Szeghalmy Bálint (Nagyvárad, 1889. április 21. – Deggendorf, 1963. június 16.) általános és középiskoláit szülővárosában, Nagyváradon végezte, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészhallgató korában, 1909-ben jelent meg a Vasárnapi Ujság című hetilapban egy figyelemfelkeltő írása a villám sújtotta mezőtelegdi református templomról, amely ezekkel a drámai szavakkal kezdődik:

„Ritka és a maga nemében szinte páratlan műkincseket rejteget a biharmegyei Mezőtelegd ódon ref. temploma. Alig néhány éve fedezték fel és javították ki a templom Árpád-korabeli festményeit s ma már ismét összerepedezve, megrongálva tekintenek le a kormos falakról. Május 27-én ugyanis a villám belecsapott a toronyba s az egész templom, a szentélyt kivéve, elhamvadt. Az óriási hőség és lehulló gerendák miatt a gyönyörű falfestmények is jelentékenyen megsérültek."

Szeghalmy Bálint 1919-1929 között Nagykanizsa városi mérnöke (főépítésze) lett. Ezekben az években készültek a következő építészeti tevei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparos-egylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola épülete, a soproni evangélikus teológiai internátus épülete, a nagykanizsai mozi és kultúrház.

Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok. 1929-től 1945-ig Miskolc főmérnöki tisztét töltötte be. Ebben az időben Miskolcon két református szakrális épülete valósul meg: a Martin-kertvárosi és a Deszka-templom.

A Dunántúli Református Egyházkerületben az ő tervei szerint épült többek között a keszthelyi, a kisbéri, a mosonmagyaróvári, a zalaegerszegi templom. Sümegen és Tapolcán a református és az evangélikus hívek részére közös templomot tervezett. Az összes megvalósult vagy csak tervezett épületére a református építészeti tradíciók tudatos egyéni értelmezése a jellemző, amelyet ő így foglalt össze: „A templom: Isten háza. Tehát legyen: tiszta, minden a maga természetes színében. A templom: Isten trónterme."

 A tapolcai és a keszthelyi református templom

Munkáságán bár erőteljesen érződik Kós Károly hatása, de Szeghalmy mégsem volt másolója egyetlen építésznek sem. Több tervének megvalósulását a II. világháború kitörését követő pénz- és építőanyag hiány akadályozta meg teljesen, vagy részlegesen. A Budapest-Pesterzsébet Klapka téri Református Egyházközség templomának csak az altemplomi része készült el, míg a soroksári református templomtervének a megvalósításába bele sem fogtak.

A II. világháború végén Németországba menekült, és ott Deggendorf városában telepedett le.
Nevét és életművét a rendszerváltásig a magyar reformátusság többsége elfelejtette. Ismertebbé válásában örömteli és szomorú események egyaránt szerepet játszottak.

Az 1990-es évek nagy megdöbbenést keltő cselekedete volt, amikor 1997. december 4-én, a kora hajnali órákban egy férfi felgyújtotta a miskolci Deszka-templomot. A rendőrség elfogta az elkövetőt, a bíróság mentális beszámíthatatlansága miatt gyógykezelésre ítélte. Országos összefogás eredményeként sikerült megvalósítani a gyors újjáépítést, az előző leégett templom formájában. Az új Deszka-templom felszentelésére ünnepélyes keretek között 1999. május 2-án került sor.

Németországból 2000. október 29-én hazahozták Szeghalmy és felesége hamvait és Miskolcon, a Deszka-templom kertjébe helyezték örök nyugalomba. Nevét Keszthelyen a Szeghalmy Bálint Református Alapítvány és Miskolcon a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány őrzi.

Millisits Máté

(A kapcsolódó galériában látható képeslapok Csengő-Tschörner András tulajdonai)