„Középszerű szakemberekre nincs szükség”

2019. július 24., szerda

Szolgálatkészség, alázat, elhivatottság és tudni akarás – ezt várják a felvételizőktől a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán. Révkomáromban már huszonöt éve képzik a felvidéki református lelkészeket – az évforduló alkalmából a kar vezetői kalauzolnak végig Szlovákia legkisebb egyetemének a határmenti városban elszórt helyszínein, valamint a felvidéki lelkészképzés állomásain.

Nyári szünethez képest szokatlanul mozgalmas a hétfő délelőtt a komáromi Selye János Egyetemen. Érkeznek a nyári egyetem diákjai, a konferencia-központ dísztermét pedig épp felkészítik az ünnepélyes megnyitóra, a Tiszti Pavilon emeletén pedig egy ünneplőbe öltözött kisebb csoport várakozik. A felvételi a Református Teológiai Karra írásbelivel kezdődik: a missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alap-, illetve mesterszakra jelentkezőknek empátia-, illetve konfliktusmegoldó teszteket kell kitölteniük, a református teológia tanulmányi programra felvételizőknek általános műveltségükről, bibliaismeretükről és idegen nyelvű szövegértésükről kell számot adniuk, valamint esszét kell írniuk.

„Nincs még egy magyar nyelvű református teológia a Kárpát-medencében, amelyik állami fenntartású egyetemen működne” – mondja nekünk Lévai Attila dékán, mialatt a felvételizőket Somogyi Alfréd dékánhelyettes igazítja el. Míg az írásbelizők Ábel foglalkozását és az úrvacsora szereztetési igéjének helyét próbálják felidézni, vagy azon tűnődnek, mit jelent az ex cathedra kifejezés, addig minket a kar vezetői kalauzolnak végig Jókai városának református helyszínein, valamint a felvidéki lelkészképzés fordulatokkal teli történetén.

Teológia nélkül maradtak

Mint oly sok mindent, ezt is a trianoni döntés tette szükségessé, hisz az első világháború végén meghúzott határok a komáromi erődrendszerrel és a főtéren álló Klapka-szoborral együtt kétszázezer reformátust és több száz gyülekezetet – a dunántúli, a tiszáninneni és a tiszántúli egyházkerület egy részét – is Csehszlovákiához csatolták. Addig egyértelmű volt, hogy Felvidék nyugati régiójának lelkészeit Pápán, a keletieket pedig Sárospatakon képezték, de a századfordulóra egyre népszerűbb lett a budapesti teológia is. „Az új állam viszont szigorúan megtiltotta minden kapcsolat fenntartását az anyaországgal, így a felvidéki reformátusok kénytelenek voltak saját egyházszervezetet kialakítani” – meséli Somogyi Alfréd, akitől azt is megtudjuk, egyházuk konventje 1925-ig minden évben foglalkozott a lelkészképzés megszervezésével.

A prágai huszita és a pozsonyi evangélikus teológia is szóba került, de a „Cseszkoszlovenszkóba” szakadt reformátusok saját intézményben gondolkodtak. 1924 nyarán kaptak is amerikai támogatást, de egy hónappal az iskola megnyitása előtt kiderült, hogy a 800 ezer koronás céladományt másra kell fordítaniuk. „Sörös Béla losonci lelkész ezt megelégelve hozzálátott a teológiai intézet megszervezéséhez. Gyülekezete akkoriban örökölt egy oktatásra alkalmas épületet, ő pedig az intézmény éves költségét és munkatervét vitte a konvent következő ülésére” – ismerjük meg az 1925 szeptembere és 1938 decembere között működött Losonci Teológiai Szeminárium megnyitásának előzményeit az alapító unokájától.

Küldetés teljesítve

A későbbi püspök által létrehozott intézményben a 19. századi skót teológusképzés mintájára alakították ki az oktatást – Sörös Béla maga is edinburghi peregrinus diák volt. „Míg Skóciában egy-egy teológiai diszciplínában jártas lelkész vett maga mellé két-három tanulót, és a szolgálat mellett megtanította nekik az anyagot, itt a tanárok függesztették fel három hónapra gyülekezeti szolgálatukat, hogy leadjanak és számon kérjenek egy-egy témakört – mutatja be a két világháború közötti teológiát a dékánhelyettes. – Szigorú képzés folyt Losoncon, Sörös Béla azt vallotta, hogy középszerű szakemberekre nincs szüksége az egyháznak.  Akik ott végeztek, mégis úgy emlékeztek vissza, hogy családias, szeretetteli légkörben tanulhattak, a Szentlélek teológusának védőszárnyai alatt.” 

Nehéz anyagi helyzetben, külföldi és gyülekezeti támogatásokból tudott csak fennmaradni az iskola, a losonci lelkész és gondnok sokszor a sajátjából egészítette ki a kasszát. Mint megtudjuk, „egyszer még így is bezárták az intézményt, arra hivatkozva, hogy az állam nem ismeri el az ott folyó képzést, de – hála Sörös kiterjedt egyházi kapcsolatainak – nemzetközi nyomására folytatódhatott az oktatás”. Tizenhárom éves fennállása alatt a szeminárium száztíz lelkészt adott a felvidéki reformátusoknak, majd 1938. december 31-én beszüntette működését. Alkalmi kalauzaink azt mondják, az első bécsi döntés, Felvidék Magyarországhoz visszatérése miatt okafogyottá vált a losonci képzés: elődeik úgy érezték, küldetésüket teljesítették, a hallgatókat – lakhelyük szerint – átvette a pataki, a debreceni, a budapesti és a pápai teológia.

Összekovácsolta a diákokat

1945-ben a csehek visszatértek a Felvidékre, a jogfosztottság, erőszakos szlovákosítás és lakosságcsere éveiben pedig ismét teológia nélkül maradtak a magyar reformátusok. Többen a határon átszökdösve tudták csak befejezni tanulmányaikat. „1952-ben Prágában, a Károly Egyetem teológiai karán létesítettek egy professzori és egy docensi állást számunkra” – veszi át a szót Lévai Attila. A Cseh Testvérek Egyháza fogadta be őket, nem felejtették el, hogy a türelmi rendelet kiadása utáni időszakban pataki diákok segítették enyhíteni a cseh- és morvaországi protestáns lelkészhiányt.

A cél az volt, hogy a lehető legtöbb tárgyat magyarok tanítsák a magyar hallgatóknak. Először Turnsky (Thuróczi) Istvánt nevezték ki professzornak, mellé Szabó Antalt docensnek, őket Csémy Lajos és Bihari Mihály váltotta. „A nagytudású Csémy professzor keze alól lelkészek generációi kerültek ki, sokan az utolsó egyházi polihisztorok egyikét tisztelik benne” – mondja a komáromi dékán. Csémy a gyakorlati teológiát, míg Bihari egyháztörténetből Kálvin teológiáját tanította, az elméleti tárgyakat pedig a legnagyobb cseh protestáns teológusoktól hallgatták a felvidéki magyar diákok – tudjuk meg. A '90-es években Erdélyi Géza későbbi püspök és Molnár János, a majdani első komáromi dékán került a katedrára, utóbbi már a cseh diákokat is tanította vallástörténetre.

„Akik Prágában végeztek, azokat annyira erősen összekötik a diákévek élményei, hogy sokan a mai napig tartják egymással a kapcsolatot, rendszeresen találkoznak” – meséli Lévai Attila, aki a saját bőrén már nem tapasztalhatta meg ezt az összetartást, mert ő az időközben Komáromban megnyílt Calvin János Teológiai Akadémia első évfolyamát erősítette.

Presbiterek szolgálatban

Az 1989-es bársonyos forradalom után komoly szakemberhiánnyal küzdött a felvidéki egyház. „Az embereknek intenzívebb lelkigondozásra volt igényük, de nem minden gyülekezetbe jutott lelkész. Ennél is sürgetőbb gond volt a hitoktatók hiánya: már lehetett tartani az iskolákban hittanórát, de nem volt pedagógus” – emlékszik vissza a dékán. Ennek enyhítésére 1991-ben Kassán és Komáromban katechetikai szemináriumot indítottak, ami két évvel később Calvin János Teológiai Intézetté alakult, amikor már lévitákat is képeztek. „Elődeink úgy próbálták áthidalni a lelkészhiányt, hogy laikusokat képeztek és állítottak szolgálatba, akik istentiszteleteket tartottak és prédikáltak, így az addig a szomszédos településről beszolgáló lelkészeknek már csak úrvacsorát osztaniuk és keresztelniük kellett.”

A laikusoknak a Calvin János Teológiai Akadémia 1994-es elindulásában is nagy szerepük volt. Amikor a ’90-es évek elején Budapesten újraindult a levelező teológusképzés, Takács Zoltán hajóépítő mérnök, több szabadalom birtokosa, a komáromi gyülekezet gondnoka, egyben felvidéki főgondnok újra iskolapadba ült. „Hetvenévesen végezte el a teológiát, ötödévesként már tanított minket, elsőéveseket Komáromban” – meséli Lévai Attila. Az első évfolyam, huszonöt évvel ezelőtt, tizenhárom nappalis és körülbelül ugyanennyi levelező tagozatos teológushallgatóval kezdte meg működését a komáromi egyházközség épületeiben.

A lévita olyan személy, aki igehirdetési, missziói és vallásoktatói szolgálatot teljesít a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban, de a sákramentumokat nem szolgáltathatja ki, és egyházigazgatási jogkörökkel nem ruházható fel. Az egyház törvényei szerint lévitai szolgálatra kirendelhető az a konfirmált református személy, aki lévitai képesítést nyert, valamint az a lelkészjelölt, aki teológiai tanulmányai során legalább hat szemesztert sikeresen elvégzett.

Otthonra leltek a gyülekezetben

„A gyülekezet és a teológia kapcsolata ezekben az években volt a legszorosabb” – mondja Fazekas László püspök, komáromi lelkész, aki rövid időre szintén csatlakozik sétánkhoz. A Jókai utcai épület földszintjén három tanterem és néhány iroda, az emeleten további két tanterem és a dékáni irodák kaptak helyet, a kollégium pedig a szemközti telken álló impozáns református templom mögötti épületben. Volt, amikor ötven hallgatónak adott otthont egyszerre. A könyvtár alapkövét 1995-ben tették le ugyanitt.

Tíz évvel később, az egyetem megalakulásakor költöztek el a diákok és a tanárok – tudjuk meg –, de a tanévnyitó és -záró alkalmakat, diplomaosztó és kibocsájtó ünnepségeket a mai napig a templomban tartják. A türelmi rendelet idején épült 2400 férőhelyes épület a 19. század első felében kapott tornyot, rögtön akkorát, hogy épp egy méterrel magasabb legyen a katolikus András templomnál. Volt olyan szekeresgazda, aki több hajóaljnyi faanyagot, emellett munkásokat és pénzt is adományozott az építkezésre.

„Ez egy igét szerető gyülekezet, nagy ébredés volt itt az 1930-as években” – mondja a püspök. Akkor jött szokásba, hogy minden nap reggeli áhítat után mentek ki a mezőre az emberek, és a munkát esti könyörgéssel fejezték be. „A padok a mai napig tele vannak zárható ládikákkal, a régiek ott tartották az énekeskönyvüket és Bibliájukat.” Ha megszámoljuk az időközben műemléki védelmet kapott ládikákat, képet kapunk, mekkora volt az igény a mindennapos igehallgatásra. A hetet a mai napig ezzel kezdi a gyülekezet, a hétfő reggeli áhítatokon szorgalmi időszakban az egyetemisták szolgálnak.

Létjogosultsága nem kérdéses

Merthogy időközben megalakult a Selye János Egyetem, ami magába olvasztotta a teológiát is. „Erre azért volt szükség, mert a Calvin János Teológiai Akadémiát tíz év alatt sem sikerült akkreditáltatni” – tudjuk meg Lévai Attilától. A rendszerváltás után ugyanaz a helyzet állt elő, mint a két világháború között: az ország egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézményét nem ismerték el állami oldalról. „Abba nem szóltak bele, kit fogad el és alkalmaz lelkészként az egyház, de a végzettséget, amit a teológia adott, nem fogadták el.”

Több szlovákiai egyetemmel is tárgyaltak az évek során, de megegyezni egyikkel sem tudtak, viszont a Selye alapításakor már rendelkezésre állt minden dokumentáció, így könnyen ment a betagozódás: a tanárképző és a gazdaságtudományi mellett az egyetem harmadik kara lett a református teológia. „A következő évben már államilag elismert teológiai diplomát adhattunk át a végzősöknek, 2006-ra pedig sikerült elérni, hogy a korábban nálunk végzettek is különbözeti vizsgát tehettek.” Abban az évben indult el – az egyetemen elsőként – a doktori programjuk is.

Tovább él az Akadémia is

A Calvin János Teológiai Akadémia nem szűnt meg, azóta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkésztovábbképző és tudományművelő egyesületeként működik. „Tulajdonában van a könyvtárépület, gyarapítja annak állományát, segíti a tudományos előrehaladást az egyházban. Egyfajta ernyőszervezetként támogatásokra pályázik, kiadványokat publikál és konferenciákat szervez a karral közösen” – mondja a dékán, aki egyben az akadémia vezetője is.

„Az elmúlt tizennégy évben az egyetem kinőtte gyermekbetegségeit, reméljük, hogy egy nyugalmasabb időszak előtt állunk, és folytathatjuk a megkezdett építkezést” – értékeli az alapítástól eltelt időszakot Lévai Attila. A kezdeti felfutás után ezerhétszáz körül állandósult a három kar hallgatóinak száma, de többségük már nappali tagozatos, míg a kezdetekkor kétharmaduk még levelezős volt. Mostanra saját helyszínt kapott mindhárom kar, kollégiumot építettek és elkészült konferenciaközpontjuk is, és helyhiány miatt tovább terjeszkednének. „Minden tanulmányi programunk stabil, sikeresen túl vagyunk két teljes akkreditáción, a publikációs listák alapján Szlovákia öt legjobb állami egyeteme között vagyunk. Egyetemünk létjogosultsága már nem kérdéses” – teszi hozzá.

Három érv a komáromi teológia mellett

• A komáromi teológia karakterét meghatározza, hogy határon túli intézmény, az alapítása óta eltelt huszonöt év alatt volt kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és magyarországi hallgatójuk, de németországi, svájci, ausztráliai és finn doktoranduszuk is.

• Másik jellegzetessége, hogy a nappali munkarend mellett egyéni tanrend is kérhető, így a hétvégi konzultációk munka mellett is teljesíthetők. „Azt tapasztaljuk, hogy az idősebb korosztály elkötelezettebb, komolyabban veszi a szolgálatot és a tanulást, könnyebb velük a munka.”

• Komáromban nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos munkára, Budapest és Debrecen után ők a harmadik református intézmény a Kárpát-medencében, ahol doktori képzés folyik, nemrégiben beadták kérelmüket, hogy habilitációs intézmény legyenek.

„Hosszú idő után újra megadatott nekünk, hogy teológushallgatóink saját egyházukban tanulhassanak, nem pedig idegennyelvű közegben” – mondja az elmúlt huszonöt évről a dékán. A Református Teológiai Karnak az előző tanévben hetvenegy hallgatója, nyolc főállású és hat óraadó tanára volt. Mostanáig százötven teológusi diplomát adtak ki, a Szlovákiai Református Egyház aktív lelkészeinek fele itt végzett, szociális képzésük pedig a magyarországi hallgatók körében népszerű.

Ők is az egyetemhez hasonló utat jártak be: az első években két-háromszoros túljelentkezés volt hozzájuk, a kétezres évek közepére sikerült minden gyülekezetbe önálló lelkészt küldeni, majd segédlelkészeket, ifjúsági, diakóniai és tábori lelkészeket szolgálatba állítani. Akkorra viszont elkezdett csökkenni a felvételizők száma, idén már csak öten jelentkeztek – Lévai Attila szerint általános a szlovákiai felsőoktatási intézmények iránti érdeklődés csökkenése, a fiatalok szívesebben tanulnak Magyarországon vagy Csehországban. Ez azért gond, mert van olyan egyházmegye, ahol két-három nagy gyülekezet van lelkész nélkül, és miközben egyre kevesebb lelkészt állítanak szolgálatba, több helyről a következő években készülnek nyugdíjba.

Hogyan lehet valaki református lelkész a Felvidéken? A diploma megszerzése és az első lelkészképesítő vizsga teljesítése után két év segédlelkészi szolgálat következik, majd a második lelkészképesítő vizsga abszolválása után szentelik lelkésszé. És mit várnak a felvételizőktől? „Szolgálatkészséget, Isten előtti alázatot, látható elhivatottságot és tudni akarást” – mondja Somogyi Alfréd. Minden mást meg tudnak tanulni az öt év alatt – teszi hozzá a dékánhelyettes.

Feke György, fotó: Bertalan Johanna

Istent keresem

Mal 3,6–12

„...tegyetek próbára engem!... Meglátjátok, ...bőséges áldást árasztok rátok” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →