Az úrvacsora a keresztyén közösség legősibb sákramentuma, amit Jézus maga alapított. Az őskeresztyén gyakorlat, a kenyér megtörése jelenthetné azt a hitből fakadó gyakorlatot, amely a felekezeteket összeköti. Ezzel szemben a református és katolikus közösségek úrvacsorai gyakorlata egyre távolabb kerül egymástól - írja a lap.

A második vatikáni zsinattal elindult reformfolyamat nyomán a múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben bevett gyakorlattá vált a közös úrvacsorázás a felekezetek között, akár az Agapé, egyfajta liturgikus szeretetvendégség, akár más hasonló formában. A helyi közösségekben megvalósuló, élő ökumené jele volt ez a gyakorlat évtizedekig.

Úgy tűnik, hogy ebből mára semmi sem maradt Svájcban. A legtöbb kantonális egyházban a katolikus és református gyülekezetek már csak elvétve úrvacsoráznak közösen. A gyülekezetek válaszából kiderül, hogy a legtöbb régióban csak egy-két közösség ünnepli ökumenikusan az úrvacsorát, közülük kiemelkedik a Bázelvidéki kanton, de ott is csak 35 gyülekezetből kilenc válaszolt pozitívan a kérdésre.

Egymást nem kellemetlen helyzetbe hozni

A kialakult helyzet alapvetően Róma tiltására vezethető vissza, amely a katolikusok részvételét kizárja. A svájci református egyházszövetség a vatikáni álláspontra adott reakciójában úgy fogalmaz, hogy a katolikus papok és református lelkészek eucharisztiában való közös részvétele „a jelenlegi helyzetben" nem aktuális és nem tanácsos. „A vatikáni nyilatkozatok ismeretében lemondunk a közös gyakorlatról, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a katolikus papokat" – fogalmaznak a református lelkészek.

Míg a hivatalos egyházvezetés és a papság ebben a kérdésben elzárkózást mutat, a templomjárók számára az ökumenikus úrvacsorai közösség egyáltalán nem jelent problémát. A kutatás arra is rámutat, hogy katolikus hívek gyakran vesznek részt református úrvacsorai istentiszteleten. A válaszokból az is kiderül, hogy felekezetileg vegyes házasságban élők számára magától értetődő, hogy közösen élnek az úrvacsorával akár református, akár katolikus istentisztelet keretében.

A svájci körkép nem helyi sajátosságot tükröz. Hasonló a tapasztalat egész Európában, így Magyarországon is, ahol a nyolcvanas évek szabad gyakorlatával szemben a katolikus és református gyülekezetek úrvacsorai közössége napjainkban lényegében lehetetlen, beleértve az ökumenikus imahét tapasztalatait is.

Külügyi Iroda