Tánccal gyógyítanak

2018. december 18., kedd

A legügyesebb balett-táncos növendékek is megsérülnek időről időre, ilyenkor őket is a Bethesda Gyermekkórház orvosai látják el. Karácsony közeledtével pedig a gyógyuló sebeken túl sorstársaik is eszükbe jutnak. A Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóinak november végi jótékonysági Diótörő-előadásán jártunk, amelynek teljes bevételét a kórházban fekvő beteg gyerekek gyógyítására ajánlották fel.

Az év végéhez közeledve fellobban bennünk az adventi várakozás öröme, de valamiféle számadást, egy éves létünk számvetését is elvégezzük ilyenkor. Aki már megkapta a legnagyobb, legszebb ajándékot Istentől: a Fiát, Jézus Krisztust, az pontosan tudja, milyen jó önzetlen ajándékot kapni. S ha körbenézünk, nem lesz nehéz megtalálni, hol élhetjük át, milyen jó önzetlenül adni – akár egy színházteremben is.

A diótörő a hátsó sorból

Az általános vélekedés szerint a színházteremben nem jó a hátsó sorokban ülni. A leghátsóban meg kifejezetten kellemetlen. A Táncművészeti Egyetem növendékeinek november 30-i Diótörőjét azonban a leghátsó sorból is csodálatos volt nézni.

Az elsötétülő színházterem varázslatos fényei, Csajkovszkij mesés dallamai és a hátsó sor tágassága már az első öt percben magával ragadó volt. Egy kisfiút nem tudott visszafogni az apukája, balett táncra perdült: forgott, hajlongott és mosolygott. És ha egy-egy hangsor vagy tánclépés megtetszett neki, újrakezdte. A sötétben, a rejtekhelyekről nyalókák kerültek elő, a gyerekek egymást kínálgatták a finomságokkal. 

A Bethesda kis betege, egy mozgásában korlátozott kislány pedig addig kérlelte az édesanyját, amíg az engedett neki: az ölében vitte el az első sorhoz a gyerekét, hogy minél közelebbről láthassák a balettosok mozdulatait. A szomszédos széken ülő izgő-mozgó fiúcskának ezer kérdése volt, amelyek mindegyikére a nagymamája szépen, csendben válaszolt is. És amikor a rémes Egérkirály feltűnt a színen a kisfiú jó szorosan odabújt a nagymamájához. 

A diótörő

Varázslatos karácsonyi mese Pjotr Iljics Csajkovszkij orosz romantikus zeneszerző 1892-ben bemutatott balettje. A diótörő főhőse, Marika álmában megelevenednek a karácsonyfa alatt talált játékok, közreműködésükkel újra lejátszódnak és újraértelmeződnek a karácsonyeste mozgalmas történései: Diótörő legyőzi a gonosz Egérkirályt, a kislányból pedig hercegnő lesz. Az E. T. A. Hoffmann meséjén alapuló balett évtizedek óta a Magyar Állami Operaház legnépszerűbb darabja az adventi-karácsonyi időszakban: számos előadást hirdetnek meg, mégis csak nehezen lehet jegyet kapni rájuk. Ezért is volt különleges a balettintézetisek felajánlása.

Ismerik a szükséget

A Magyar Táncművészeti Egyetem és a Bethesda Gyermekkórház között régóta jó kapcsolat – ebben mindketten egyetértettek: Szakály György rektorhelyettes és Bencze János diakóniai igazgató is, akikkel az előadás előtt beszélgettünk. „Sajnos sokat járnak a Táncművészeti sérült hallgatói a Bethesdába, ami szerencsére a szomszédban van – tudtuk meg Szakály Györgytől –, ezért is szerettük volna a Bethesdában gyógyuló gyerekeknek és a kórház munkatársainak valamilyen ajándékot adni.”  

„2015 adventjén néhány hallgató jelent meg a kórházban azzal a kéréssel, hogy a súlyos beteg, kórtermekben fekvő gyerekeknek is muzsikálhassanak” – ezt már Bencze János idézte fel. Hegedűszóval és jókedvvel táncolták végig a kórtermeket, különleges élményt szerezve azoknak a gyerekeknek, aki súlyos égési sérüléseik, epilepsziájuk, vagy más neurológiai betegségük következtében el voltak zárva a családjuktól és a külvilágtól is. „Nekik különösen sokat jelentett ez a szeretetteljes ajándék” – mondta Bencze János. 

Sokat ad, ki élményt ad

A Táncművészeti Egyetem hallgatóinak balettje nem csak a hátsó sorból és az első kézből jövő információk miatt volt más, mint egy átlagos adventi Diótörő-előadás, hanem azért is, mert itt most fiatalok, szinte gyerekek táncoltak gyerekekért, a gyerekeknek. Ez pedig olyan pluszt adott az előadásnak, amely még különlegesebbé varázsolta a délutánt.

Bencze János sokat mesélt az ilyenkor, karácsony előtt, megszaporodó jótékonysági felajánlásokról a Bethesda Gyermekkorház javára. Minden, szeretetből jövő ajándékot köszönettel fogadnak – mondta a diakóniai igazgató –, de ezt az előadást ő is különleges „élmény-ajándéknak" nevezte.

Az előadás egyedi jellegét Szakály György is hangsúlyozta, ez szerinte abból is fakad, hogy itt most gyerekeknek kell táncolni, ami egészen más, mint felnőtteknek. „De az is fontos – emelte ki a rektorhelyettes –, hogy a hallgatók megtapasztalhassák, egy jótékonysági előadáson a színpadról is érezni lehet: adunk. Jó, ha a táncos növendékek és hallgatók is átélhetik és megszokhatják, hogy adnak – szeretetet, önzetlenül.”

 

A Táncművészeti színházteremében megrendezett jótékonysági előadásra nem csak a beteg kisgyerekeket és családjaikat várták, hanem a kórház orvosait és nővéreit is, de természetesen bárkit szeretettel fogadtak. Tímár Julianna a Bethesda alapítványi munkatársa elárulta: az előregisztráció olyan sikeres volt, hogy a 120 fős terem hamar megtelt. A befolyt adományokat a Bethesda Gyermekkórházban fekvő, kommunikációjukban súlyosan akadályozott gyerekek gyógyításához szükséges speciális kommunikációs eszközök megvásárlására fordítják. Aki lemaradt az előadásról, de szívesen segítené a Bethesda beteg gyerekeit, az elküldheti felajánlását a Bethesda Kórház Alapítvány számlaszámára: 10300002-2-20350699-70073285.

Bitter Noémi, fotó: Vargosz

Istent keresem

5Móz 31,1–13

„...fel kell olvasni..., hallgassák és tanulják meg...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink