Tizennégy paralimpikon érkezett hozzánk gyönyörű nemzeti formaruhában, s a londoni forgalmi dugóban töltött másfél óra ellenére is mosolygósan, jókedvvel szálltak le a különbuszról.

A gyülekezet nagy izgalommal, a kertben várta őket, tapssal fogadta az élsportolókat. A fényképezkedés után bográcsgulyással vendégelték meg látogatóikat, akik szemmel láthatóan élvezték a magyaros ízeket. Ezután közvetlen beszélgetések kezdődtek. A házigazdák kicsit elfogódottak voltak ugyan az elején, de végül mindenki belejött a beszélgetésbe, és nagyszerű hangulat alakult ki. Ahogy valaki megfogalmazta: „mindenkiből sugárzott a szeretet", gyülekezeti tagokból és sportolókból egyaránt.

Ritkán találkozunk ilyen emberekkel, akik eredményeiket nem mindennapi nehézségek leküzdésével érik el, mégis alázatosak, barátságosak, közvetlenek és nyitottak. A számukra előkészített ajándékot, a kétnyelvű (angol-magyar) Újszövetséget, őszinte örömmel fogadták, többen azonnal belelapoztak. Reméljük, jó módja lesz ez a nyelvtanulásnak és a lelki építkezésnek!

Salánki István lelkipásztort több sportoló is kérte, imádkozzon érte s áldja meg. Közös imára gyűlt be tehát mindenki a templomba, buzgón kérve Isten áldását a sportolókra, küzdelmükre.

A XXX. nyári játékok kapcsán mindenki az inspirációról beszél. Valóban inspirációt nyert a londoni magyar református gyülekezet? Igen! Ahogy a paralimpikonok minden akadályt legyőzve törnek a győzelem felé, úgy kell törekednünk nekünk is lelki győzelemre, nem a bajokat nézve, hanem Isten hatalmas erejét!

Salánki Tünde, kép: Deme Dániel