Hatalmas ereje van a közös imádságnak

2019. november 03., vasárnap

December első vasárnapján már a tizenharmadik Kárpát-medencei imanapot rendezi meg a Magyarországi Református Nőszövetség. Az idáig vezető úton az egyházkerületi nőszövetségek megismerték egymást, a közöttük lévő kapcsolatot megerősítette és szorosabbra fűzte az Isten és az egyház iránti szeretetük, tenni akarásuk. A Kárpát-medencei imanap előtt a Tiszántúli Református Nőszövetség szervezett konferenciát a kerületi küldötteknek szeptember 19. és 22. között Berekfürdőn, hogy együtt készülhessenek fel a decemberi alkalomra.

Szerencsére még találunk szabad helyet a berekfürdői Megbékélés Háza parkolójában, amikor megérkezünk a Kárpát-medencei imanap előkészítő konferenciájára. A többnapos találkozót az imanap életre hívása óta mindig más egyházkerület nőszövetsége szervezi. Idén a Tiszántúli Református Egyházkerületen van a sor, a konferenciára a tíz református egyházkerület küldöttjeit várják. Bent az előtérben régi ismerősként köszöntik egymást az érkező résztvevők. Bennünket Gaál Botondné Czeglédy Mária, a kerületi nőszövetség elnöke és Gilicze Andrásné titkár fogad. Még van egy óránk a konferencia kezdetéig, így az ebédlő egyik asztalához ülünk le beszélgetni.

A szervezők elmondják, hogy a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás utáni csalódottság szülte a Kárpát-medencei imanap ötletét, amelynek megtartásáról a Nőszövetség 2005-ös nyári konferenciáján született döntés. Az elsőt 2006-ban a Dunántúli Református Nőszövetség rendezte, azóta minden évben más-más egyházkerület vállalja a házigazda szerepét. Hamar kiderül az is, hogy a szervezőkre igen nagy feladat hárul. Nemcsak a többnapos felkészítő konferenciát kell megszervezniük, hanem ők állítják össze a Kárpát-medencei imanap liturgiás füzetét is.

Együtt imádkozik az ország

Az idei Kárpát-medencei imanap központi igéjének Mózes ötödik könyve 30. fejezetének első tizennégy versét jelölték ki a szervezők. Gilicze Andrásné azt mondja, az igeválasztással kicsit a magyarságra, a saját történelmünkre és a migrációs válságra is gondolni szerettek volna. Az imanapot mindig a december ötödikéhez legközelebb eső vasárnapon tartják, amely idén december elsejét jelenti. Ezen a napon az imanapba bekapcsolódó gyülekezetek együtt könyörögnek az egyéni kegyességért, a családokért, a körülöttünk élőkért ugyanúgy, mint egyházunk szolgálatáért és nemzetünkért.

Gaál Botondné Czeglédy Mária már tizennégy éve szervezi az imanapokat Debrecenben. „Nagyon szépek ezek az alkalmak, mindig másik gyülekezetben jövünk össze. Beosztjuk, ki melyik imádságot olvassa majd fel, és kivetítjük a szervező kerület bemutatkozó anyagát is” – magyarázza az elnök. Úgy véli, a Kárpát-medencei imanap arra is felhívja a figyelmet a gyülekezetekben, hogy az ima ereje óriási, amiben hinni kell. „Különösen a közösségben mondott ima ereje hatalmas, amit gyakorolni kell” – teszi hozzá.

Letölthető az imanapi segédanyag
A Kárpát-medencei imanap füzete és liturgiajavaslata letölthető a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapjáról és a reformatus.hu-ról is.

Imanap 2.0

2015-ben a Délvidéken tartott imanapi felkészítő konferencián több nagy horderejű dolog történt. Megalakult a Délvidéki Református Nőszövetség, és felmerült annak a gondolata is, hogy miután bemutatkozott a tíz református egyházkerület, így az lesz az utolsó Kárpát-medencei imanap. „De aztán megfogalmazódott bennünk, hogy ne fejezzük ezt be, vannak újabb gondjaink, amiért imádkozhatunk. Akkor indult a nagy menekültáradat, és úgy éreztük, nemcsak az országunkat fenyegeti veszély, hanem a keresztyénségünket is, és imádkozni kell azért, hogy keresztyénként megmaradhassunk az országban” – csatlakozik a beszélgetéshez P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. Így 2016-ban, kisebb változtatásokkal, újra a Dunántúl szervezte a Kárpát-medencei imanapot. „Annyi változás van az előzőhöz képest, hogy amíg az első tíz évben az egyházkerületek általános bemutatkozásán volt a hangsúly, most arra fókuszálunk, milyen missziói utat képzelünk el egy-egy kerületnek, régiónak” – foglalja össze az elnök.

A konferencia 0. napja

A Tiszántúli Református Nőszövetség immár másodszor házigazdája az imanapra felkészítő eseménynek, amelynek programját nézve sajnáljuk, hogy csak egy napot tölthetünk el a nőszövetségi tagok körében. A csütörtök a megérkezésről és egymás megismeréséről szól, pénteken buszos kirándulás vár a résztvevőkre a magyarországi reformáció bölcsőjében, míg szombaton az egyházkerület missziós ágait bemutató előadások mellett népművészeti és irodalmi témákról lesz szó. Az imanapi előkészítő istentisztelettel és ebéddel zárul Karcagon.

A hivatalos program kezdetén Gaál Botondné Czeglédy Mária kerületi nőszövetségi elnök köszönti a küldöttségi tagokat és Fekete Károly püspököt. Örömteljesnek tartja, hogy kilenc év után ismét a Tiszántúlon készíthették elő a Kárpát-medencei imanap liturgiájának anyagát, amelynek központi gondolata az elszakított területeken élő testvéreinkért való imádkozás. Úgy véli, a 2004-es kétségbeejtő népszavazáshoz képest ma már egészen reményteljes a helyzet, Isten meghallgatta könyörgéseiket. „Tíz éve létrejött a Kárpát-medencei magyar reformátusság egyesülése Magyar Református Egyház néven, 2010-ben az Országgyűlés külön törvényben tette lehetővé a határon átívelő, nemzetegyesítő testvéri kapcsolatokat. Azóta évente tartottunk imanapot, alkalmainkra pedig a határon túlról hívtunk szolgálattevőket. A középpontban mindig Isten Igéje állt, annak ébresztő, vigasztaló és tettekre buzdító tanításával” – von mérleget az elnök.

Fekete Károly tiszántúli püspök igei megnyitóját Pál apostol önvallomása köré fűzi fel, amelyet a második korinthusi levél 12. fejezetének első tizenkét versében olvashatunk. A püspök szerint az imádság a lélek dörzsköve, amely „az ember szellemét kiélesíti, és az igazi értékek felé fordítja, amelyekkel Isten ajándékozza meg az embert”. „Az igazi imádság feszültségben születik. Ahol nincs feszültség az ember és az Isten között, ahol langymelegség és kötelességszerűség van, ott lapos lesz az imádság is, bármennyire szóvirágos” – fogalmaz az igehirdető.

Missziói feladatok a Tiszántúlon

Az igehirdetés után Fekete Károly az egyházkerület missziós céljairól és eredményeiről tart előadást: tizenegy pontba gyűjtötte össze azokat a feladatokat, amelyekkel most a tiszántúli egyházkerület foglalkozik. „Óriási missziói áttörést hozna, ha el mernénk hinni, hogy az egyháznak van jövője, érdemes a tagjának lenni, mert a keresztyén emberé a jövő” – fogalja össze az első pont lényegét Fekete Károly. Úgy véli, el kell jutnia az egyháznak oda, hogy kezdeményező legyen, ne pedig csak követője az eseményeknek. Ehhez szerinte az kell, hogy legyenek saját, a jövőre szóló elképzelései a reformátusoknak. Emellett kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a lelkészeket tehermentesítsék azon feladatok alól, amelyek nem kifejezetten a lelkipásztori szolgálathoz tartoznak, a tehermentesítésben pedig olyan gyülekezetközeli szakemberek segíthetnek, akik szaktudásukkal tudják szolgálni Istent és az egyházat.

A püspök a missziós feladatok közé sorolja az eddig kialakult egyházi intézményrendszer együttműködésének segítését, a gyülekezetek revitalizációját, a református öntudat és a református jelenlét erősítését, a folyamatos gyülekezeti felnőtt- és munkatársképzést, az istentiszteleti légkör javítását is, akárcsak a külmissziós látás erősítését.

Hűséges nőszövetség

Miután véget ér az előadás, Fekete Károlyt arról kérdezzük, mit jelent számára, hogy a Tiszántúl másodjára adhat otthont a felkészítő konferenciának és állíthatja össze az imanap liturgiáját. „Abban érzem az imanap jelentőségét, hogy amíg körbeért a Kárpát-medencében, eltelt tizenhárom év. Eszerint még mindig van erő abban a gondolatban, hogy nekünk imádságban kell odaállni az Isten elé – ezt a nőszövetségek nagy hűséggel gyakorolják, és éberen vigyáznak az imádság fontosságára. Ha az imádság értéke csökken, akkor alapvetően nagy gondok támadnak az egyházban. De amíg megvan az együtt imádkozás igénye, és imaközösségben akarunk lenni egymással egy cél érdekében, egy szívvel, addig nincs baj. Ez olyan ajándék, ami nekem örömöt jelent, és kiváltságnak tartom, hogy most mi lehetünk az idei imanap gazdái a Tiszántúlon” – fogalmaz Fekete Károly.

Szerinte a Kárpát-medencei imanap jelentősége abban van, hogy a rendezvény helybe megy, gyülekezeti szinten ad lehetőséget a bekapcsolódásra. „A megmozdító ereje ennek a napnak sokkal nagyobb, mint valamilyen tömegrendezvénynek vagy jubileumi összesereglésnek. Ez az imanap a mindennapi életbe ágyazódik, és ez külön értéke. Nem készül statisztika, hogy hányan imádkoznak ilyenkor együtt, de sokkal többen, mint gondolnánk. Jóllehet nem látványos tömegjelenet ez, hanem szétaprózódik, de éppen ebben van az ereje, hogy sokfelől száll fel Istenhez ugyanaz az imádság, ugyanolyan liturgia szerint és ugyanabból az alapigéből szól az üzenet. Nem szabad, hogy ez statisztikára menjen. Az a jó, hogy az Úristen látja, hallja ezt, és elfogadja imádságainkat” – foglalja össze az egyházi vezető.

Vacsora, néptánc, bemutatkozás

Vacsora után a biharkeresztesi Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola népviseletbe öltözött diákjai és a Szarkaláb Néptáncegyüttes tagjai néhány pillanat alatt tánctermet varázsolnak a konferenciateremből élvezetes műsorukkal. Az előadás után a nőszövetségi küldöttek körbeülnek, és mindenki egyenként bemutatkozik, beszámol a saját gyülekezete, egyházmegyéje, esetleg kerülete helyzetéről. A rövid vagy éppen hosszabb beszámolók egyik visszatérő eleme a generációváltás fontossága, a fiatalok megszólítása, illetve többen visszautalnak és párhuzamot vonnak a Fekete Károly püspök előadásában elmondott tizenegy ponttal is.

A közel negyven bemutatkozás végére egyértelművé válik: a nőszövetség tagjai sokat tesznek az egyházért és saját gyülekezetükért, de sokkal többet is kapnak azoknál, akik csak istentiszteletekre vagy csak bibliaórákra járnak. A Magyarországi Református Nőszövetség az igazi példa arra, hogy összefogással, együtt gondolkodással, közös akarattal hegyeket lehet megmozgatni. Mindennek alapja pedig a hit és az imádság.

Eggyé lenni az Isten kezében

A Kárpát-medencei imanap előkészítő konferenciájának szeptember 22-i, karcagi záró istentiszteletén Feketéné Kavisánszki Györgyi hirdette az Igét az ApCsel 22,12–21 alapján. Az ünnepi istentiszteleten testvérkapcsolati megállapodást kötöttek a Békési Református Egyházmegye és az erdélyi Marosi Református Egyházmegye nőszövetségei, amelynek értelmében közös alkalmakat, konferenciákat fognak tartani, összetartva, megőrizve és ápolva a közös értékeket. A megállapodást Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, Szövérfi Melinda, a Marosi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke, Gaál Botondné Czeglédy Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke és Koncz-Vágási Katalin, a Békési Egyházmegye nőszövetségi összekötője írta alá.

Hegedűs Bence, fotó: Dimény András, Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

2Tim 1,1–7

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →