Huszár Gál (1512?–Pápa, 1575) magyarországi reformátor, énekszerző és nyomdász. Krakkóban tanult, majd a Pozsony megyei Vízkelet plébánosaként szolgált. 1553-tól a reformáció terjesztőjeként működött a következő helyeken: Magyaróvár, Kassa, Debrecen, Nagyszombat, Komárom, Komjáti, Pápa. Megválasztották Csallóköz-Mátyusföld, élete végén pedig Dunántúl szuperintendensévé. 1557-től nyomdát is üzemeltetett, amiben saját művein kívül Sztárai Mihály, Heinrich Bullinger, Melius Juhász Péter és Bornemisza Péter írásait adta ki.

Több prédikációskötetet és egy perikópáskönyvet is írt. Legnagyobb hatású művei az 1560/61-es énekeskönyv és az 1574-ben kiadott graduál-énekeskönyv. Utóbbi a gyülekezeti és liturgikus énekek mellett imádságokat és istentiszteleti rendeket is tartalmaz. Énekeskönyvei alapvetően határozták meg a következő évszázadok magyarországi protestáns gyülekezeti éneklését.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karával közösen tudományos konferenciát szervez a nagyhatású reformátor születésének ötszázadik évfordulóján. A külföldi és hazai előadók historiográfiai, liturgikai, himnológiai, dogmatikai és nyomdatörténeti szempontból elemzik Huszár Gál munkásságát. Az előadásokon túl a graduáléban szereplő énekek is felhangzanak. A konferencia helyszíne az Evangélikus Hittudományi Egyetem auditorium maximuma (Budapest, XIV. ker., Rózsavölgyi köz 3.), időpontja 2012. november 7., szerda 10 és 14 óra között.