Lassan talán nem titok, hogy megbízott fővárosi főügyészi munkája mellett hosszabb ideje kutatja kriminalistaként a dánosi rablógyilkosságot, és könyvet ír róla. Hogy és mikor találkozott az üggyel?
Igazából legelőször kisgyerekként, a nagymamámtól hallottam a dánosi rablógyilkosságról, persze nem így, néven nevezve. Pusztán elmesélt egy történetet, ami arról szólt, hogy bementek a kóborcigányok egy kocsmába, ahol mindenkit megöltek, a nőket megerőszakolták, a csárdásnak levágták a fejét, és meneküléskor elvitték a helyszínről. Aztán, amikor igazoltatták őket a csendőrök, a csárdás feje a bakról került elő, ahol egy cigány rajta ült. Később pedig, már kicsit nagyobb gyerekként a szüleimnek a könyvespolcáról leemelt, Pintér István és Szabó László-féle A század nevezetes bűnügyei című könyvben olvastam Dánosról, és emlékszem, akkor is rendkívül megfogott.
Hosszú évek elteltével, amikor ügyész lettem, és elkezdtem kriminalisztikával foglalkozni, majd kriminalisztikát tanítani, akkor szembesültem igazán vele, hogy rendkívül ellentmondásos az, ami megjelent egyáltalán Dánosról. Értve ez alatt az újabb dolgokat is. Rögtön megkerestem persze a Szabó-könyvet, amiben az szerepel, hogy hat cigányt kivégeztek... Ez számos helyen máig így olvasható. Miközben egyáltalán nem igaz.
Kriminalistaként az volt számomra még komoly kérdés, hogy mi volt az ujjlenyomatokkal. Honnan rögzítettek ujjnyomot egyáltalán, mert ahány kriminalisztika könyv létezik, annyi változat van. Puskáról rögzítették-e, baltáról, üvegről, vagy pohárról? Sztojka Párnóé volt-e, vagy Kolompár Balog Tutáé? Tehát ezekkel szembesülve kezdtem az ügynek utánamenni, és két-három éve most már nagyon aktívan kutatom a történetet.
Mit kell tudnunk a történet megértéséhez magáról a nagy port kavart rablógyilkosságról?
1907. július 19-én egy rendkívül véres bűncselekmény történt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Dános pusztán, melynek elkövetői egy csárda kirablása során meggyilkoltak négy embert, Szarvas István csárdatulajdonost, feleségét, Szarvas Istvánné Vrana Juliannát, 17 éves nevelt lányukat, Macejkó Teréziát – akit meggyilkolása előtt meg is erőszakoltak –, illetve egy egészen véletlenül a helyszínre tévedő kocsist, Tabányi Pált. Az érthető módon rendkívüli indulatokat keltő ügy nyomozása során a gyanú igen gyorsan cigányokra – a kor közigazgatási fogalmai szerinti „kóborcigányokra" – terelődött, s a csendőrség rövidesen el is fogta a vélhető elkövetőket. A nyomozást a korabeli sajtó részéről komoly figyelem, illetve elsősorban egyes fővárosi bulvárlapok esetében kimondott sajtóhisztéria kísérte. Külön érdekesség egyébként, hogy e hajdani sajtóhisztéria egyes, minden alapot nélkülöző állításai máig vissza-visszatérnek az üggyel kapcsolatos vélekedésekben.
Az 1907 júliusa és szeptembere között az ország több pontján elfogott gyanúsítottakat, az úgynevezett Surányi Ignác-féle cigánykaraván tizenhét tagját végül a következő év áprilisában állították bíróság elé, s 1908. május 29-én hoztak fölöttük ítéletet. A per hat fővádlottja közül hárman életfogytiglant, s ugyancsak hárman tizenöt éves börtönbüntetéseket kaptak, míg a többieket – az egyedüliként felmentett Lakatos Róza Lina kivételével – hosszabb-rövidebb, tíz hónaptól–nyolc évig terjedő fegyházbüntetésekkel sújtotta a bíróság.
A dánosi rablógyilkosság nyomozásának és perének kriminalisztikai jelentőségét – túl az eset önmagában is hallatlanul érdekes és tanulságos voltán – külön növeli, hogy valóban országos jelentőségű ügyben elsőként ennek során azonosítottak és ítéltek el hazánkban ujjlenyomat alapján bűnelkövetőt. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy Magyarországon nem ez volt az első eset, amikor a daktiloszkópiával bizonyítottak, ez is a számos tévhit egyike. A megtalált ujjlenyomat gazdája, Lakatos Balog János, cigány nevén Sztojka Párnó további élete egyébként mindennél nagyobb hatással volt a magyar daktiloszkópia és bűnügyi nyilvántartás 1945 előtti történetére.
Nem szeretnék a dolgok elébe szaladni, de mégis meg kell kérdeznem valamit. Ön hogy látja? Az 1908-as per során valóban a dánosi rablógyilkosság elkövetőit ítélték el?
Nekem az a meggyőződésem, hogy a tizenhét vádlott közül azon, a dánosi rablógyilkosságra vonatkozóan elítéltek – mert ugye nem csak dánosi vádpontok voltak –, akiket hosszú tartamú, életfogytiglani vagy tizenöt éves szabadságvesztésre ítélt a bíróság, azok bizonyosan részt vettek a bűncselekmény elkövetésében.
Kik voltak ők? Tudható bármi a dánosi mészárlást megelőző életükről?
A szórványosan fennmaradt, igen nehezen összegyűjthető források alapján annyit tudni, hogy a Surányi-féle csapathoz főként Heves megyei kötődésű és talán illetőségű, időszakosan vándorló, azaz – a kor fogalmai szerinti – félkóbor cigányok tartoztak, akik tulajdonképpen egyetlen nagy rokonsági kör tagjai voltak. A csapat Egerszalókra járt vissza rendszeresen, s ott telelt. 1907 tavaszán is innen indultak meg...
Hogy miért, az egyébként az egész történet egyik legérdekesebb része – már kriminalisztikai szempontból. Erről Lakatos Murzsa, az 1908-as tárgyalás egyik gyermek tanúja azt mondta, hogy „mert meg akarták keresni azt, aki Surányi Mártont – a banda egyik tagját – korábban megsebesítette". Surányinak az elfogásakor egy comblövése volt, ezért sántított, s többek között valószínűleg ezért nem vett részt a dánosi rablógyilkosságban.
Surányit, egy Orbán Dani nevű cigányfiú lőtte meg. Azt kell tudni – s ez teszi igazán érdekessé a történetet kriminalisztikailag –, hogy 1907 márciusában Bényén is volt egy rablógyilkosság, amellyel az Orbán családot gyanúsították. El is fogtak közülük többeket, de 1907 őszén végül megszüntették az eljárást ellenük, és szabadon bocsátották őket.
Ugyanakkor nem tudtak mindenkit elfogni a bényei rablógyilkosság után, mert többen megszöktek, s egy cigány informátornő, Farkas Mari szerint ezek között volt Orbán Dani és az a Lakatos János, akit cigány nevén Sztojka Bajkának is hívtak. Ő a dánosi rablógyilkosság egyik vádlottja.
Ezek után történt, hogy Kolompár Mari pusztavacsi cigányasszonyt, aki egyébként rokonuk volt, Sztojka Párnóék kirabolták. Ez a dánosi rablógyilkosság miatt indult eljárásban egy vádpont is lett, de az ügyész végül elejtette.
Tehát Párnóék elrabolták Kolompár Mari lovát, s ezzel kapcsolatban vallotta azt az öregasszony, hogy az unokái tartozása miatt rabolták ki. S hogy kik voltak az unokái? Az Orbán-fiúk! Egyébként Kolompár Marit magát is orgazdasággal gyanúsították a bényei rablást követően, szerintem tehát a bényei rablógyilkosságban többen benne voltak a Surányi-bandából is. Persze nem mindannyian, mert többen bizonyíthatóan le voltak akkor csukva. Valószínűleg összevesztek a zsákmányon, és Orbán Dani ekkor lőtt bele Surányi Mártonba.
Tehát e miatt, ezt megbosszulni indultak meg 1907 késő tavaszán Egerszalókról Surányiék.
Orbánék hol laktak? Hol kellett őket keresni?
Ez nem derült ki a forrásokból. Az viszont igen, hogy az Orbánnak nevezett családot Raffaelnek és Hercegnek is hívták. Ami pedig azért is érdekes, mert amikor Sztojka Párnó 1906 augusztusában halálosan megsebesítette bátyját, Lakatos Györgyöt, akkor Raffaelekkel ment a helyszínre, 1937-es kiszabadulásakor pedig állítása szerint a feleségét Herceg Orbán Máriának hívták...
Miért történt a testvérgyilkosság?
Több forrásból is egyöntetűen az derül ki, hogy a testvérek egy vagy két lopott ló árán, 80 koronán vesztek össze, amit Lakatos György követelt volna Sztojka Párnótól, mondván hogy abból neki is jár. Párnó viszont nem akart a pénzből adni, mert a lovakat ő lopta. Egy Monor és Üllő közötti csárdában találkoztak, veszekedtek, majd már távozásuk után, Párnó meglőtte a bátyját, akit beszállítottak a budapesti Rókus Kórházba. Halála előtt Lakatos először azt állította, hogy egy Raffael lőtte meg, majd hogy egy ismeretlen parasztember, azaz nem dobta föl a saját testvérét.
Ettől függetlenül rövidesen megindult az eljárás Sztojka Párnóval szemben, de bizonyítékok hiányában megszüntették. Párnót ekkor átkísérték Egerbe, mert ott egy másik eljárás folyt ellene, illetve a Surányi-féle banda több tagja ellen. Végül azonban, 1907 márciusában – Surányi Ignác kivételével – mindannyiukat felmentették.
Amikor Dános miatt újra elfogták Sztojka Párnót, akkor jelentkezett csak testvérének a korábbi felesége, Surányi Ibolyka, más néven Kolompár Netti, aki rávallott, s így ítélték csak végül el testvérgyilkosságért.
Mi történt Surányiékkal Egerszalókról való távozásuk és a dánosi támadás között?
A banda továbbra is javarészt bűncselekményekből élt, és nyár elején a Kecskemét melletti Katonatelepen táboroztak. Ez akkor puszta volt, de most már teljesen beépített terület, a mai Kecskemét része. A hivatalos verzió szerint – és minden valószínűség szerint ténylegesen is – innen indultak el, nevezetesen azért, mert már nem volt azon a környéken megszerezhető élelmiszer.
Ami biztosra vehető, hogy 1907 július közepe táján a Surányi-banda tagjai a Dabashoz közeli gyóni szőlőben több bűncselekményt követtek el. Számos itteni lopásuk mellett a legsúlyosabb az ifj. Fabók házaspár és a férj édesanyja sérelmére, július 17-én elkövetett rablás volt. Ez az eset gyóni rablás néven vált ismertté, és a dánosi cselekmény nyomozása, majd az elkövetők elleni per során is kiemelt szerepe lett.
Fabókékat a házuk megtámadásakor nagyon súlyosan bántalmazták, de ezt végül mindhárman túlélték, és vallomást is tudtak tenni a támadókról. Innentől tehát nem volt titok, hogy kóborcigányokat kell keresni, s a gyóni helyszínen ráadásul egy nevekkel hímzett kendőt, egyfajta börtönemléket is találtak a csendőrök, sőt az akkor még ismeretlen cigány elkövetők megpróbálták felgyújtani a házat – ugyanúgy mint Dánoson – de az nem sikerült. Nagyon fontos ráadásul, hogy a gyóni bűncselekmény után Pelle Imre, pusztavacsi csendőrőrmester kvázi forró nyomon kezdte üldözni a cigányokat. Sztojka Párnóék mindeközben – a korabeli tényállás és mai ismereteink szerint is – Gyón felől gyalog indultak az onnan kevesebb, mint 20 kilométerre levő Dános pusztai Szarvas-csárda felé.
Ibolya Tibor 1967-ben született Szentesen, református családban. 1994-től dolgozik az ügyészségen, előbb fogalmazó, ügyész, kerületi vezető-helyettes ügyész, majd a Budapesti IV. és XV. kerületi ügyészség vezetője. Közben gazdasági büntetőjogi szakjogász és kriminalisztikai szakjogász végzettséget is szerzett. 2010 decemberétől a legfőbb ügyész mellett büntetőjogi referensként dolgozott, utóbb mint legfőbb ügyészségi főosztályvezető-helyettes ügyész. Publikációi jelentek meg a Belügyi Szemlében és az Ügyészek Lapjában. A legfőbb ügyész 2012. július 1-jével a Fővárosi Főügyészség vezetésével bízta meg. Nős, három gyermek édesapja.
Nemsokára olvashatják az interjú második részét.
Landauer Attila