Újváros az óvárosban

2019. november 06., szerda

Kezeslábasba öltözött fiatalok csoportjai mellett kocog el a helyi járat Dunaújváros határában. A vasműről, mostanában inkább gumigyáráról (és kortárs művészeti galériájáról) ismert megyei jogú város pentelei, úgynevezett óvárosában nyitott kaput hét éve a város felkérésére a Magyarországi Református Egyház (MRE) egyetlen vidéki drogkonzultációs irodája, az Újváros Drogambulancia. Budapest három kerülete és Miskolc mellett ugyanis a Fejér megyei iparvárosban a legnagyobb a lakosság drogérintettsége.

Jelképesnek is mondható, hogy a pentelei volt orvosi rendelőben nyitott ajtót a szenvedélybetegeknek a református egyház: nem messze a drogambulanciától tárták fel Intercisa római kori katonaváros ókeresztény templomának maradványait. Utóbbit elég nehéz megtalálni a lakótelepek árnyékában, az Újváros Drogambulancia szürke épülete viszont eléggé feltűnő a Magyar út és a Petőfi Sándor utca sarkán, mindössze pár perc sétára a helyi református templomtól. Az ellátóhelyen szociális és egészségügyi szolgáltatásokat kínálnak a betérőknek az intézmény munkatársai. Bár mentálhigiénés szakember végzettségű lelkésznő is dolgozik a csapatban, a reformátusság nem a rítusokban, hanem a levegőben érezhető – véli Centgraf Károly, az ambulancia vezetője.

Kapu az új életre

Az Erdős Eszter vezette Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióhoz tartozó intézményben a szenvedély­bete­gek közösségi, nappali és alacsonyküszö­bű ellátása mellett eltereléssel, szociális foglalkoztatással és támogatott lakhatással is segítenek a betérőknek, egészségügyi szolgáltatásaik között felnőtt, gyermek- és ifjúságaddiktológiai segítségnyújtás és családterápia is szerepel. Az intézményvezető úgy fogalmaz: ők be- és kifelé is nyitott ajtóként működnek. Az alacsonyküszöbű ellátás igénybevételéhez ugyanis a betérőnek semmilyen adatát nem kell megadnia: ha akar, jön, telefonál, kimossa a ruháit. A kialakuló, bizalmi viszonnyá mélyülő kapcsolatban lehet mód a segítségkérésre, a továbbirányításra a zsibriki vagy a ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonba. A terápia közel másfél éves folyamatában új készségeket, képességeket sajátítanak el a kliensek, amelyek józan, önálló életük működtetéséhez szükségesek. Kikerülve sokuknak mindent a nulláról kell kezdeni. A terápia végeztével Budapesten vagy Dunaújvárosban kérhetnek támogatott lakhatást, utóbbiban két épületben tizenhat férőhely áll rendelkezésre.

Ünnepelt a KIMM

Fennállásának és működésének harmincötödik évfordulója alkalmából rendezett konferenciát október 16-án a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója (KIMM) Budapesten, amelynek a Németajkú Református Egyházközség Hold utcai temploma adott otthont. A meghívottak között volt a KIMM számos régi kliense is. Az esemény Balog Zoltán lelkipásztor áhítatával kezdődött, aki Zákeus történetén keresztül mutatott rá arra, Jézusnak van ereje ahhoz, hogy megváltoztassa az emberek életét, még akkor is, ha mások szemében csupán bűnösök.  – A rehabilitáció nagyon összetett, szövevényes probléma, ami holisztikus, komplex megközelítést igényel, és az elmúlt évtizedek alatt a KIMM munkatársai rengeteget tanultak és fejlődtek ebben – foglalta össze az elmúlt harmincöt év tanulságait Erdős Eszter a Reformátusok Lapja kérdésére. – A másik tanulság: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1). Megtapasztaltuk, hogy Isten nélkül tényleg nagyon nehéz, de a legnagyobb kegyelmet akkor tudjuk átélni, ha mi magunk is nyitottá válunk – fogalmazott a lelkipásztor. Hegedűs Bence

Pszichiátert keresnek

Az Újváros Drogambulancia életében különösen izgalmas év az idei: megújult a stáb, új intézményvezető érkezett, és jelenleg is építkezés folyik a három épületből – az orvosi rendelőből, az irodának és a közösségi térnek helyet adó úgynevezett fehér házból és a támogatott lakhatásból – álló területen. Ráadásul munkatárskeresésben is vannak: gyermek- és ifjúságaddiktológiai ellátásuk szakember híján jelenleg szünetel. Az ambulancia egészségügyi szolgáltatásai BNO-kód alapján vehetők igénybe, fontos, hogy megalapozott diagnózis támassza alá az ott kapott pszichoszociális-mentálhigiénés ellátást. Sokszor kell előbb orvosi kérdéseket rendezni, csak utána lehet a kliens függőségével foglalkozni. – Most elsősorban gyermekpszichiáterre lenne szükségünk, mert a létező kapacitásunk felét orvoshiány miatt szüneteltetnünk kell, ez pedig pazarlás – osztja meg Centgraf Károly. Szakemberből azonban nagyon kevés van Magyarországon, tavaly tizennégyen tettek gyermekpszichiátriai szakvizsgát. Az országban elvétve működik csak gyermekpszichiátriai osztály vagy szakrendelés, ezért sokan magánpraxisban foglalkoznak a betegeikkel, ez azonban az újvárosi ambulancia legtöbb kliensének nem elérhető.

Senki sincs itt véletlenül

Nemcsak gyermekpszichiáterre, hanem konzultációs helyiségre is lenne még szükség, ezért is fogtak bele a fehér ház mellett álló volt raktárépület felújításába. A tervek szerint oda vinnék az összes szociális szolgáltatást, a rendelő pedig maradhat a járóbeteg-ellátás és az alacsonyküszöbű szolgáltatás helye. Most szinte minden a szürke épületben van – a beérkező kliensek létszámától függően ez lehet a nyugalom szigete vagy bolondokháza is. Évente közel kétszáz emberrel kerülnek kapcsolatba, bár erről nem készül statisztika. A szakmai munkát több pszichológus, tapasztalati szakértő, mentálhigiénés szakember, szociális munkás, pedagógus, pszichopedagógus, ápolónő és családterapeuta is segíti. Mindegyiküknek megvan a maga története, hogyan is került a munkatársi közösségbe.

Küzdelem az előítéletek ellen

– Volt egy traumám, és kellett valamiféle váltás – sommázza Tringer Andrea odakerülése történetét. A dunaújvárosi mentálhigiénés szakembert mindig is érdekelte a kábítószeresek világa, de mint mondja, ő maga „nem tapasztalati szakemberként” van itt. – Sokat olvastam a drogokról, sok filmet láttam, érdekelt ez a világ, érdekeltek a szertartásai. Ahogy megláttam az álláshirdetést, nem volt bennem sem kérdés, sem félelem. Voltak negatív érzéseim, de azokkal hamar megküzdöttem, egymásra tudtunk hangolódni a kliensekkel – idézi fel a kezdeteket Tringer Andrea. A háromgyermekes, eredetileg katolikus édesanya hét éve csatlakozott szeretteivel a református gyülekezethez, pedagógus férjével jó kapcsolatot ápoltak Böttger Antal korábbi dunaújvárosi lelkésszel. A lelkipásztor részt vett például az ambulancia szabadtéri edzőtermének átadásán is, amely széles körű összefogásból valósult meg. A megnyitón nemcsak a kallódó misszió kliensei, hanem kommandósok is jelen voltak – az ambulancia munkatársai fontosnak tartják, hogy megváltoztassák a kölcsönösen kialakult előítéleteket. Erre szolgál majd többek között a novemberi jótékonysági edzés is, amelynek bevételét egy beteg kislány gyógykezelésére fordítják – avat be a részletekbe Ijjas Bernadett pszichológus. A lehetőséget az egyik ismerős rendőr ajánlotta fel, aki korábban profi bokszoló volt. Az eseményre közel háromszáz résztvevőt várnak a nagyvenyimi általános iskola tornatermébe november 16-án, tizennyolc órakor.

Biztonságos otthon

Az intézmény tevékenységének alapvető része a támogatott lakhatás. A rehabilitációról kikerült kliensek jó gazdái a nyaralót idéző, hét férőhelyes háznak az orvosi rendelő szomszédságában: ha kell, új komposztálót építenek a hulló faleveleknek, és rutinos házigazdaként vezetik körbe a hozzájuk betérő érdeklődőt, nem teszik szóvá, ha az végigtrappol a konyha frissen felmosott kövén. Ez is az elsajátított kompetenciák egyike. Józsi budapesti, az egyik dunaújvárosi nagyáruházban dolgozik, fél éve él a támogatott lakhatásban – mint mondja, nem is akar visszamenni a fővárosba, amely számára tele van nyomasztó emlékkel. – Nagyon boldog vagyok, jól érzem itt magam. Megéri józannak lenni, az az igazság – foglalja össze. A másik fiú, Balázs hét hete lakik Dunaújvárosban. – Falusi gyerek vagyok, szeretem a természetet, a nyüzsit, a tömeget viszont nem. Először a mentoraim mondták, hogy jöjjek ide. Otthon már nincs helyem, mert biztosan ugyanoda kerülnék, ahonnan a rehabra mentem. Megnéztem az ambulanciát, jobban tetszett, mint a budapesti. Eleinte voltak nehézségek, de most elég otthonosan vagyok – teszi hozzá.

Másképp látni a függőséget

Centgraf Károly tizenöt évig dolgozott a ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonban, amelynek korábban kliense is volt. Akkoriban még nem léteztek olyan helyek, mint az újvárosi ambulancia. – Van mögöttem szerhasználó múlt, de már nem ez határoz meg, az viszont alapvető tapasztalat, ahogyan magát a függőséget látom. Vallom, hogy van szabadulás, és a találkozás Istennel mindent felülír – ez a mostani életem és gondolkodásom alapja. De ebből nem a drogosság a lényeg, hanem az, hogy ez a találkozás mindent meg tud változtatni, ezért csak így tudom látni a klienseket is. Kell, hogy a legreménytelenebbnek is legyen remény, legfeljebb mi itt most nem tudunk segíteni, de ez a mi korlátunk, nem az övé. Igenis mindenkinek van segítség, mindvégig ott van az Isten az egész történetben, őt nem szabad kihagyni, akkor sem, ha a kliens nem érzékeli. Mi tudjuk, hogy ő igenis ott van – jelenti ki a szakember.

A lényegről beszélni

Az MRE kebelében működő ambulancia elsősorban nem hit­életi intézmény, a lelkiség mégis az ott zajló szakmai munka gerince. A stábalkalmak mindig áhítattal kezdődnek, és elindult a pénteki dicsőítő áhítatok sorozata is, ugyanis a támogatott lakhatásban élő volt rehabos fiúk igénylik, hogy újra hallják és énekeljék a gyógyulásuk alatt megtanult énekeket. – Fontos, hogy a lelkigondozói beszélgetésbe – hívjuk most így a konzultációkat – is behozható az Isten. A szemléletünkben és bennünk, hívő munkatársakban jelenik meg az, hogy ez keresztyén intézmény, nem szertartásokban. Az egyházi ünnepeket megtartjuk, próbálunk a lényegről beszélni, nem a szavakban, hanem a levegőben érződik, hogy keresztyén hely vagyunk – összegzi az intézményvezető. Hozzáteszi: aki idejön, azt reméli, hogy itt kap valamit. – Nem biztos, hogy azt, amit remél, de nem is az a dolgunk, hogy azt adjuk, amit ő akar. Én sem azt kaptam, amit kerestem – de érzik, hogy tudunk és akarunk segíteni a magunk keretein belül – foglalja össze Centgraf Károly. 

Alacsonyküszöbű ellátás: könnyen és bárki számára elérhető, akit valamilyen függőség, szenvedélybetegség érint. Teljesen anonim. Pihenni, józanodni, telefonálni vagy internetet használni van lehetőség. A szolgáltatás része az ártalomcsökkentés, amely az intravénás szerhasználóknak biztosít steril eszközöket: tűt, fecskendőt, alkoholos törlőkendőt, szűrőt, vénaápoló krémet. A cél a HIV- és a Hepatitis C-fertőzések megelőzése.

 

Elterelés: amennyiben droghasználat miatt eljárás indult valaki ellen, az választhatja a megelőző felvilágosító szolgáltatást. Az elterelés hossza minimum hat hónap és összesen tizenkét alkalom.

 

Közösségi ellátás: megértő szakmai stáb segít a függőség kezelésében és elfogadásában a szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak különféle és változatos szabadidős programok, önismereti csoportok, egyéni és családkonzultációk szervezésével.

 

Nappali ellátás: tisztálkodási és mosási lehetőség, pszichoszociális támogatás vehető igénybe.

 

Támogatott lakhatás: biztonságos életkörülmény azok számára, akik függőségük miatt eltévedtek az életben. Előzetes állapotfelmérés és tartós absztinencia után a lakhatás legfeljebb egy évig vehető igénybe.

 

Járóbeteg-szakellátás: a rendelési időben a szakorvosi ellátást pszichiáter, addiktológus szakember, a nem szakorvosi ellátást pszichológus, szociális munkás, addiktológiai konzultáns biztosítja.

 

Felvétel rehabilitációs otthonba: elsősorban a ráckeresztúri felnőttek és fiatalkorúak Drogterápiás Otthonába végeznek előgondozást, de bármelyik rehabilitációs intézetbe segítenek bekerülni.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Zellei Boglárka Éva, Sebestyén László

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja november 3-i számában.

Istent keresem

1Thessz 1

„...sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →