Isten hiteles szolgája

2018. október 07., vasárnap

Berényi Józsefre, a Mester utcai gyülekezet kommunizmus idején meghurcolt hitvalló lelkipásztorára emlékeztek vasárnap Debrecenben. A tiszántúli egyházkerület és a debreceni egyházmegye nyilatkozatban követte meg az életében csak formálisan rehabilitált, ennek ellenére évtizedeken keresztül hűséges szolgálatot végzett református lelkészt.

A Debrecen-Mester utcai gyülekezet templomának 1938-as elkészüléséért és az azóta eltelt 80 évért adtak hálát a közösség október 7-i délelőtti istentiszteletén. Az ünnepségen a Mester utcai egyházkzözség első önálló lelkipásztoráról, a 100 évvel ezelőtt született Berényi Józzsefről is megemlékeztek.

„Berényi József református lelkipásztor, aki tiszta hangú igehirdetőként, szelíd határozottsággal lett egyike azoknak, akik megmentették egy korszak lelkipásztori becsületét. Miközben – ahogyan ő mondogatta – »a hazugságnak és az erőszaknak megannyi levegőbeli hatalma« működött, a hitvallás helyzetében a Szentlélektől kapott erőből mégis megmaradt Isten hiteles szolgájának" – méltatta őt Fekete Károly püspök.

Hűséggel a koholt vádakkal szemben

Berényi József 1918. augusztus 18-án Dunaszentgyörgyön. Korán kitűnt szorgalmával, vallástanára a debreceni teológiára irányította. Itt nőtte ki magát csendes vezéregyéniséggé, s szeniorként vezette az 1940-es évek teológus-lelkületet meghatározó missziói lelkületű közösségét. A debreceni Nagytemplomban volt segédlelkész, majd 1944-től a Debrecen-Mester utcai gyülekezetrész pásztora. Szolgálata idején, az 1950-es években gyülekezete otthont adott minden Igére szomjazónak. Ahogy Fekete Károly fogalmazott: „a Mester utcán minden felsőbb utasítás ellenére evangéliumi igehirdetés szólt, biblikusan hitvallásos lelkipásztori magatartással megpecsételve". Hűséges szolgálatának visszajelzéseként vasárnapról-vasárnapra feltűnően sokan látogatták az istentiszteleteket.

Az általa képviselt igei elkötelezettség és elképzelés nem fért bele az egyházvezetésnek az egyházi élet missziótlanítását célzó törekvésébe. Az sem, hogy testvéri közösséget vállalt azokkal, akik vele együtt ellene mertek állni ennek a tendenciának: nem határolódott el lelkésztársai, Fekete Péter és Kovács Tibor személyétől, akik nem szolgálták ki az akkori politikai akaratot és büntetésben részesültek. Először 1955-ben „tanulmányi szabadság" címén őt is felfüggesztették állásából, majd 1957-ben hamis politikai vádak alapján átadták a világi hatóságnak, és zaklatások, megaláztatások kíséretében rendőri felügyelet alá helyezték. Fegyelmi eljárása után, koholt vádakkal, 1958-ban eltávolították a Mester utcai egyházközség éléről, és a bihari határszélre, Bojtra internálták. Az egyházi elöljárók előtt mellette kiálló Fekete Szűcs Gyula és Szabó Dániel segédlelkészeket pedig megfosztották lelkipásztori szolgálatuktól.

60 év után kértek bocsánatot

Berényi József három évtizedet szolgált Bojton zokszó és panasz nélkül, gyülekezetépítő tevékenysége töretlen maradt Bojton is. Rehabilitálása 1988 decemberében formálisan megtörtént, tartalmilag azonban igazán nem lett végig végrehajtva, ami nagy szomorúsággal töltötte el. 1989-ben nyugdíjba vonult. Mintegy két éven keresztül a Debrecen-Nagytemplomi gyülekezetben végzett csütörtök esténként áldásos evangélizációs szolgálatokat, majd 1991-től ismét aktív szolgálatba lépett, amikor az újra megnyílt teológiai akadémia hívta meg Sárospatakra, a teológiai spirituális tisztére, emellett a hallgatók elméleti felkészítését is segítette. Ebből a szolgálatból 1997-ben vonult nyugalomba, 2012-ben tért meg teremtőjéhez.

„Nyilatkozunk, hogy a Berényi József, Debrecen-Mester utcai református lelkipásztor ellen indított fegyelmi és áthelyezési eljárások, döntések egyházi személyek által koholt vádak alapján történtek, lelkiismeretlen, megszégyenítő, megalázó bánásmód mellett abból a célból, hogy lehetetlenüljön el és szűnjön meg Berényi József lelkipásztor sikeresnek bizonyuló evangelizációs és lelkészi szolgálata Debrecenben és meghívottként más református gyülekezetekben" – olvasható a most elfogadott állásfoglalásban, melyben a tiszántúli egyházi vezetők azt is hangsúlyozzák: a meghurcolt református lelkipásztor „egész életében esküjéhez, református egyházához hűen és méltóan élt, szolgált és evangelizációs tevékenysége segítette a hitélet kibontakozását és sajnálatos volt annak egyháza vezetőirészéről bekövetkezett megtörése. Emlékét tisztelettel és becsülettel megőrizzük!"

reformatus.hu, fotó: Barcza János

Istent keresem

Zsid 7,1–10

„az, akiről bizonyságunk van, hogy él” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink