Teremtett világunk védelméről tanácskoztak a Károlin

2019. február 24., vasárnap

A globális ökológiai válság egyre többeket késztet cselekvésre: különböző nézőpontú és látásmódú emberek dolgoznak az éghajlatváltozás káros hatásainak megelőzése érdekében. Öt civil környezetvédelmi és egyházi teremtésvédelmi kezdeményezés fogott össze és indított szemléletformáló projektet „Oikosz – Közös házban élünk" címmel. A rendezvénysorozat első, február 23-i nyilvános állomásán jártunk a Károli Gáspár Református Egyetemen.

„Azért fogtunk össze, hogy megerősítsük a teremtésvédelmi gondolatot az egyházakban és a társadalmi mozgalmakban egyaránt” – mondta Farkas István, a novemberben indult projekt vezetője, a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért egyesület képviselője. A szervezők szeretnének radikális változást elérni a társadalom környezettudatos szemléletében, ehhez pedig úgy látják, erkölcsi és gondolkodási megújulásra van szükség. A múlt szombati találkozón résztvevő civil és keresztyén egyesületek képviselői éppen ezért kivételes emberi helyzetünket és az ezzel járó felelősségvállalást hangsúlyozták – aminek kulcspontja, hogy együtt és hatékonyan védjük az ajándékba kapott földi életterünket.

A találkozón a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért, a Csalán Egyesület, a Károli Gáspár Református Egyetem Ökogyülekezeti Műhelye, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Munkacsoportja és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület mutatkozott be. Képviselőik fontos előrelépésnek tartják a közös munka távlati jellegét és az ökumenikus jelenlétet. Az Európai Unió és a Baptista Szeretetszolgálat támogatásával megvalósuló projektjük célja a különböző vallási közösségek és a zöld civil szervezetek környezetvédői közötti együttműködés megerősítése.

Találkozik a keresztyénség és a környezetvédelem

Az alkalom lehetőséget adott hívők és nem hívők saját történeteinek, véleményeinek megosztására, a kiscsoportos vezetett beszélgetéseken összegyűltek pedig közösen kerestek választ környezetvédelmi kérdésekre. Mivel az együttműködés felvethet bizonyos dilemmákat is, ezek szintén előtérbe kerültek a rendezvény alkalmával: Hogyan tudjuk keresztény és környezetvédő identitásunkat egymást erősítve megélni? Szüksége van-e egyházamnak arra, hogy környezetvédőként tevékenykedjek benne? Szüksége van a zöld civil szervezeteknek a keresztényekre?

„Bennem összebékült a két oldal: a civil, aktív »mozgalmi« rész jó módszertant kínál, viszont azokra a kérdésekre, ahol elakad a tudomány, az egyház tud megfelelő választ adni” – meséli Szűcs Boglárka, akit már tizenéves kora óta foglalkoztattak környezeti problémák, jelenleg pedig a Károli-egyetem Ökogyülekezeti Műhelyéért felel. Szerinte sok esetben azért nehéz jó mederbe terelni az együttműködést, mert előfordul, hogy az érdekelt felek elbeszélnek egymás mellett, vagy éppen politikailag determinált ellentétekbe ütköznek. Tapasztalatai viszont azt mutatják, a „spontán, alulról szerveződő” mozgalmak és a „felülről szerveződő” keresztyén erő hasonló célokért küzdve találkozhat.

Egy nyelvet beszélünk

A projekt résztvevői személyes céljuknak tekintik, hogy minél több gyülekezetben foglalkozzanak az ökológiai válság kérdésével. Ennek érdekében az elkövetkező másfél évben több, mint ötven szemléletformáló rendezvény valósul meg a program keretében. A partnerszervezetek előadásokat tartanak helyi egyházi közösségekben, megjelennek ifjúsági fesztiválokon, teremtésvédelmi túrákat, ökoköröket és kiállításokat szerveznek.

Az egyesületek tagjai szerint az eddigi munkát „teljes nyitottság” és „gyors konszenzus” jellemezte, annak ellenére, hogy volt, akinek először nehéz feladatnak tűnt. „Voltak bennem kérdések: hogyan fogunk tudni együttműködni, hogyan találjuk meg a közös hangot és hasonlók, de tulajdonképpen olyan, mintha egy nyelvet beszélnénk. Mindegyik egyház kiáll a közös cél mellett és ezért rengeteg fejleményről számolhatunk be” – mesélte Szalay Tímea, a civil Csalán Egyesület elnöke, aki elmondta, munkáját megtérése után már „más szűrőn” keresztül nézi és végzi. A hozzájuk hasonló szervezetek tevékenységét általánosságban hullámvasúthoz hasonlította, de a keresztyén értékrend segítségével megtalálta az „egyszer fent, egyszer lent”-ben a stabilitást.

Mit tehet az ember?

A teremtés- és környezetvédelem kérdéskörét teológiai szempontból megközelítve az egyén szerepét, feladatát szükséges meghatározni. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője, az ember, mint az ajándékba kapott föld őrzőjének kötelességét hangsúlyozta a február 23-i találkozón.

„Isten felelősséget adott nekünk, ezért az a dolgunk, hogy betöltsük ezt a hivatást. Sáfárok vagyunk, gazdatisztként kell viselkednünk, aki felügyel, intéz, de számadással tartozik” – értett egyet vele Karsay Eszter református lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Mozgalom egyik alapítója. Hozzátette, a legolcsóbb és legkegyetlenebb hitvallásnak, az „úgyis vége lesz” hozzáállást tartja, valamint a sokszor lelkészek által is félreértelmezett kijelentés – „De új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3,13) – téves alkalmazását.

Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa szerint a közös cél érdekében a keresztyén üzenetnek és a szekuláris világnak is meg kell tanulnia kölcsönösen figyelni egymásra. Előadásában az Isteni teremtés állandóságát és az emberi hozzáállás újragondolását hangsúlyozta: „Az embernek most újra kell gondolnia életformáját és a jelenlegi mozgalmak eltérő módon ugyan, de mind ezt szeretnék elérni. Az Oikosz projekt célja, hogy minél inkább összehangolja ezeket a törekvéseket.”

Demeter Anna, fotó: Vargosz

Istent keresem

2Krón 5

„Azután bevitték a papok az Úr szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →