A bengáli tigris hazájában

2018. július 14., szombat

„Ha Bangladesben képesek az emberek mosolyogva kezet fogni, akkor ennek a mi élethelyzetünkben alapvetőnek kell lennie" – a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) önkéntes orvoscsoportjának második munkanapjáról Kalatovics Artúr rezidens számol be.

„Nehéz visszaemlékezni, mi történt ma, mert nagyon mozgalmasak ezek a napok, rengeteg a látnivaló, már csak az idő alatt is, míg a városból a menekülttáborig autózunk. Számtalan új benyomás ér minket, olyan érzés, mintha már hetek óta itt lennénk” – mesél a Bangladesben szolgáló orvoscsoportunk csütörtöki napjáról Kalatovics Artúr.

Hogy fogja megtalálni a helyét a csapat a már itt dolgozó segélyszervezetek között? Együtt marad, vagy kisebb csoportokra bomlik? – a gyerekek gyógyítására készülő rezidens nagyon izgatott, bízik benne, hogy szülésznő kollégával jó csapatot alkotnak majd.

Megérkezett az orvoscsoportunk Bangladesbe

A csoportot arra kérték, hogy a következő héten két képzést tartsanak a területen dolgozó orvosoknak és nővéreknek, valamint látogassanak el az ellátási helyekre, hogy a folymatokat látva fejlesztési javaslatokat fogalmazhassanak meg.

„Tegnap testközelből láttuk a menekültek élethelyzetét, ma pedig az egészségügyi oldalát figyelhettük meg a táboroknak” – mondja Artúr. A Szeretetszolgálat orvosait arra kérték a helyiek, hogy kéthetes bangladesi tartózkodásuk alatt segítsenek a mianmari határ melletti menekülttáborban tevékenykedő szakemberek továbbképzésében. „A kórházakban dolgozó külföldi orvosokkal azonnal közvetlen, kollegiális viszony alakult ki, éppúgy hatalmas mosollyal fogadtak minket, mint a helyieket és a rohingjákat.”

„Régi álmom vált valóra”

Kalatovics Artúr a Magyar Református Szeretetszolgálat 11 fős bangladesi különítményének legfiatalabb tagja. A gyermeksebész szakorvosjelölt mindössze néhány hete végzett a Semmelweis Egyetemen, szeptemberben kezd dolgozni a budapesti Heim Pál Gyermekkórházban. Egy régi álma teljesült azzal, hogy részt vehet ezen az úton: „Mindig is éreztem az életemben előforduló nehézségek során, hogy ezek valamire készítenek engem, és talán pont az ilyen missziókra kellett fizikailag és lelkileg felkészülnöm.”

Emlékei szerint már kisiskolás kora óta orvos szeretett volna lenni, 7. osztályosként részt vett egy egészségügyi versenyen, ahol lenyűgözte az embereken segíteni tudás képessége. A Szentendrei Református Gimnázium egykori diákját a biológia és a természet szeretete vitte az orvosira, de azóta már tudatosult benne, mit jelent ez a szakma. „Az orvos nemcsak a szikéjével és a tollával gyógyít, hanem a személyiségével is. Ehhez felnőni óriási kihívás, egész életen át tartó feladat” – számára az orvosi hivatás életstílus, állandó készenléti állapot, ami nemcsak a munkahelyen tart, hanem az utcán, családban, a barátok között is „mindig szeretettel kell fordulni embertársaink felé”.

Először a kedvese tudta meg, hogy Bangladesbe utazik, és maximálisan támogatta őt, látván ebben a tengernyi lehetőséget a fejlődésre és tanulásra. Édesanyja aggódott, de idővel megbékélt a lehetséges veszélyekkel, mert tudja, hogy fiának a hivatásához sokat kell tapasztalnia és tanulnia. „Támogatóm lett, ahogy testvéreim és barátaim is.”

Közösen a kiszolgáltatottakért

Hogyan került Artúr az MRSZ csapatába? „Fél éve a Jóisten Pataki Gergely plasztikai sebészhez vezetett, aki asszisztenst keresett maga mellé. Jól sikerült a próbaműtét, azóta rendszeresen dolgozom vele – mondja a fiatal rezidens. – Közben megismertem őt és azt a karitatív munkát, amit alapítványával Bangladesben, Nigériában és a budapesti János-kórházban végez.”

„Tennünk kell a jót!"
Mianmar buddhista többségű ország, amely 1982 óta nem ismeri el a területén élő muzulmán népcsoport, a rohingyák állampolgárságát. A régóta húzódó konfliktus az elmúlt években éleződött ki, amikor a többség elleni erőszakos cselekményekre hivatkozva a katonaság falvak felgyújtásával és nemi erőszakkal válaszolt, a szomszédos Bangladesbe menekülésre kényszerítve a helyieket. Nekik segít a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportja.

Ezzel párhuzamosan a református segélyszervezet Bangladesbe készülő orvoscsoportjának útja is Pataki Gergelyhez vezetett. A plasztikai sebész ugyanis a dél-ázsiai ország magyarországi tiszteletbeli konzulja, az általa létrehozott Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány 2002 óta rendszeresen végez ingyenes műtéteket szegény országokban, így Bangladesben is. Plasztikai beavatkozásokkal segítenek égési sérülteknek, rohingja menekülteket gyógyítanak, de ők dolgoznak a fejüknél összenőtt sziámi ikrek, Rabia és Rukia szétválasztásán is.

A tiszteletbeli konzul segített a Szeretetszolgálatnak a vízumok megszerzésében, valamint a kapcsolatfelvételben a helyi hatóságokkal. Hasznos információkkal látta el orvosainkat a helyi viszonyokról, kultúráról, alapítványa eszközökkel is támogatta a mostani missziót, ahogy Artúr is azt képviseli a csapatban, de ha jól sikerül az együttműködés, a továbbiakban is az orvoscsoport tagja marad. „Hálás vagyok Istennek, hogy így a tenyerén hordoz, Pataki doktornak, hogy ilyen fiatalon páratlan lehetőséget kaptam tőle, és az MRSZ-nek, hogy befogadtak – mondja Artúr, aki nagyon nagy örömmel tért haza az első felkészítő hétvégéről. – Nagyszerű emberek munkatársa lehetek.”

Befogadva a világ egyik legszegényebb országában

Azt mondja, Sebő Gáborhoz hasonlóan ő is igyekezett felkészülni a Cox's Bazartól egy órányi útra lévő Kutupalong táborban élő rohingja menekültek helyzetére, de az autóból kiszállva őt is sokkolták a látottak. Az őket körbeölelő gyereksereg látszólag könnyebben alkalmazkodott az új helyzethez, de a felnőttek arcán látszott, hogy nehezen birkóznak meg a velük történtekkel, hogy el kellett menekülniük otthonaikból a mianmari katonaság elől. „Maga a tábor nagyon szervezettnek tűnt, sok munkája van benne a helyieknek, a rohingjáknak és a külföldieknek is. Banglades a 8. legszegényebb ország, további 1,3 millió ember jelenléte nagyon leterheli őket, segítségre van szükségük, ezért jöttünk mi is” – teszi hozzá.

Tekintetek, amik átformálnak
„Otthon olyan apróságokon tud méltatlankodni az ember, de amikor kijön ide és látja, hogy ezek a szerencsétlen emberek milyen környezetben, hogyan élik mindennapjaikat, hálát ad a Jóistennek mindazért, amije van." A Szeretetszolgálat önkéntes orvoscsoportjának első Bangladesben töltött napjáról Sebő Gábor ápoló számol be.

A táborban tett csütörtöki körútjuk után sétáltak egyet a környező város piacán is, hogy jobban megismerjék a helyi kultúrát. Ebben idegenvezetőjük, Sahab úr is segítségükre van, szívesen mesél nekik hazájáról. A bengáli nép döntő többségében muzulmán, Bengália – India részeként – a Brit Birodalom gyarmata volt, majd 1947-es létrehozásakor nagy részét Pakisztánhoz csatolták, amelytől csak 1971-ben, komoly harcok árán tudott elszakadni és Banglades néven függetlenedni. A másfél magyarországnyi terület nagy része a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke, mocsaras őserdeiben él az ország nemzeti állata, a bengáli tigris.

A trópusi monszunéghajlat a növénytermesztésnek kedvez, de a mezőgazdaságból élő ország nagyon kiszolgáltatott a természeti katasztrófáknak – rendszeresen elmossák lakóhelyüket az árvizek, vagy pusztító viharok miatt kell menekülniük. A lakosságot 165 milliósra becsülik, a népsűrűség nagyon magas, közel 1300-an élnek egy négyzetkilométeren belül. A zsúfolt városokban is nagy a szegénység, az ENSZ és több nemzetközi segélyszervezet is dolgozik az országban.

Boldog-szomorú találkozások

Cox’s Bazar egy 60-ezres város az ország Mianmarral határos, keleti tartományában. Az Indiai-óceán partján fekvő település kedvelt turisztikai célpont, itt található a világ állítólag leghosszabb összefüggő homokfövenyes strandja. Jelentős bevételi forrás errefelé a halászat is, amiről orvosaink a saját szemükkel is meggyőződhettek.

„Nagyon kedves, barátságos emberek. Bár magyar mércével mérve elég tolakodóak tudnak lenni, ugyanakkor a legkisebb köszönésre, biccentésre meleg, baráti mosollyal reagálnak, fivérekként tisztelik egymást és a távoli országokból érkezőket is” – mondja a helyiekről a fiatal orvos, aki a bengáli nyelvvel is ismerkedik, hogy gördülékenyen menjen velük a kommunikáció. „Az a néhány megtanult szófordulat egyből olyan légkört teremtett, amit otthon ritkán élek át.”

Ezt a közvetlenséget, „szinte már naiv barátságosságot” mindenképp haza szeretné vinni magával, példát akar mutatni magyar embertársainak. Az alacsony életszínvonal, amit lát, Artúrt szintén alázatosságra, háládatosságra buzdítja. Mint mondja, „nagyon sok lehetőséget kaptunk Istentől ajándékba, aki még azt is megbocsátja, ha elpazaroljuk áldásait”, épp ezért ne becsüljük alá erőnket: ha Bangladesben képesek az emberek mosolyogva kezet fogni, akkor ennek a mi élethelyzetünkben alapvetőnek kell lennie. „Őrizzük meg emberségünket, mosolyogjunk egymásra és figyeljünk oda egymásra – nemcsak az ilyen kiemelt eseményekkor, mint ez a misszió, hanem a mindennapokban is!”

Az orvoscsoport bangladesi küldetéséről rendszeresen beszámolunk. Ha szeretné támogatni küldetésüket, hívja a Magyar Református Szeretetszolgálat 1358-as segélyvonalát (1 hívás 250 Ft), vagy tájékozódjon egyszerűen az adományozás további lehetőségeiről a jobbadni.hu oldalon.

Riporter: Juhász Márton
Szerkesztette: Feke György
Fotó: Juhász Márton, Kalocsai Richárd, Osgyán Dániel, Vargosz

Istent keresem

Zsid 11,1–7

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →