A kehely körül

2014. január 20., hétfő

A közösséget fejezi ki leginkább az úrvacsora kehely. A Krisztusban kapott és megáldott közösséget. – Az idei ökumenikus imahét egyik fő kérdése: mit tanulhatnak egymástól az egyházak? Csernák István metodista szuprintenedens írása arról, hogy a metodisták a közösségben való nyitottság megélésével szeretnék gazdagítani az ökumenét.

Minden egyház egy ajándékot vitt az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletére a Budapest-Kálvin téri Református Templomba. Egy olyan tárgyat, ami egyházának valamely jellegzetességét fejezi ki, illetve az egyházak közösségében lévő ajándékok sokféleségében, gazdagságában az adott közösségre utal.

Voltak tárgyak, amelyeket bármelyik egyház vihetett volna. Mint a Biblia, a kereszt, az imádságos könyv, de ilyen tárgy az úrvacsora kehely is, melyet a metodista egyház nevében helyeztünk az Úr Asztalára.

A hét fő témája Pál apostol provokatív kérdéséből fakad: Hát részekre szakítható-e Krisztus? (1Kor 1,13) Talán éppen az úrvacsora illetve szent áldozás különböző gyakorlata, értelmezése fejezi ki leginkább, hogy szükséges az egységre való törekvés, azaz Pál kérdése aktuális a mai időkben is. Az Úr Asztala a Krisztus népét összekösse és ne elválassza. Sajnálatos módon a különbözőség terhei éppen az úrvacsorázó asztalnál válik fájdalmasan nyilvánvalóvá. Az ökumenikus imahét éppen erre az egységre való vágyat és törekvést fejezte ki.

Egy egyszerű kehely volt ez, amivel egyik gyülekezetünkben rendszeresen úrvacsoráznak a híveink, Krisztussal és egymással közösséget vállalva. Egyházunk számára sok más gondolat közül a közösséget fejezi ki leginkább az úrvacsora kehely. A Krisztusban kapott és megáldott közösséget. A Krisztussal és az egymással való közösséget.  Több szempontból is fontos számunkra, hogy megéljük, támogassuk, erősítsük a Krisztus nevével fémjelzett közösségeket, saját egyházi, gyülekezeti, de ugyanígy az ökumenikus közösséget egyaránt.

Charles Wesley (1707-1788) úrvacsora énekei a közösségbe hívást, az úrvacsorai közösség nyitottságát, ajándékát fejezik ki. Egyik ilyen énekének első verse szabad fordításban: Jöjjetek bűnösök az evangéliumi lakomára, legyen minden lélek Jézus vendége... (BOH 339) Az evangéliumi nagy vacsora példázata alapján mindenki meghívottja Krisztus örömének, azaz a kegyelmi állapot mindenkire vonatkozik, a metodista mozgalom kezdetétől fontos üzenetként hangzott ez, mert a kegyelemre mindenkinek lehetősége és szüksége van. Az Istennel valón közösség ajándékát bárki igénybe veheti.

Ha arra gondolunk, hogy mivel gazdagíthatja a metodizmus ma az ökumenét, akkor a kehely szimbolikus szerepére is utalhatunk: a közösség fontossága és ebben a nyitottság megélése, a befogadás üzenetének terjesztése. A metodista egyházban nincs olyan erős hangsúly az úrvacsora teológiai kérdésének precíz megfogalmazásán. Az úrvacsora vételnél a hangsúly feltámadott Krisztussal való kapcsolatra, a kegyelem felkínálására kerül, amire mindenkinek lehetősége van, és senki sincs kizárva, még teológiai véleménykülönbsége ellenére sem.

Senki sem méltó önmagában az úrvacsora közösségre, mindnyájan bűnösök vagyunk Isten mértéke alapján, éppen ezért kegyelemre szorulók. Tehát, mindannyian meghívottak vagyunk, akik Isten kegyelmére vágyakozunk. Ezért mondjuk az anglikán-metodista tradíció liturgiájában: „Ti, akik bűneiteket őszintén bánjátok, amennyire rajtatok áll embertársaitokkal szeretetben és egységben akartok élni, és elhatározzátok, hogy életeteket újra odaszánjátok az Úrnak... lépjetek hitben ide előre..."

Ehhez kapcsolódva fontos értéknek tekintjük az egyház nemzetközi közösségét, betagolódását, kapcsolódását (konnexióját). Sok áldás származik a magyar egyházban is ebből a nemzetközi testvéri és szervezeti kapcsolatból. Nagyon fontos értéknek tekintjük az  ökumenikus közösségben való jelenlétünket. A magyar ökumenikus közösségekkel való együttmunkálkodásunk sok áldást jelent számunkra. Mi magunk is igyekszünk ezt a kapcsolatot szerény eszközeinkkel segíteni, erősíteni az egyházak kapcsolódásának sok szintjén.

A társadalomnak, magyar népünknek szüksége van az egyházak egységének különböző, egyre erősödő kifejezésformáira. A híd építés és békesség keresés a társadalom különböző részei között, a közösségek erősítése nagyon fontos szerepe az egyházaknak. Éppen ezért fontos a kehely szimbóluma, hogy legyen olyan hely, ahová bárki beléphet és Krisztussal találkozhat, s embertársában is meglátja az Isten-képmását.

Csernák István

A szerző a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense. A fotó a budapesti Kálvin téri református templomban tartott ökumenikus istentiszteleten szimbolikusan átadott lelki ajándékokat ábrázolja. A metodisták egy úrvacsorai kelyhet adományoztak a többi egyháznak, mely a közösség fontosságát jelképezi.

Istent keresem

1Thessz 3,9–13

„Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →