és megmutassuk a világnak keresztény értékeinket és életünk vezérelvét: Jézus Krisztus tanítását – ez volt az idei Keresztény Sziget központi gondolata.

A jövő elkezdődött

„Stephen Hawking elméleti fizikus szerint az intelligencia a változásokhoz alkalmazkodás képessége, míg a lexikonokban azt olvashatjuk: tulajdonság a tudás képességének megszerzésére” – idézett fel kétféle intelligenciameghatározást Horváth András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  Információs Technológiai és Bionikai Karának docense a pódiumbeszélgetésen. A gépi látás és mesterséges intelligencia szakértője ezzel mutatott rá: a digitális technológiák megértéséhez elengedhetetlen a fogalmak pontos leírása ugyanakkor éppen ez az egyik legfőbb nehézségük is.

Bizonyos értelemben már a mesterséges intelligenciák korát éljük, hiszen minden nap használunk olyan alkalmazásokat, melyek algoritmusa azokra épül, ugyanakkor ezek még mindig csak gépek, amiket, ha akarunk, kikapcsolhatunk – mondta Németh Balázs önvezető járművekkel foglalkozó mérnök, református egyetemi lelkész. „Relatív, hogy mit nevezünk intelligensnek, hiszen évtizedekkel ezelőtt a mechanikus számológépeket is mindenki annak gondolta” – emlékeztetett a kutató. „Nem az intelligencia mesterséges, hanem én hagyom, hogy átvegye az irányítást felettem és egy robot »dirigáljon« nekem” – vette át a szót Szani Ferenc digitális pedagógiai szakértő.

Éljünk jól a lehetőségeinkkel!

A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták: az új technológiák megjelenésekor fontos a felkészültségünk, de ennél még fontosabb a hozzáállásunk, mivel jóra és rosszra is használhatjuk korunk új vívmányait. „Ezeket az eszközöket a hatékonyabb problémamegoldásra fejlesztik ki, ezért a megfelelő alkalmazásukhoz meg kell ismernünk és értenünk a működésüket. Nem biztos azonban, hogy nekünk kell igazodni az algoritmusokhoz” – fogalmazta meg Horváth András szakértő. Németh Balázs hozzátette: bár eszközeinkkel a jövőben egyre jobban szervezhetjük az életünket, kétséges, hogy a felszabaduló időnket és energiánkat a termelékenységünk további fokozása helyett a szeretteinkre, vagy egyéb értékes tevékenységeinkre fordítjuk majd.

„Arra kell felkészülnünk, hogy képesek legyünk szabadok maradni az új eszközök használatában. Tanuljuk meg kezelni az algoritmusokat, de ne hagyjuk, hogy azok vegyék át az irányítást az életünk felett” – szólította fel a hallgatóságot Szani Ferenc. „Nem a technológia fejlődése vagy a mesterséges intelligencia rontja el az életünket, hanem sokszor mi nem élünk jól a lehetőségeinkkel és eszközeivel. Ez a bűn valósága, ha mégis, az Isten kegyelme” – egészítette ki az eszmefuttatást a Mérnökmisszió vezetője.

Életre kelnek a gépek?

A gépek tanulásával, önfejlesztésével kapcsolatban Szani Ferenc visszatért a beszélgetés kiindulópontjához: mitől is lesz egy tárgy intelligens? „Tudás, képesség, készség, attitűd és autonómia kell hozzá – sorolta –, ezekből azonban csak egyet látok a gépeknél: tudást nyerhetnek. De nem attól leszek intelligens, hogy kívülről fújok egy enciklopédiát” – mondta, majd azt is kétségbe vonta, hogy megtaníthatók-e olyan elvont kifejezések az algoritmusoknak, mint amilyen a jó fogalma.

„A mesterséges intelligencia az adatokból tanul, melyekből kiválóan alkot mintázatokat és vesz észre jelentéseket. Ebben jobb, mint az emberek, de sokkal több adathoz is fér hozzá” – folytatta Horváth András, aki szerint a frontális oktatás is hasonló metodika alapján működik: ahelyett, hogy megértenénk az adatok és információk mögötti logikát, például a szorzótábla tanulásakor. A megértés területe az, ahova a gépek még nem jutottak el – mondta a Pázmány oktatója –, bár pusztán adatokat elemezve, sok tekintetben velünk összemérhető vagy jobb eredményeket érnek el.

Például, az olyan zárt és szabályozott rendszerekben, mint amilyen a nyelvek fordítása vagy a közlekedés, bizonyítottan jobbak a gépek. Utóbbi forradalmasításával és az önvezető autók jövendő aranykorával kapcsolatban Németh Balázs, a terület szakértője nem osztja a nemzetközi közvélemény túlzott optimizmusát: „a gépjármű nem más, mint egy termék a piacon, ami akkor jó, ha megvásárolják. Piaci igény azonban csak bizonyos autonóm funkcionalitásokra van, amiket jó, ha az autó végezhet el helyettünk, amíg mi a dugóban araszolva mással foglalkozhatunk.” A kutató öt-tíz éven belül biztosan nem számít a közlekedés teljes automatizálására, mivel szerinte a járműipar még nem tart ott, hogy a nagyon pontos érzékelőket megfizethető áron, nagy mennyiségben, szériatermékekben is értékesítse.

A keresztyén ember felelőssége

A beszélgetés moderátora, Bella Péter református lelkész egy újfajta együttműködés fontosságára is felhívta vendégei figyelmét: míg a mesterséges intelligencia képes legyőzni az embert sakkban, egy ember és a mesterséges intelligencia közösen túlszárnyalják azt. A diskurzus résztvevői is egyetértettek abban, hogy a kooperáció kulcsfontosságú lesz a jövőben. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a fejlesztések nem az emberi munkát akarják kiváltani, az informatika sohasem cél, hanem eszköz, ami segít a tanulásban, az információk tudássá alakításában és a hétköznapi életünkben is. Az azonban a mi felelősségünk, hogy megtanuljuk leépíteni a digitális világ túlzott uralmát az életünkben.

„Az ember óriási szerepe a megértésben és a miértek megválaszolásában rejlik, amire egy algoritmus sohasem lesz képes. Ezek azok a csodálatos dolgok, amikhez mi kellünk, és amire persze nekünk is szükségünk van” – foglalta össze a kölcsönösség lényegét Horváth András kutató. „A mesterséges intelligencia nem tud értékrendet közvetíteni, de mi őrálló keresztyénként igen, ezért az a feladatunk, hogy az evangéliumi értékrendet adjuk tovább a gyermekeinknek, a szűkebb és tágabb környezetünknek és a társadalomnak is” – magyarázta Szani Ferenc.

Németh Balázs szerint elsősorban közvetlen környezetünkben, személyes kapcsolatainkban van felelősségünk, mert azokban van lehetőségünk keresztyén értékeink közvetítésére. „Ezért kiemelkedő a szülők és a kisgyermekekkel foglalkozók – így a lelkészek és a hitoktatók – szerepe abban, hogy milyen mintát mutatnak a fiataloknak” – mondta. Ez fogja ugyanis meghatározni, hogyan viszonyulnak a technológia fejlődéséhez és az új eszközökhöz: félelemmel, hamis illúziókkal vagy Jézus Krisztus tanításait megtartva helyükön kezelve azokat. „Ezért fontos, hogy a digitális világ kérdései megjelenjenek az oktatásban, a lelkészképzésben is, mert a jövő alakulása rajtunk is múlik – véli a református lelkész.

Szoták Orsolya, Fotó: Vargosz