A közös hit ereje kincs

2019. november 27., szerda

A melbourne-i magyar református templom felújítását a magyar állam támogatta. Mező István Mózes, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának titkárságvezetője személyesen volt ott a hálaadó istentiszteleten. De miért fontos az államnak, hogy a diaszpóra egyházi közösségeire is figyeljen?

– Milyen benyomásokat szerzett Ausztráliában?

– Három államot és három református közösséget látogattam meg Queensland, Victoria, illetve Új-Dél-Wales államokban. Államtitkárságunk képviseletében vettem részt az Ausztráliai Magyar Református Egyház megalakulásának hetvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. A központi esemény a november 3-án Melbourne-ben tartott ünnepi istentisztelet volt, amelyre megtelt a magyar református templom. Háromszáz hívő egysége tisztán üzente, hogy életünket Krisztus evangéliumának sziklaszilárd sarokkövére alapozva minden körülmény között megmaradhatunk keresztyénnek és magyarnak. A közös hit ereje pedig olyan kincs, amely Magyarországon és Ausztráliában is megtart, megerősít és növekedést eredményez. A megelőző héten Sáregresen – egy nyolcszáz fős dunántúli településen – voltam, ahol a kívül-belül megújult templomért adtunk hálát. Mintegy tizenhatezer kilométerrel távolabb, Ausztráliában pedig egy ötmilliós városban ugyanolyan hálás szívvel énekeltük a magyar Himnuszt, a református énekeket és köszöntöttük egymást testvérként. Hiteles tanúbizonysága ez annak, hogy az egyházak a közösségeikhez tartozók lelki vezetése és támogatása mellett a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában is kulcsfontosságú szolgálatot végeznek.

– Miért fontos a magyar kormánynak, hogy tartsa a kapcsolatot a diaszpórával, azon belül például református gyülekezetekkel?

– Fájdalmas tény, hogy a szocializmus időszaka alatt a politikai vezetőség idegenként tekintett az emigrációban élő magyarokra, magukra hagyta őket. 1994 és 1998, illetve 2002 és 2010 között másodrendű, mellőzött szerep jutott a diaszpóra magyarságának. Ezen az elkeserítő helyzeten változtatott a 2010-től hivatalban levő kormány, amely tizenötmillió magyar érdekében végzi munkáját. Ennek a hit- és értékközösségnek, anyanyelvi köteléknek az ereje sarkallja a kormányt arra, hogy ne hagyja magára a diaszpóra magyarságát. Az Ausztráliában megtapasztalt egység is igazolja, hogy az ott élő magyarokat támogatva nemcsak nemzetünk, hanem a közösségeinket magukban foglaló országok is gazdagodnak. Ehhez az értékteremtő munkához járult hozzá Magyarország Kormánya, amikor államtitkárságunkon keresztül tízmillió forintos támogatást adott a melbourne-i magyar református templom felújításához.

– Van emlékezetes személyes története az útról?

– Amikor Kovács Lőrinc lelkipásztorral megtekintettük a brisbane-i Magyar Házat és az épülő templomot, éppen akkor méretezte a templomtetőre készülő csillagot két idősebb presbiter. A hetvenhárom éves Pali bácsi éppen felmászni készült a templom tetejére. Jókor érkeztünk, így át tudtam vállalni a feladatot, és inkább én másztam fel a létrán, majd mértem le a szükséges adatokat. Pali bácsi meg is jegyezte: „Látom, rutinos vagy. Gyakran másztok a minisztériumban templomok tetejére?" „Ott nem – mondtam –, de lelkészgyerek vagyok, azok gyakran másznak templomtetőre." Így kicsit én is segíthettem a gyülekezet építkezésében.

Református ünnep Ausztráliában
Van mit tanulnunk áldozatkészségből az Ausztráliai Magyar Református Egyház gyülekezeteitől, tagjaitól, akik időt és pénzt sem kímélve élik hitéletüket a tengeren túlon, Magyarországtól több mint tizenötezer kilométerre.

Hegedűs Márk, fotó: Maliczky Balázs

Megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

2Tim 3,1–9

„Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak erejét megtagadják” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →