Krisztusban lesz újjá

2018. november 21., szerda

„Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent” – hogyan látja az Úr megterhelt, feszültségteljes, a nyomorúságot sokszor inkább elhallgató mindennapjainkat? Erről beszélt a Zsinat őszi ülésszakának nyitó áhítatában Csűry István királyhágómelléki püspök.

Nehéz gondolatokat fogalmaz meg a mai napra rendelt olvasmány, az 53. zsoltár: „Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” (Zsolt 53,4) Fájdalmas felismerés, amikor megértjük, hogy Isten ránk tekintve nemcsak ünnepi valóságunkat, hanem hétköznapjainkat is látja, amikor nem imára kulcsolódik, hanem ökölbe szorul a kezünk, és nem talál köztünk igaz embert – mondta nyitó áhítatában Csűry István királyhágómelléki püspök. Az 53. zsoltár azonban nemcsak leleplez, hanem fel is emel: arról beszél, hogy Isten foglalkozik velünk, jelen akar lenni az életünkben, ünnepi és hétköznapi helyzeteinkben egyaránt. „Jó tudni ezt nekünk, egyházi vezetőknek, akiknek sok múlik a döntésükön” – figyelmeztetett a püspök.

Isten letekint ránk: így tett Jézus Krisztusban, aki tegnap és ma is ugyanaz, tőle van örök és hol lobogó, hol megfakult hittel járó földi életünk. A zsoltár keserű megállapítása szerint nincs igaz, becsületes, Istenhez forduló ember egy sem. „Ma is ilyen az ember, ilyen a társadalom. De Isten nem a társadalmat, nem a világot, hanem engem és minket akar figyelmeztetni – sokkal könnyebb a világ nyűgjéről beszélni, mint saját elveszettségünkről” – hangsúlyozta az igehirdető. Mint mondta, ilyenkor nem tehetünk mást, mint azt, hogy bűnbánattal megállunk, felfele tekintve: „Ilyennek látsz, Istenem, hogy nem kereslek téged?” A tizenhatodik zsoltár bátorít ebben a felfele tekintésben:

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsolt 16,8–9)

Isten örömöt akar – ennek hitvallása emel ki minket az 53. zsoltár bánatából. Az ige nemcsak leleplezi a romlás martalékául esett világot, hanem a szívünkbe oltja a vágyat: „Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.” (Zsolt 53,7)

„Adventben vagyunk. Mikor jön már a Megváltó? Jön, érkezik éppen azért, hogy el tudjuk mondani: Uram, itt vagyunk minden nyomorúságunkkal együtt, akik követni akarunk téged! Ő örvendező szívet ad, szívét adja a világért Jézus Krisztusban, azért adta Szentlelkét, hogy minden újjá legyen: új szív, új lélek, új ég, új föld” – fogalmazott Csűry István, és arra buzdított, hogy „várjunk örvendező szívvel az adventben – aki Istent követi, annak a teste biztonságban van ebben a mai, bizonytalan világban is”. Hozzátette: sokan akarják és fogják őt követni, „ha hitelesen beszélünk arról az Istenről, aki mindeneket meg fog szabadítani”.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Vargosz, Derencsényi István

Istent keresem

Jn 3,1–21

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →