Az egység ajándék és feladat

2013. november 19., kedd

Az EVT 10. nagygyűlésén Puszanban a képviselők megerősítették az egyház egysége melletti elkötelezettségüket és megfogalmazták aktuális állásfoglalásukat az ökumenikus kapcsolatokról.

Valamennyi nagygyűlés megfogalmazza a maga nyilatkozatát, amelyben számot ad az egyház egységének aktuális látomásáról és állapotáról. A dokumentum (lásd csatolmányként) számadás és buzdítás is egyben, a világkeresztyénség az eredményeket és mulasztásokat egyaránt számba veszi.

A nyilatkozatokat a Hit és Egyházszervezet Bizottság fogalmazza meg, a Központi Bizottság terjeszti a nagygyűlés elé, ahol a delegáltak véglegesítik és elfogadják azt. Az EVT a tagegyházaknak a nagygyűlés egyháztani főüzeneteként küldi el a nyilatkozatot véleményezésre abban a reményben, hogy az egyházak azt valóban megfontolják és széles körben megvitatják. Az idei nyilatkozat az Isten ajándéka és elhívása az egységre – és a mi elkötelezettségünk címet viseli. A dokumentum rövidsége okán sem érintheti az egyháztani viták és egyeztetések valamennyi kérdését, amiről évtizedek óta elmélyült és alapos teológiai párbeszéd zajlik az említett bizottságban, a konvergencia jegyében. A felekezetek képviselői, beleértve ez esetben a római katolikus egyház megfigyelőit is, arra törekednek, hogy a lehető legtöbbet mondják el közösen az egyház mibenlétéről, nem söpörve szőnyeg alá a nézeteltéréseket sem.

Az egyház kapcsán folytatott teológiai eszmecserét összegző dokumentum adja az alapot a mostani egységnyilatkozathoz, amiben az egység elválaszthatatlanul összekapcsolódik a misszióval, az egyház szolgálatának hitelességével. De még tovább megy az üzenet, amikor kijelenti, hogy „az egyház egysége, az emberi közösség egysége és az egész teremtett világ egysége kölcsönösen összefügg egymással."

Missziói egyház

„Az egyház természeténél fogva missziói" – olvasható továbbá a nyilatkozatban a mára már axiomatikus kijelentés. Az egyház nem önmagáért törekszik az egységre, nem is csupán azért, hogy emberileg hitelesítse és hatékonyabbá tegye missziói törekvéseit. Sokkal inkább létével és mibenlétével önmagában is jel: Isten üdvakaratának tanúja. A Krisztus test léte (és egysége) Isten ajándéka. Mibenléte, azaz annak a konkrét lelkülete és formája, ahogy az egyházat alakítjuk, viszont feladat. Az EVT-ben összefogó egyházak meggyőződése az elfogadott nyilatkozat alapján egyértelmű: a meghasonlás, ellenségeskedés, megosztottság és gyűlölet a Krisztus testen belül alapvetően ellentmond Isten Krisztusban kijelentett, a Szentírásban tanúsított üdvakaratának. Azaz, az egységnek, a keresztyénségen belüli igazságos és békés közösség erősítésének célja a prófétaság, az hogy felmutassuk és meghirdessük a világ számára Isten akaratát a teremtettség sorsára nézve.

Isten üdvtervéről hívattunk egyházként - létünkkel és tetteinkkel – hiteles tanúságot tenni, amely az Ő országában teljesedik be, de amiben, mintegy elővételezve, már most részesedünk. „Prófétai jelként az egyház hivatása, hogy nyilvánvalóvá tegye, milyen életet szán Isten az egész teremtett világnak. Aligha lehetünk hiteles jellé, amíg a hit alapjait érintő nézeteltéréseinkből fakadó egyházi megosztottságunk fennáll." – summáz önkritikusan és ösztönzően a dokumentum.

Zavarba ejtő sokszínűség

Az egység ugyanakkor nem uniformizál. Az ökumenikus mozgalom legnagyobb kihívása az a zavarba ejtő sokszínűség, ahogy az EVT tagjai a maguk helyén, sajátos hagyományuk szerint Krisztus egy evangéliumát megélik és hirdetik. Az EVT közössége erre is Isten ajándékaként tekint, jóllehet óva int attól, hogy a különbözőség ellenségeskedés és szakadás, megosztottság forrása legyen: „Az egyház egysége nem jelent egyformaságot; a sokszínűség is ajándék, a kreativitás és élet forrása. De a különbözőség nem lehet olyan mértékű, hogy azok, akik Krisztusban vannak, idegenné vagy ellenséggé legyenek egymás számára, és ezzel Krisztus életének egyesítő valóságát rombolják".

A nyilatkozat a világkeresztyénség vállalásait a korábbiaknál is konkrétabban fogalmazza meg. Változatlanul a látható, empirikus egyház teljes egysége a cél, az a látható egység, ami zsinati formákban szervesül és a közös úrvacsorában jut kifejezésre. Az egység és a világért végzett szolgálat, az evangélium hirdetés és az igazságosabb világért végzett küzdelem elválaszthatatlan egymástól. „Az egyház egységének munkálása folyamán megnyílunk arra, hogy egymás hagyományának ajándékait befogadjuk, és kölcsönösen felajánljuk saját ajándékainkat egymásnak." A közösség ilyetén megélése alapozza meg azokat a konkrét vállalásokat, amelyekkel az üzenet zárul: „Törekedni fogunk arra, hogy a teológiai egyezségünk következményeit megéljük. Növelni fogjuk az igazságért, békéért és a teremtettség gyógyításáért végzett munkánk intenzitását, és közösen nézünk szembe korunk társadalmi, gazdasági és erkölcsi kérdéseinek összetett kihívásával. Dolgozni fogunk saját közösségi együttlétünk igazságosabb, részvételen és befogadáson alapuló módjain. Közösen fogunk fellépni az emberiség és a teremtett világ jólétéért más vallási közösségek tagjaival. Kölcsönösen számon kérjük egymáson az itt vállalt elkötelezettséget. És mindezek felett szüntelenül imádkozni fogunk azért az egységért, amiért Jézus maga is könyörgött (Ján. 17): a hit, szeretet és szolidaritás egységéért, amit Jézus Krisztus valósított meg szolgálatával. Az egységért, ami Krisztus és az Atya egységéhez hasonlatos; az egységért, amit a Szentháromság Isten élet- és szeretetközössége magában rejt. Innen nyerjük a megbízatást, az egyház misszióban és szolgálatban megvalósuló egységének hivatását."

Külügyi Iroda

Istent keresem

Jak 2,14–26

„Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →