Hajtson a föld gyümölcsfát!

2014. január 02., csütörtök

A telkibányai gyülekezetbe is jutott a Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfákból, melyek telepítéséről 2011-ben született megállapodás az állam valamint a történelmi egyházak között. Szalay László Pál beszámolója az azóta történtekről.

A történet 2011. szeptember 5-én került a nép ajkára, amikor Fülöp Sándor, a Jövő Nemzedékékek Országgyűlési Biztosának kezdeményezésére a „Gyümölcsfák a papkertben" dokumentum aláírásra került. A hír messze szállt, és az ország különböző szegleteiből több mint hetven közösség fejezte ki szándékát, hogy készek az őshonos gyümölcsfáknak helyet adni. A programhoz kapcsolódó regisztrált jelentkezők között bújt meg valahol a telkibányai gyülekezet is. A hivatalos befogadó levél után nem volt más dolgunk, mint várni. Így jött el 2012 virágos tavasza, majd sárgás-vöröses szőnyegen vezetett utunk az őszbe. Aggodalmunk, hogy valahol talán elfeledkeztek rólunk, tudakolózó hullámot indított el. Kiderült, hogy a program a minisztériumok és döntéshozó posztok átszervezésének áldozata lett, jelenleg gazdátlan.

Kiútkeresés a gazdátlanságból

Kiutat keresve a helyzetből megbeszélést kezdeményeztünk ifj. Gyimóthy Gézával, az Ökogyülekezeti Tanács tagjával együtt, amire november 27-én került sor Budapesten, a Zsinati Irodában. A meghívást Póss Anett az Őshonos gyümölcsöskertek koordinátora, Dexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezetője, ifj. Gyimóthy Géza és Szénási András, a Szeretetszolgálat munkatársa fogadta el. Póss Anett ismertette a programban felmerült akadályokat és egy lehetőséget tíz tankert létesítésére, amit a Svájci-Magyar Civil Alap finanszírozna. Dexler Dóra felajánlotta a segítségét, hogy gyümölcsösök helyett mintaveteményesek alakítsunk ki, az ÖMKi On-Farm programjának keretében. Szénási András a kis gyülekezeti közösségek esetében a megtermelt zöldség, gyümölcs feldolgozásának és forgalmazásának a nehézségeire mutatott rá. Gyimóthy Géza, mint házigazda, mindezeket a szándékokat, információkat igyekezett a megoldás irányába terelni és további egyeztetéseket helyezett kilátásba.

Őshonos almafajták

A Vidékfejlesztési Hivatal 2012 második felében megbízta a Tápiószelei Növényi Diverzitás Központot (NöDiK), hogy bonyolítsa le a „Gyümölcsfák a papkertben" programot. 2013 januárjában került Veres Emese az intézethez és állt a feladatok élére. Ötvennégy településre látogatott el, találkozott az igénylőkkel és felmérte a betelepíteni kívánó területeket. Telkibányára április 9-én utazott le, hogy felvegye a kapcsolatot a gyülekezettel. A megbeszélés után kezdődött a tereprendezés, amit többszöri nekifutásra sikerült is elvégezni. Ez a majd egy hektáros parókiakertben bőséges feladatot adott azoknak a férfiaknak, akik érdeklődéssel fordultak a génmegőrző program felé. Ezután folyamatos volt az információáramlás a NöDiK részéről, aminek a megkoronázása az a meghívó volt, ami szakmai képzés és az oltványok átvétele időpontjáról tájékoztatott.

Megújuló remények Tápiószelén

Október 22-én hajnalban találkozott az öttagú csapat a parókia előtt. Az utánfutó állapotfelmérése és gyors cseréje után már Tápiószele irányába koptattuk a kilométereket. A több mint két órás utazást követően a 128 évre visszatekintő, háromszáz hektáron gazdálkodó nagyhírű intézet parkja késztetett lassításra. Mintha egy szanatóriumba vagy üdülőközpontba érkeztünk volna. Távol minden zajtól, bántó behatástól csodálatos több száz éves kocsányos tölgyek alatt vitt az utunk a képzés színhelyére. Elmélyülésre, kutatásra ideális körülményeket biztosít ez a hely. Szükség is van rá, hiszen Európa ötödik legnagyobb génbankjának komoly küldetése van. Például az EU Life+ program keretében gyűjtenek be legalább nyolcszáz vadon élő magvas növényfajt. De ez csak egy a sorban, a kutatásaik között, melyek eredményét a nagyközönség számára elérhetővé és közvetlenül felhasználhatóvá teszik.

Örömhír Tápiószelén – feléled a program

Ennek egyik szegmense a „Gyümölcsfák a papkertben" elnevezésű program, aminek üdítő kiteljesedése erre a napra tehető. Ugyan már hét településre kerültek ki oltványok korábban, viszont most több mint ötven érintett jelent meg a képzésen. Tizenhat egyházközség, öt önkormányzat, három iskola és öt hivatal képviselői találkozhattak és okulhattak a látottakból, hallottakból. Az igazi örömhírt – Baktay Borbála igazgatónő köszönő szavai után – Veres Emese programkoordinátor osztotta meg a jelenlévőkkel: Idén ősszel tizennyolc településen 684 oltvány telepítése fog megtörténni.

Elmélet és gyakorlat

A szakmai képzés első előadója dr. Szabó Tibor tudományos tanácsadó volt, aki a régi gyümölcsfák szerepét tisztázata a biodiverzitás fenntartásában. Információban gazdag előterjesztésében kitért az ősi fajták visszaszorulásának körülményeire, a Kárpát-medence egyedi klímájának okaira és a különböző gyümölcsfák történeti megjelenésére. Megtudhattuk, hogy mi a különbség a táj- és az őshonosfajták között. A génbankok feladatkörének részletezése mellett ismerkedtünk azzal a harmincnyolc tulajdonsággal, ami alapján be lehet azonosítani a fajtát. Az előadás finisében kiderült egy plusz érdekesség, ami Erdély nagyszerűségét tovább árnyalja, mégpedig az, hogy a legtöbb őshonos gyümölcsfánk onnan származik.

Hazaviszik a facsemetéket

A gyakorlati képzést Szani Zsolt, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal munkatársa vezette. A telepítés és metszés ismereteinek az elsajátítást a katedra mögül indította, majd kint a terepen lépésről-lépésre mutatta be a munkafolyamatokat. Több fogalom tisztázódott az együttlét során, ezek közé tartozott a vadalás, hónaljazás, gyökérsarj, koronába csípés és suháng is. Kihangsúlyozta, hogy a gyümölcsfákról való gondoskodás nem ér véget a körültekintő ültetéssel. A folyamatos metszés, tápanyag- és folyadék utánpótlás nélkülözhetetlen a fák fejlődéséhez és termőre fordulásához. Az elterjedt, faiskolákban kapható fákhoz képest az őshonos egyedek sokkal később fordulnak termőre, de az élettartamuk messze felülmúlja népszerű társaikét. Egyes körtefák régi térképeken is feltűntek, mint tájékozódási pont, amivel a telekhatárt jelölték. A praktikus tanácsok, egyéni útmutatások és kiscsoportos megbeszélések után kiosztották az oltványokat és azokat a tetszetősen elkészített információs táblákat, amelyeket településre szabva gyártattak le. Az utánfutó megrakodása után még egy rövid sétát engedélyeztünk magunknak a parkban, majd nekivágtunk a hazavezető útnak.

Gyümölcsfák a papkertben

A harminchét oltvány először veremágyban pihent, majd november első hetében kerülhetett sor az ültetésre. A szokatlanul enyhe időjárás áztató esőzéssel párosult, ami a széles, mély ültető gödrök és a szerves trágya áldásos hatását, reméljük, megsokszorozza. Már csak várnunk kell a Batult, a Húsvéti rozmaringot, a Jászvadókát, az Arabitkát, a Szomolyai feketét, az Anna Spath és a többieket, hogy a tavasz érkeztével ők is hírt adjanak magukról. A telkibányai parókiakert megújulása elkezdődött, visszatérve az ősi gyökerekhez és fajtákhoz. Hajtson hát e föld új sarjat, őshonos gyümölcsfát. Ahogy a kert, úgy maga a gyülekezet is lassú átalakulás alatt áll. Türelemre és fegyelemre nevelik ezt a közösséget az elültetett csemeték. Kicsit olyan a fa is, a kert is, mint a lélek, ha nem gondozzuk, elvadul. Isten úgy figyel minket, ahogy a gyümölcsfáinkkal szemezünk, ha eljött a számadás ideje: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket." (Mt 3:8) Jó ilyen váradalommal a szívünkben élni!

Szalay László Pál

Ez történik továbbiak →