Mozaikok egy leendő ház életéből

2020. február 25., kedd

Az SDG Református Diákmozgalom közössége évek óta tervezi egy olyan hely kialakítását, ahol elkötelezett emberek élnek, imádkoznak és dolgoznak együtt, akikhez hosszabb-rövidebb időre elvonulásra, lelki feltöltődésre, imára és csendre vágyó egyének és közösségek is kapcsolódhatnak.

Scargill House a hegyoldalról

Az, hogy mit is szeretnének, amikor az SDG elmélyülést és lelki életet segítő otthonáról beszélnek, néhány angliai közösség megismerése után vált bennük egyre világosabbá. Több SDG-s fiatal is élt, dolgozott hosszabb-rövidebb ideig ilyen közösségekben, így nemcsak távoli inspirációt, hanem személyes tapasztalatokat is szereztek mindarról, ami ezekben a házakban történik. SDG Ház név alatt az SDG honlapján tették közzé mindazt, amit ennek kapcsán már megfogalmaztak: víziójukat, Scargillban szerzett tapasztalataikat és a leendő magyarországi ház alapvetéseit. 

Csoportkép Northumbriában Roy-jal (egyik alapító) és Catherinenel (egyik jelenlegi vezető)

A Magyarországi Református Egyház Külügyi Irodájának támogatásával hét református lelkész látogatott el két ilyen inspiráló közösségbe, Scargillba és a Northumbria Community otthonába január 25–30. között. A Katona Viktor SDG-elnök és Katona-Hegedüs Anna által vezetett tanulmányút célja az volt, hogy a meghívottak – Balogh Tamás gödöllői lelkipásztor, az SDG tavalyi Tájoló zarándoklatának résztvevője-lelkigondozója, Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa, Miskolczi Enikő dunamelléki ifjúsági referens, Pető Gergő, a Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium iskolalelkésze, volt scargilli önkéntes és Szakács Gergely pápai lelkipásztor, a zarándoklatok szintén visszatérő útitársa, lelkigondozója és az SDG tiszteletbeli tagja – is személyes benyomást és tapasztalatot szerezzenek ezeken a helyeken, és együtt keressék tovább annak az útját, hogyan lehet ilyen közösséget kialakítani Magyarországon. 

Scargillban 11 és 16 órakor közösségi tagoknak és vendégeknek egyaránt tea és kávészünet van

„A scargilli és northumbriai közösségben eltöltött napok nagy hatással voltak rám. Még nem voltam olyan közösségben, ami nem gyülekezeti szinten szerveződik, vagy nem sajátos egyházszervezeti felépítése van (ifjúsági szervezet, diakóniai szervezet, missziós közösség, szerzetesi közösség, stb.), hanem evangéliumi alapokon élnek együtt és szolgálnak egymásnak és a hozzájuk érkező vendégek felé” – fogalmazott Szakács Gergely. A pápai lelkész meglátása szerint nagy szükség van Magyarországon egy hasonló helyre. „Természetesen nem lehet és nem is kell egy az egyben átemelni azt, amit ott megtapasztaltunk. A lényeg azonban ugyanaz: Krisztus köré gyűlni, együtt élni és nyitottan fogadni a hozzánk érkezőket.” Mint mondta, ez más, mint egy konferenciaház vagy egy lelkigyakorlatos ház: fontos, hogy keresztyének együtt élve megélik az evangéliumot, együtt imádkoznak, dolgoznak, esznek, egyszóval együtt élnek. Aki hozzájuk érkezik, azt vendégül látják, kísérik, segítik. „Ez mind egyénileg, mind csoportosan működik.”

Istentisztelet a scargilli kápolnában

Balogh Tamás Angliában azt tapasztalta, hogy a felekezetiség kevésbé hangsúlyos, mint itthon: „Egyszerűen és hatékonyan működnek együtt különböző felekezetek közös ügyekben.” Egyik ilyen ügy szerinte a „HÁZ”. „Nem találok rá jobb szót, mert nálunk ilyen nincs. Van lelkigyakorlatos házunk, van egyházi üdülőházunk és konferenciaközpontunk. Van rehabilitációs házunk. Ezek valamilyen házak. Valamire valók. Ott van mögöttük valamelyik egyház és/vagy ügy. Olyan házunk nincs, ami csak egy hely, ahol Krisztust követik a házigazdák, és be lehet térni, megpihenni, kipróbálni  a Krisztus követését” – foglalta össze benyomásait. Útjuk megerősítette a gödöllői lelkészt abban a vágyában, hogy „kellene egy hely itthon is, ahol nincs annyi ügy, szabály, pénz, küldetés, komolyság. Kellene egy hely, ahol csak úgy egyszerűen lehetne Őt követni.”

A lelkészcsoport is bekapcsolódottk a közösség munkájába két napra. A konyhán és takarító csapatban segítettek

„A hely nem létezhet rend nélkül, a rendhez pedig kell valamilyen minimális hely, de egyik sem képzelhető el emberek nélkül, akik betöltik a tereket, és megélik a külső-belső rendet” – fűzte tovább az előző gondolatmenetet Bölcsföldi András. A spirituális szerint az emberi kapcsolódás minden közösségnek jó mutatója: „A testvérszeretet megélését jó volt látni a »Community Members«-eken, és jó látni bárhol is. (...) Jó volt látni a belső közösséget, s mi vendégként sem éreztük magunkat kizárva, de jó, ha érzékelhető, ki az, aki oda tartozik, és nagyobb felelőssége van, és ki az, aki nem, de attól még szívesen látott személy. Ilyenek voltunk, ilyenek lehetünk! Jó az ökumenikus nyitottság is, de ezt is jó megfogalmazni, behatárolni, hogy mit jelent. A ház jó, ha befogadó jellegű.”

Hétközi istentisztelet a northumbriai kápolnában

Miskolczi Enikő szerint a munka és ima napi ritmusa, a vendégfogadás és lelki kísérés szolgálata, a vezetők mély hite és az önkéntesek odaadása teszi ezeket a helyeket mindenféle értelemben biztonságos, gyógyító hellyé. „Az Istent keresők, hitükben elbizonytalanodottak, az egyházból elsodródott emberek, krízist, összetörtséget átélők vagy éppen mélyebb lelkiséget kereső, Isten közvetlenebb jelenlétére vágyó keresztyének menedéke és erőforrása lehet egy ilyen ház. Kút, ahol élő vizet talál, aki igazán szomjazik.” Az ifjúsági referens úgy tapasztalta, Magyarországon is egyre nagyobb lelki igény mutatkozik az ima, a keresztyén élet ilyen módon való megélésére: „Protestáns lelkészek és hívők járnak római katolikus lelkigyakorlatos házakba, hogy igazi belső csöndre, Istennel való másfajta közösségre leljenek és erőt merítsenek a hétköznapi szolgálataikhoz vagy életmódjukhoz. Miért ne találhatnák meg mindezt egy református alapítású és fenntartású házban?”

Nether Springs (alsó források) a Northumbria közössség otthona

A napi ritmus stabilitása, a kevesebb dolog és ügy, a barátságos légkör és a személyes tér megadása segíti az Istenre figyelést – véli Pető Gergő. – Mindezekben megtapasztalható a szeretet és az elfogadás, amelyben akár a saját gyengeségeiről, hullámvölgyeiről is tud beszélni az ember.” Egy „alacsony küszöbű” lelkiségi ház lehetőséget adna mindazoknak, akiket riasztanak az intézményes egyház külsőségei, hogy Istenre leljenek, és aztán akár később gyülekezeti közösséget is találhatnának – tette hozzá Miskolczi Enikő. „A lelki élet megújításán túl tehát akár missziói szemlélettel is tekinthetünk egy ilyen HÁZ alapítására és működésére.”

Beszélgetés a nappaliban a Northumbria közösség egyik alapítójával, Roy-jal

Az SDG-sek kérik, hogy hordozzák imádságban a ház tervét, melynek alakulását havi rendszerességű hírlevélen keresztül követhetik (ide kattintva íratkozhatnak fel a Házzal kapcsolatos hírekre). Tavaszra is terveznek ÉletKözösségben találkozót – az ősziről a Parókia Portál számolt be –, ahol személyesen is lehet találkozni és együtt gondolkodni a témában. A ház helyszínét még keresik, örömmel vesznek minden javaslatot a sdgeletkozosseg(kukac)gmail.com e-mail címen. 

Külügyi Iroda

A beszámolókat szerkesztette: Katona Viktor és Katona-Hegedüs Anna

Istent keresem

Lk 20,9–19

„A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink