Köszönjük, hogy az életünk mellett döntöttél – saját fiad halálával. Köszönjük, hogy amikor mi a halálra gondolunk, akkor már nem a semmit látjuk, nem egy fenyegető légüres teret elzárva mindenkitől, nem sötétséget, hanem tudjuk, hogy te ott vársz reánk életünk legjavával. Köszönjük, hogy nem beszűkül velünk ez a világ, hanem igazán kinyílik. Köszönjük, hogyha ezt a jó hírt továbbíthatjuk a templomokban, baráti beszélgetésekben, a buszmegállóban, a boltban, vagy akár a családunkban. Köszönjük, amikor bennünk is úrrá lesz a vágy: rohanni és mondani a hírt, mint az asszonyokban, akik a sírhoz indultak. A halált látni indultak, és az élet örömhírével tértek haza.

Kérünk azokért, akikhez viszont még nem jutott el a hír. Akiknek csak szokás a húsvét, üres az ég, és rettentő a halál gondolata. Használj bennünket az ilyen életekben, hogy lehessünk szád helyett száj és kezed helyett kéz. Kérünk, hogy az egész világ megtapasztalhassa, minden ember életében legalább egyszer, hogy szerető Istenünk van. Nem a szerencse forgásának vagyunk kitéve, nem a sors kénye kedvének, nem a csillagok járásának, hanem a Te óvó kezed melegében pihenünk.

Kérünk, hogy minél több életben történhessen meg a húsvéti fordulat: halál helyett új életet látni. Félelem helyett örömmel eltelni.

Így legyen igazi húsvétja, feltámadása minden embernek! Ámen

Pete Violetta, Budapest