Ki kell jönni a templomból!

2019. május 28., kedd

Isten dicséretében bővelkedhettek május utolsó hétvégéjén a Budapestre látogatók: a XVI. Református Zenei Fesztiválon nemcsak az embereket elválasztó határok mosódtak el, hanem a profán terek is szakralizálódtak.

A hol eleredő, hol abbamaradó eső ellenére pénteken már koradélután sokan összegyűltek a fesztivál megnyitójára a budapesti Bakáts téren. Bácskai János ferencvárosi polgármester köszöntőjében hangsúlyozza, évről-évre nagy örömöt jelent a rendezvény a kerület számára is, mert hisznek abban, hogy jó együtt lenni Isten erejében. Luther Mártont idézve hozzáteszi: „A zene Isten adománya és ajándéka, nem pedig emberi vívmány. A zene elűzi az ördögöt és felvidítja az embereket. Hallatára feledjük a haragot, a bujaságot, a gőgöt és egyéb fő bűnöket.” A veszprémi MH Légierő Zenekar kíséretével a közös éneklés „elűzi” az esőt is, így Steinbach József igehirdetését már napsütésben hallgatjuk.

Tanuljunk bővelkedni

„Isten az egyházat a világ kezdetétől annak végéig megőrzi, nem kell mitől félnünk és aggódnunk. A fesztiválon énekelve ezt pedig különösen megtapasztaljuk” – fogalmaz a dunántúli református püspök. Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele alapján – „Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 18-19) – arról beszél, mennyire fontos mindennapjaink során újra és újra belegondolnunk: bővelkedünk, mind az örök életben, mind a testvérek közösségében, mind pedig a kegyességben és reménységben.

Steinbach József azt is hangsúlyozza, milyen fontos megtapasztalás az, amikor egy-egy ige egész nap kísér, erőt ad és vezet bennünket. Éppen ezért „Isten igéjét nem szabad a templomba bezárni, túl kell csordulnia rajtunk keresztül a világ felé a mindennapokban, mert ez a keresztyén szolgálat lényege. Ehhez sokszor elég egy kedves szó is, amivel jelezzük, hogy a másik fontos számunkra” – mondja. Micsoda összhang: Böszörményi Gergely fesztiváligazgató idén minden fellépőtől kért egy igét, ami meghatározza aznapi produkcióját.

Szívekből szól

A fesztiváligazgató köszöntője után a Fölszállott a páva fiatal tehetségei készülődtek produkciójukra. Az érdeklődők – az egészen piciktől az idősebbekig – közben egyre csak gyülekeztek. Egy, a fesztiválra minden évben ellátogató hölgy arról mesélt nekünk, hogy neki az összetartozást jelenti ez a pár nap: „Múlt héten a debreceni egységnapon mondta egy határon túli testvérünk, ha valaki megkérdezi tőle, hogy kicsoda, honnan jött és ő azt feleli református, akkor tudják, hogy magyar. Szívemből szólt.” Egy fiatal anyuka a kisfiával környékbeli lakosként és reformátusként szintén minden évben kilátogat a Bakáts térre, most főként a néptáncosok miatt, a kisfiú ugyanis őket várja a legjobban: „Most érkeztünk, bölcsi után. A kilencedik kerületnek nagyon jó, közösségszervező dolog és a reformátusoknak is összetartó erő ez a hétvége.”

A kézműves soron gyönyörű kerámiák, ruhák, könyvek és kóstolnivalók is várják a látogatókat. Kati néni díjnyertes sajtokat tálaló pultja előtt nagy az érdeklődés. Tavaly érkezett először, de ő is nagyon szereti a fesztivál hangulatát. Itt találkozunk egy érdeklődővel, aki útbaigazítást kér, mivel most vesz részt először a rendezvényen, katolikusként. „Ahol lakom, ott van a közelben, a Pozsonyi úton a Hálaadás temploma. Sokszor betérek oda, Berkesi Gábor istentiszteletei fantasztikusak” – meséli. Kiderül, hogy nagyapja unitárius volt, mindenki más a családban katolikus. „Anyukám nagyon szeretett a Bakáts térre járni, így most én is körbesétálom. A Kálvin téri református templomban sem jártam még sosem, oda is mindenképp szeretnék betérni.” Később a fáklyásmeneten, majd az esti zenés áhítaton is viszontláttuk, azt mondta számára lenyűgöző a zenei fesztivál légköre.

A Fölszállott a páva fiataljainak változatos programjai közül is kitűnik a szekszárdi Bartina gyermektáncegyüttes produkciója, akik válaszúti táncokkal is készültek. „Válaszút nemcsak a Bánffy-kastélyról, hanem a tavaly elhunyt Kallós Zoltán által létrehívott alapítvány és iskola miatt is fontos helyszín, hiszen a sokféle mezőségi településről érkező, magyar iskola híján biztos asszimilációra ítélt magyar gyerekek itt anyanyelvükön írnak, olvasnak és számolnak. Itt mindenki saját kultúráját élheti meg” – tudjuk meg a helyiektől. A Bartina fiatal táncosai, Benji és párja, Panna még csak tizenkét évesek, de a kettejük közötti összhangot a közönség is felfedezte. „Nagyon szeretek párban táncolni – mondja Panna –, főleg Benjivel. Igazából csak vele tudok táncolni.” Benji csibészes mosollyal egyetért, majd elmesélik: a táncegyüttesükben már ők a nagyok, akik segítik a kicsiket, és bár már négy éve volt, az emlékek, a találkozások miatt sosem fogják elfelejteni a Fölszállott a pávát.

Szakrális térré lett helyszínek

A fesztivál igazgatója, Böszörményi Gergely épp egy következő programra tart jellegzetes narancssárga biciklijével, amikor találkozunk vele: „Kell az eső, ugye, de nem ide. Ahogy a püspök úr mondta, az Úristen kezében vagyunk” – köszönt minket. Kérdésünkre, hogyan látja a kijövetelt templomból a fesztivál fényében, azt válaszolja, már az első Református Énekek koncertet is egy világi helyen, a Zeneakadémián tartották. „Épp az egyházi zenészek nem értették először, milyen fogadtatása lesz, sokat beszélgettünk erről, mindannyian tanultunk egymástól.” Végül a Zeneakadémia egy szakrális térré változott, ahol mindenki énekelt, de a Református Zenei Fesztivál is a Ráday 28. sarkán indult. „Épp zuhogott az eső és tartottam az esernyőt a zenészek fölött” – emlékszik vissza. „Ma már hat helyszínen zajlanak a programok, mindenütt jókedvű keresztyénekkel lehet beszélgetni. Öröm látni, hogy az emberek eljönnek, érdeklődnek, itt vannak velünk” – mondja.

Szombat délelőtt 10 órától több órás kórustalálkozó zajlik, amelynek záróakkordja este hatkor az ötszáz fős fesztiválkórus műsora a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Az emelkedett hangulatú éneklésbe a közönség is becsatlakozhat. „Nem koncert, nem istentisztelet, ez valami más. Egy nagyon jó alkalom arra, hogy a nap végén összegyűljünk, együtt legyünk” – mondja Balogh Lázár karnagy. „Nagy megtiszteltetés, hogy baptistaként folyamatosan meghívnak a rendezvényre" – folytatja Oláh Gábor, a másik karnagy, aki szerint „a tömegben van egyfajta erő és hatalom”. A fesztiválkórusnak rengeteg fiatal tagja van, akik egyetértenek abban, hogy ez egy kihagyhatatlan élmény: „Bennem most tudatosult, hogy milyen jó érzés azoknak, akiknek éneklünk és ettől én is sokkal jobban érzem magam” – mondja az egyik középiskolás fiú.

A mennyország íze

A Kaláka együttes péntek esti jó hangulatú koncertjét követően, este kilenc előtt már egymás mécseseit gyújtó, vagy éppen csendesen szemlélődő emberek gyülekeznek a zsoltáros fáklyásmenetre a Bakáts téren. Tényleg egy nagy közösség, együtt énekelve és világítva sétál végig a Ráday utcán a Kálvin térre. Az arra járók megálltak, fényképeztek, egy külföldi csoport arról beszél mellettünk, hogy biztosan jó célért mennek ennyien egy irányba.

Erre ad választ Szenn Péter horvátországi református püspök a Kálvin téri templomban, ahová a fáklyásmenet megérkezik: „Olyan jó volt bevonulni ezen a kapun, pont az ige szerint. Bejöttünk a kapun, amely megnyittatik a számunkra. A mennyei kapura figyeljünk most, amire oly keveset gondolunk!” Az egyházi vezető a 100. zsoltár versei alapján – „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsolt 100, 1-2,4) – hirdetett igét.

Miközben fáklyákkal a kézben végigvonult a tömeg a Ráday utcán, Szenn Péter azon gondolkodott, vajon más keresztyének megtehetik-e ezt ilyen szabadon, mint mi, illetve „van-e bennünk elég felelősség arra, amire felszólít az ige”. Hangsúlyozta, az Istenhez tartozás kötelez minket, hogy a mindennapi döntéseinkben is nyitott szívvel járjunk el. Nem szabad engednünk, hogy elveszítsük a körülöttünk lévő világgal a reális kapcsolatot. A zenés áhítat végén azzal bocsát mindenkit újtára, hogy „az a lelkület, amelyet megénekelünk, adja meg azt a morzsányi ízt a menyországból, amire elhívást kaptunk”. Szolgálata után az Egressy Béni Kamarazenekar műsorát hallgatjuk, amire a kicsik is ámulattal figyelnek, bár már későre jár. Az áldás után még sokan maradnak a templom előtt beszélgetni.

Demeter Anna, fotó: Vargosz

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →