Elfogadták a nyugdíjtörvényt

2018. november 25., vasárnap

Nagyobb önállóságot kap a Szeretetszolgálati Iroda és az Oktatási Iroda, január 1-től hatályos az új nyugdíjtörvény, tavasszal folytatódik a választási törvénymódosítás vitája – összegyűjtöttük a novemberi zsinati ülésszak jogszabályokat érintő döntéseit.

Nyugvópontra ért az egyházunk lelkészeinek ellátásáról és nyugdíjintézetéről szóló jogszabály módosítása: a szöveget a Zsinat több éves előkészület után elfogadta. Az új törvény tervezetét 2016-ban hagyták jóvá, majd a tavaly novemberi ülésen tárgyalták első olvasatban, ezt követően pedig tavasszal vitanapot tartottak a tervezetről. Ezt végül az áprilisi ülésen második olvasatban elfogadták, ez alkalommal pedig harmadik olvasatban a végleges szöveget tárgyalták. Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta: „nem egy teljesen új törvényről van szó, ez egy húsz éves folyamat egyik állomása”.

Az új törvény pontosítotja a figyelembe vehető szolgálati évek számítását, a különböző kedvezmények feltételrendszerét, kiküszöböli a fenntartási díj intézményének visszásságait, eltörölve azt, kibővíti az ellátási fajták körét (méltányossági és kivételes ellátás), nagy mértékben pontosítja a „kiegészítő szociális segély" feltételeit, fogalomrendszerét, szigorítja az egyházi nyugdíjjárulék elmaradás következmény-rendszerét, valamint pontosítja, aktualizálja a nyugdíjtörvény fogalomtárát, amely mintául fog szolgálni a többi egyházi törvény fogalomtárának pontosításához.

A törvény szövegében a jogalkotók többek között pontosították az árvaellátás fogalmát: ez az ellátás, melyre a meghalt nyugdíjas lelkész, valamint a rokkantságiellátás-kiegészítéshez szükséges szolgálati idő egyharmad részének megszerzése után meghalt nyugdíjintézeti tag gyermeke, mostoha-, örökbefogadott-, nevelt gyermeke, valamint testvére és unokája jogosult, ha az elhunyt saját háztartásában eltartotta őt és 16. évét még nem töltötte be – azzal a kiegészítéssel, hogy aki tanul, az 25 éves koráig jogosult az ellátásra.

Mint azt Nyilas Zoltán, a  Nyugdíjintézeti Intézőbizottság elnöke elmondta, a törvény szövege az állami terminológiát próbálja követni, elfogadásával a korábbi, 2002-es törvény hatályát veszti. „A törvény igazságosabb és méltányosabb lesz minden szereplőjével kapcsolatban, mint a korábbi, hogy a lelkészek minden jogos járandóságukat megkapják” – tette hozzá. A szöveget végül a Zsinat néhány pontosítással elfogadta, november 22-én hirdették ki és január 1-jén lép hatályba.

Választójogi kérdések

Egy éve került először a Zsinat elé a javaslat, hogy több ponton is módosítsák a Magyarországi Református Egyház választójogi törvényét. A változtatásokat egy őszi vitanapot és az esperesi kar véleményezését követően első olvasatban tárgyalták a mostani ülésen. Bogárdi Szabó István a vita elején emlékeztette a résztvevőket, hogy az időközi választások esetén a jelenlegi, hosszú eljárási folyamat miatt háromnegyed év, de akár 10-11 hónap is eltelhet, mire valaki betöltheti a megüresedett tisztséget – ez megnehezíti a folyó ügyek lebonyolítását. A Zsinat lelkészi elnöke jó példaként említette az erdélyi és királyhágómelléki reformátusok egyszerűbb választási rendszerét, de ennek esetleges átemeléséről egyelőre nem folytattak vitát.

Takaró András délpesti esperes hozzászólásában elmondta, az esperesi kar igyekszik betartatni a törvényeket, ezért az általuk módosításra ajánlott javaslatok mind abból a megfontolásból születtek, hogy a törvény egyszerűbb és praktikusabb legyen. „Látjuk a hétköznapi gyakorlatot, ezért az a célunk, hogy a szöveg a mi, magyar református valóságunkhoz igazodjon” – fogalmazott. Veres Sándor dunamelléki főgondnok hozzáfűzte: örömteli lenne, ha a világi tisztségviselőket mindenhol elfogadnák munkatársaknak – a gyülekezeti életben és a testületekben is. „Ha többen vagyunk, akkor több munkát tudunk elvégezni és ez a gyülekezeti életet is erősíti. De akkor tudunk változni, ha döntésekbe is bevonnak minket” – tette hozzá. Bogárdi Szabó István erre reagálva arra hívta fel a figyelmet, „sokat könnyítenének a munkán a presbitériumok, ha mindenhol munkatársként állnának és nem felügyelőkként”.

Az tárgyalt indítvány szerint az egyházmegyei lelkészi és világi főjegyzőket az egyházmegyei közgyűléseken, az egyházkerületi lelkészi és világi főjegyzőket pedig az egyházkerületi közgyűléseken kellene választani. E tisztségekről jelenleg a gyülekezetek presbitériumai szavaznak az általános tisztújítás alkalmával, de a cél az lenne, hogy az egyházmegyék és egyházkerületek – a presbitériumok által megválasztott – vezetői javasolhassanak helyettest maguknak. Az indoklás szerint olyan szorosan kell együtt dolgozniuk, hogy ehhez elengedhetetlen az, hogy jól együtt tudjanak működni – a jelölteket a mindenkori közgyűlés hagyná jóvá. A javaslatot a Zsinat elfogadta.

A továbbiakban a választás módjáról és a választható személyekkel kapcsolatos feltételekről folyt a vita. Szűcs Attila dunántúli zsinati tag szerint az elmúlt évtizedekben túl kevés szót kapott e téma. Választási rendszerünk gyökerei az 1881-es alkotmányozó zsinaton elfogadott törvényekre vezethetők vissza, melyek sok pontja szerinte „dogmává” vált. „Azóta sok minden megváltozott, észre kell vennünk, hogy az egyházszervezet sem változtathatatlan” – emlékeztetett.

Fölmerült a kérdés, túl erős kritérium-e az esperesek, püspökök és főjegyzők választhatósága feltételéül tíz esztendei folyamatos szolgálatot előírni. Bár érvként elhangzott, hogy a folyamatosság azért lenne fontos, mert így az egyházvezetők nem szakadnának el az egyház valóságától, végül a módosítás mellett döntöttek. Ennek eredményeképpen a továbbiakban esperesnek, püspöknek és egyházkerületi főjegyzőnek olyan önálló jogállású gyülekezeti lelkész jelölhető, aki a jelölést megelőzően legalább tízévi önálló gyülekezeti lelkészi szolgálatot teljesített, egyházmegyei lelkészi főjegyzőnek pedig olyan önálló jogállású gyülekezeti lelkész jelölhető, aki a jelölést megelőzően legalább ötévi lelkészi szolgálattal rendelkezik. Emellett a jogszabály módosításával gátat szabnának a tisztséghalmozásnak is. A Zsinat második olvasatban 2019 tavaszán tárgyalja a javaslatokat.

Missziói törvény, adatvédelem, oktatás és szeretetszolgálat

A misszióról szóló törvénybe bekerül, hogy a Magyarországi Református Egyház a Generális Konvent és a Magyar Református Egyház szervezetén keresztül is segíti a diaszpórában élő magyar reformátusok „missziói, hitéleti, közösségszervezési, szemléletformáló, illetve tradíciót megtartó és ápoló” tevékenységét. Egyházunk együttműködik a Magyar Református Egyház a többi részegyházának missziói szervezeteivel, valamint a Magyar Református Egyházhoz még nem csatlakozott magyar református diaszpóra egyházi szervezeteivel is egyre szorosabb partneri kapcsolatot tart fenn. „A törvény szövegét a mai viszonyokra kell átírnunk, a korábbi változat intézményi kereteit a maiakra cseréltük, hogy a paragrafus a valós tevékenységünket tükrözze” – összegezte az első olvasatban elfogadott változtatásokat Gér András zsinati tanácsos.

Arról is döntöttek, hogy az idén életbe lépett európai uniós adatvédelmi rendelethez igazítják egyházunk alkotmányát. Erre azért van szükség, mert egyházi testületeink és intézményeink „az egyházi hittételeknek, hagyományoknak megfelelően, a hitéleti tevékenységek gyakorlása és a tevékenységek egyházi célú nyilvántartása érdekében” anyakönyveket, valamint nyilvántartást vezetnek az egyháztagokról és az egyházi tisztségviselőkről. Az uniós szabályozás értelmében egyháztagjainknak hozzá kell járulniuk személyes adataik kezeléséhez – derült ki az első olvasat általános vitájából.

Bővül a Zsinati Hivatal két irodájának jogköre is: módosították a Szeretetszolgálati Iroda tavaly elfogadott alapító okiratát, rögzítették benne, hogy önálló gazdálkodási tevékenységet folytat, önálló költségvetéssel rendelkezik és zárszámadást készít, mindkettőt a Zsinat vagy a Zsinati Tanács hagyja jóvá. Emellett az irodához kerültek a zsinati alapítású szociális és gyermekjóléti, valamint gyermekvédelmi intézmények fenntartói jogai. A változásokat a szeretetszolgálatról szóló törvénybe is átvezették. Az ülésen elfogadták az ezentúl szintén önállóan gazdálkodó Oktatási Iroda alapító okiratát – ezzel a Szeretetszolgálati Irodához hasonlóan egy önálló gazdálkodású egyházi jogi személy jött létre, amely a Zsinati Hivatallal szoros együttműködésben, de önállóan végzi majd feladatát. Az alkotmányba pedig belefoglalták, hogy a két iroda vezetőjét a szakbizottságok ajánlása alapján az Elnökségi Tanács nevezi ki.

A november 21-i ülésen módosították még több szeretetszolgálati intézmény alapító okiratát, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kérésére pontosították a Károli Gáspár Református Egyetem diakónia alapképzési szakának képzési és kimeneti követelményeit, valamint frissítették az egyetem alapító okiratát is. Utóbbiban a legszembetűnőbb változások, hogy a Károli szenátusa megalapította az egyetem ötödik, Szociális és Egészségtudományi Karát, amelyen 2020-ban kezdődhet el a képzés, a bölcsészkart pedig Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karra nevezték át, igazodva a képzési kínálat alakulásához. Emellett pontosították a református köznevelési és felsőoktatási intézmények jogi definícióját is egyházunk köznevelési és felsőoktatási törvényeiben. Végül a Zsinat jóváhagyta, hogy a Magyar Református Egyház alkotmányában erőteljesebben jelenjen meg a törekvés a részegyházak jogalkotásának összehangolása.

Farkas Zsuzsanna – Feke György, fotó: Derencsényi István

Istent keresem

Zsid 7,11–28

„...üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink