Gyarapodás, újraegyesülés, béketeremtés

2018. szeptember 28., péntek

A napokban ülésezett két presbiteriánus koreai testvéregyházunk, a PCK és a PROK zsinata. Az ülések mellett a nemzetközi delegáltak az ázsiai térség békéjéről konzultáltak, helyi gyülekezeteket és intézményeket látogattak  meg.

Reformátusok párbeszédben

A dél-koreai testvéregyházaink ázsiai, afrikai, európai és amerikai partnereiket is meghívták zsinati üléseikre, amelyeken a nem egyszer több mint százezer tagot számláló „megagyülekezetek” vezetőinek utódlásáról éppúgy döntés született, mint a homoszexualitás témájának megítéléséről, vagy az egyházak folytatólagos felelősségéről a két Korea remélt újraegyesítéséhez vezető folyamatban; azaz az igazságos béke, a demokratizálódás és emberi jogok melletti elkötelezettség megerősítéséről. Mindebben a koreai reformátusok teológiai sokszínűsége is megmutatkozik. Amíg a PCK egyelőre „letiltotta” az emberi szexualitás témájának megvitatását is, addig a PROK elindított egy folyamatot az azonos neműek kapcsolatának biblikus-teológiai értékelésére és egy későbbi állásfoglalás előkészítésére. A párbeszédkészség és ökumenikus nyitottság alapvetően mindkét koreai testvéregyházunk sajátja. Még a PCK is törekszik a reformáció hagyatékát féloldalasan leszűkítő, a társadalmi felelősségvállalást elutasító fundamentalista irányzatok meghaladására, és az evangelizáció fontossága mellett az „Isten országának láthatóvá tétele”, a teljes evangélium hirdetése és Isten uralma politikai következményeinek felvállalása – ahogy azt küldetésnyilatkozatában is megfogalmazza.

A PCK egyik legnagyobb helyi közössége, a Nagytemplom és debreceni egyházmegye testvérgyülekezete, a Myungsung tagjai hajnali istentiszteleten vesznek részt. Az „ima-rally” keretében hétköznaponként 6 reggeli istentiszteleten töltik meg a templomot az imádkozó hívek, hajnali 5 és dél között. A közös és egyéni imádság, az adakozókedv, a személyes tanítványság és Isten áldásainak élet- és világformáló erejébe vetett hit alapvető vonása a koreai református kegyességnek. 

A Myungsung gyülekezetet érzékenyen érinti az a zsinati döntés, amely megtiltja, hogy egy gyülekezetben a vezető lelkész tiszte apáról fiúra szálljon. Kim Hanna (jobbra) ugyanis édesapját követte a hatalmas gyülekezet élén, amelyik intézményeiben és leánygyülekezeteiben összesen mintegy hatvan lelkészt alkalmaz. A Myungsung több afrikai és ázsiai országban tart fent szociális projekteket és egészségügyi intézményeket. Idén úgy döntött, hogy a budapesti koreai református közösséget is imádságban hordozza és támogatásban részesíti. Jeong Chae Hwa budapesti lelkész (középen) a hajnali istentisztelet után Ódor Balázs külügyi irodavezető társaságában beszélt a vezető lelkésszel a jövőbeli együttműködésről.   

Szeptember a koreai presbiteriánus egyházak zsinati szezonja. A 19. század második felében amerikai presbiteriánus misszionáriusok áldott szolgálatából született, az utóbbi évtizedekben európai szemmel elképesztő növekedést és gyarapodást megélő református közösség napjainkra összesen mintegy 7 millió tagot számlál. Ám ugyancsak amerikai fundamentalista hatásra az 1950-es évek elejétől kezdve sorozatos szakadások és újabb evangélizációs hullámok következtében mára a százat is eléri a presbiteriánus felekezetek száma. A református hívek túlnyomó többsége ugyanakkor három nagy egyházba tömörül, amelyikből kettő tagja a felekezeti és ökumenikus világszervezeteknek, nevezetesen a Református Egyházak Világközösségének (REV) és az Egyházak Világtanácsának (EVT).

Agnes Aboum, az EVT moderátora, a PCK zsinatának nemzetközi vendégeivel együtt kereste fel az amerikai misszionáriusok temetőjét a Honam Teológiai Akadémia kertjében. A koreai presbiteriánusok a mai napig hálásak a misszionáriusoknak, akik elhozták Krisztus evangéliumát és a presbiteriánus életszemléletet az ázsiai országba, amivel a koreaiak szemében összekapcsolódik a minőségi oktatás, gyarapodás, függetlenség, és végül a demokrácia és társadalmi béke. Ezért tartoznak azzal, hogy a missziói erőfeszítést viszonozzák, mint egy adósságot. Ez az fő oka annak, hogy csak a PCK gyülekezetei majd 1500 missziói munkatársat támogatnak világszerte, többek között Budapesten, ahol a mintegy 550 külföldön működő gyülekezetének egyike az MRE hivatalosan elismert tagjaként végez szolgálatot a koreai közösségben.

Gyarapodó közösség

A két legnagyobb, egyenként mintegy 3 millió taggal büszkélkedő közösség egyike az ökumené, így a testvéregyházi kapcsolatok és társadalmi felelősségvállalás – demokrácia, emberi jogok és béketeremtés – iránt is elkötelezett, ámde hitvallásában többnyire konzervatívként számon tartott Koreai Presbiteriánus Egyház (PCK), amelyik az MRE testvéregyházaként rendszeresen meghívja a magyar reformátusok képviselőjét a mintegy 1500 küldöttel ülésező zsinatára. A Gunsang városában egybehívott nagyszabású háromnapos eseményt, ahogy rendesen, egy helyi gyülekezet látta vendégül. A PCK városi gyülekezeteiben ugyanis nem ritka az akár kétezer fő befogadására alkalmas, többezer négyzetméteres, konferenciaközpontra emlékeztető „templom”, amelyben minden korosztály számára külön termet éppúgy kialakítanak, mint az istentiszteletek után közösen használt többszáz fős éttermet, az azt kiszolgáló konyhát és kávéházat. A mai napig épülnek új templomok, amit egy „csupán” kétezer fős imádkozó közösség is úgy valósít meg saját forrásból, hogy emellett jut a kicsiny, vidéki gyülekezetek és a világba kiküldött misszionáriusok támogatására is.

Az Iri Shinkwang nevű, 72 éve alapított gyülekezet adott otthont a PCK idei zsinatának. A gyülekezet az első keresztyének tanúságtételét tekinti példának, részletesen kidolgozott „növekedési” stratégiájában 14 lelkész mellett 9 evangélista is szolgálja Isten országa hirdetését. 12 000 tagjának odaszánása abban is megnyilvánul, hogy világszerte ötszáz misszionáriust támogat a közösség. A gyülekezet szolgálata híven tükrözi a PCK 103. zsinatának jelmondatát: „lelki megújulásunkkal támogassuk nemzetünket”.     

Túl az újraegyesítésen – egyházak a békéért

A Koreai Köztársaság Presbiteriánus Egyház (PROK) zsinati ülése előtt nemzetközi partnereit közös eszmecserére hívta, aminek témája az ázsiai térség békéjének előmozdítása volt. A PROK ezzel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a béke követeként politikailag saját „kontextusán” túl, a régióban is elkötelezett. A koreai nép sokévtizedes vágya az félsziget újraegyesítésére, a fegyverszüneti egyezmény felváltása végleges békeszerződéssel kézzel fogható közelségbe került, de az egység útja hosszú és fájdalmas lesz. A dél-koreai egyházak, teológiai különbségeik ellenére is a demokratizálódás, a demokratikus értékek és politikai rendszer meghonosítását, hosszú távon, a tartós béke és gyarapodás elengedhetetlen feltételének látják.    

„A több mint 50 évig tartó kényszerű megosztottság okozta fájdalom abszurditását felismerve szervezetünk lankadatlanul fáradozott a koreai megbékélésért, szűntelenül imádkozva a békéért. Egyöntetűen támogatjuk azt, hogy a fegyverszüneti megállapodást valódi békeszerződés váltsa fel még ebben az évben, és a teljes atommentesítési programnak köszönhetően megvalósuljon tartós és fenntartható béke a félszigeten.” – fogalmazott a reformátusokat is sorai között tudó Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsa (NCCK) májusban.

Ázsia népei elszenvedték a gyarmatosítás, háború, diktatúra, tömeggyilkosság, szegénység, elnyomás és diszkrimináció fájdalmait. A PROK az ázsiai egyházakkal megerősített ökumenikus partneri együttműködés kezdeményezésével szeretne a koreai újraegyesítésen túl is tanúskodni Isten országa békéjéről és előmozdítani azt az egész térségben.

„Megbocsátunk mindenkinek, mert valamennyien áldozatok vagyunk”. A nemzetközi konzultációt a Jeju szigetén 1948. április 3-án történt lázadás és az azt követő mészárlás 70. évfordulója apropóján hívta össze a PROK. A résztvevők az egyházak felelősségét keresték a béketeremtésben, különösen Ázsiában, de egyben bűnbánattal emlékezett meg a keresztyének szerepéről a békétlenség és konfliktusok előidézésében. A PROK felidézte, hogy a jobboldali diktatúra idején a leginkább konzervatív hagyományt követő, fundamentalista koreai reformátusok nem hogy nem hallatták a hangjukat és nem mutattak érzékenységet a társadalmi igazságtalanságok kapcsán, hanem együttműködtek a diktatúrával. Ennek állít emléket a sziget közepén található Emlékpark, ami az emblematikus dátum alapján a Jeju 4.3 nevet viseli. „Megbékélés és közös gyarapodás” áll az emléktáblán a koreai-félsziget egyesülésének mottója.

A megbékélésnek ugyanakkor ára van, ami a PROK által szervezett konzultáción is megfogalmazódott, ahol tajvani, fülöp-szigeteki és indonéz reformátusok számoltak be az országukat és saját közösségüket sújtó igazságtalanságról és békétlenségről. „A vallási fogyasztói kultúrával, a keresztyének triumfalizmusával és önelégült tétlenségével szemben, amelyek hozzájárultak tömegek társadalmi marginalizációjához, újra fel kell fedeznünk a keresztyén lelkiség átformáló erejét, amely az eljövendő Isten országa felől tekint a valóságra, befogadja Isten országának erejét és szüntelenül azon fáradozik, hogy Isten országának értékei már ebben a világban érvényre jussanak” – hangsúlyozta vitaindító előadásában Hiheon Kim professzor. Koreai keresztyének elvesztették a prófétai szerepüket. A megaegyházak gyakorta esnek abba a hibába, hogy az evangélium erejét saját növekedésükben, gyarapodásukban és gazdagodásában látják, és érzéketlenné válnak a „sikertelenekkel”, a gyengékkel szemben – hangzott el az önkritikus értékelés a koreai résztvevők részéről. 

A Japán elnyomás alól való felszabadulás után két évvel, 1947. március 1-én került sor az első békés tiltakozásra. A dél-koreai munkáspárt által szervezett, kommunistának bélyegzett szigetlakók április 3-i lázadását brutálisan verte le az állam. A tüntetés kiváltó oka az 1948 májusára az ENSZ által kikényszerített választás volt. Ez ugyanis megerősítette volna Észak- és Dél-Korea megosztottságát, lévén, hogy Észak-Korea elutasította a választások kiírását. Az 1948. március 1-i tüntetést követően Jeju lakóssága elbojkottálta a májusi választásokat, 10% alatti részvétellel érvénytelenítve azt. A mészárlások sorozata mintegy 7 évig, 1954. szeptember 21-ig tartott. Az ismert áldozatokról név szerint emlékeznek meg a Békeparkban.

A sziklák, szél és nők szigete korabeli lakósságának 10%-a, túlnyomó többségében férfiak váltak a csendőrség és katonaság által elkövetett sorozatos vérfürdő áldozatává. Innen a „nők szigete” sokatmondó név. A mintegy 30 000 áldozat jórésze a mai napig ismeretlen. Az 1980-as évekig nem lehetett nyíltan beszélni a tragédiáról. Az ismeretlen áldozatoknak állít emléket a Békepark sírkertje.

A PROK a konzultációra meghívott nemzetközi partnereit arra kérte, hogy a jövőben is támogassák és tanácsolják a koreai egyházak béketörekvését, különös tekintettel a múltfeltárás, a demokratizódási folyamatok előmozdítása és a sikeres egységtörekvések kapcsán szerzett tapasztalataikra. A PROK a teológiai teljességre is törekszik a folyamatban, amelyben konzervatív és liberális teológiai irányzatok képviselőire is számít.

Észak- és Dél egyesülése egyben szembenézés a múlttal és a megbékélés útja. Az USA befolyásolta dél-koreai kormány ugyanis 3000 katonát küldött a szárazföldről Jejura, hogy a sziget lakósságát térdre kényszerítése. Ők ugyanis valamennyien a Koreai-félsziget egységének megtartását követelték. Végezetül a dél-koreai katonai vezetés az egész ország területén elrendelte a gyanúsítható baloldaliak elfogását. A sziget lakóit négy kategóriába sorolták, attól függően, hogy mekkora biztonsági kockázatot jelentettek. Az amerikai parancsnokság alatt álló dél-koreai haditengerészet azt az utasítást adta a jejui katonai rendészetnek, hogy valamennyi C. és D. csoportba sorolt személyt rögtönítélő bizottsági intézkedés nyomán állítsanak kivégző osztagok elé, és azonnali hatállyal végezzék ki őket.

A PCK és PROK zsinati ülése egyaránt a koreai reformátusok ökumenikus és nemzetközi nyitottságáról tanúskodott. Az előbbi vendége volt mások mellett Agnes Aboum, az EVT moderátora, utóbbin pedig a mintegy harminc nemzetközi delegált mellett Jürgen Moltmann is ellátogatott Jeju szigetére, hogy elődadásával adja meg a felütést a „peremvidékekről” induló misszió, a ’minjung’, azaz kiszolgáltatott, szegény és társadalmilag kirekesztett emberek sorsát az evangélium ügyének középpontjaként megerősítő zsinati vitához.

Külügyi Iroda

Istent keresem

Zsid 7,1–10

„az, akiről bizonyságunk van, hogy él” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink