Jövőkép az egyházmegyékben

2014. április 03., csütörtök

Az Országos Esperes-Gondnoki Értekezlet április 2-i ülésén az egyházi jövőkép kérdéseivel foglalkoztak. Az évente egyszer megrendezett tanácskozás célja, hogy az egyházmegyék tisztségviselői tájékoztatást kapjanak a zsinati munkáról és közösen gondolkodjanak az egyház egészét érintő kérdésekről.

Az ülés elején Bölcskei Gusztáv tájékoztatta a jelenlévőket az elmúlt időszak változásairól. A Zsinat lelkészi elnöke örömét fejezte ki, hogy véget értek az újfordítású Biblia megújításának több éve folyó munkálatai, elkészült a revideált kiadás, hamarosan bárki kézbe veheti. A Zsinat idén áprilisi ülésén dönthet úgy, hogy elfogadja a Magyarországi Református Egyház hivatalos bibliafordításnak liturgiai használatra.

Az egyházfinanszírozás kérdése átmenetileg nyugvópontra jutott, sikerült megállapodni a kormánnyal, hogy kiegészítsék a személyi jövedelemadó 1%-ából tavaly felajánlott összeget. A többletforrások miatt a közegyházi és a kerületi költségvetéseket is módosítani kell. „Ez csak erre az évre szóló megoldás, kiszámítható egyházfinanszírozás érdekében még tárgyalni kell az állammal" – fogalmazott a püspök. Beszámolt arról is, hogy jelentős mértékben nő az állami felsőoktatási és műemléki támogatás. Korábban ezek az intézmények jelentős közegyházi támogatással működtek. A Zsinati Tanács soron következő ülésén felvetik, hogy a közegyházi költségvetésből támogassák-e továbbra is ezeket a református gyűjteményeket és a felsőoktatási intézményeket vagy szabadítsák fel más célokra ezt az összeget.

Az áprilisi lesz a zsinati ciklus utolsó munkaülése, novemberben már az elmúlt hat év értékelésén lesz a hangsúly. Az egyházi választásokkal kapcsolatban a püspök elmondta, felmerült az igény, hogy a választói bizottságok részére szervezzenek felkészítő alkalmat, azt szeptember 11-12-én Berekfürdőn tartják. A reformatus.hu-ról letölthető a választási tájékoztató.

Kiderült az is, hogy a Zsinat módosítani szeretné azt a törvényt, hogy aki 70 évesen tovább akar szolgálni, a presbitérium kétharmadának támogatásával teheti. A kitétel, sok keserűséget okozott, méltánytalan helyzetbe hozva lelkészeket és presbitériumokat. Veress Sándor budapest-északi egyházmegyei gondnok szerint meg kell találni a megoldást arra, hogy az elgyengült lelkészeknek idős korukra legyen hol lakni. Lelkészi szállóépületek létesítését javasolta kerületenként. Hajdúszoboszlón már működik ilyen. Szó esett az egyházfőhatósági igazolások kiadásánál tapasztalt zavarokról: az egyházi és világi törvények hivatalos ügyintézésnél a kettős képviseletet írják elő. Emiatt a püspök megértést kért a mindenkitől és a jogszabályok betartását.

Hit- és erkölcstan

A hit- és erkölcstanoktatás aktuális helyzetéről Papp Kornél adott tájékoztatást. A Zsinati Oktatásügyi Iroda vezetője. Elsőként az új típusú hittanoktatás fogalomrendszerét próbálta felvázolni, mert ennek használatában tapasztalatai szerint még vannak bizonytalanságok.

Korábban létezett az egyházi törvényeink szerint kötelező hittanoktatás – ez a református fenntartású intézményekben folyó kötelező heti kétórás hittanoktatásra vonatkozott. A most az állami iskolákban bevezetett hittanoktatás kapcsán a sajtó az állami iskolákat illetően is kötelező hittanoktatásról beszél, míg a törvény választható hittant fogalmaz meg. Papp Kornél rámutatott: ami a jogszabály szerint kötelező: az az erkölcstan oktatása. A jogszabály szerint e helyett választható a hit- és erkölcstan. Mindez az állami intézményekre vonatkoznak, a magániskolákkal külön megállapodásokat kell kötni, a más felekezetek által fenntartott iskolákkal megállapodott a református egyház és ott végezhető református hittanoktatás.

Ezután tömören szólt a számokról: az országban szerte 1297 oktatási intézményben folyik a református hittanoktatás, ez 2045 oktatási helyet jelent. A csoportok létszáma 3061, a hitoktatók száma 962. Az állami intézményekben folyó választható, a református fenntartású iskolákban folyó kötelező és a fakultatív hittanoktatással együtt a 2013/14-es tanévben 126 595 diák vett részt református hittanoktatásban.

Egyház-szociológiai felmérés

A református egyházban elindult egyház-szociológiai felmérésről adott tájékoztatást Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rektora és Csanády Márton, a KRE kutatási igazgatója. Balla Péter az egyetem és a fenntartó egyház kiváló kapcsolatáról emlékezett meg, és ennek egy példájának nevezte az egyházi megbízással, de egyetemi keretek között folyó egyház-szociológiai felmérő munkát.

Csanády Márton nemcsak kutatási igazgatóként, a felmérés vezetőjeként, hanem szociológusként is szólalt fel. Elmondta, hogy a zsinati megbízással indult munka első szakasza a 2011-es népszámlálási adatok feldolgozása volt. Jelenleg is zajlik a munka „leglátványosabb" szakasza: a négyszáz gyülekezetet érintő, a teljes egyházi közösségre nézve reprezentatív kérdőíves felmérés. A munkát a Károli-egyetem számos szakának hallgatói végezik el telefonos megkérdezéssel. A lekérdezés megkezdődött, Csanády Márton szerint jók a tapasztalatok, eddig száz gyülekezetet kerestek meg és mindenütt készséggel együttműködtek a kérdezőbiztosokkal.

A kérdőívezéssel nem ér véget a munka: a nyáron nyolc kutatótábor keres fel nyolc református gyülekezetet, és annak települését, abból a célból, hogy megismerjék a gyülekezeteket és azok teljes társadalmi környezetét is. Egy-egy hétig lesznek majd a településeken, és olyan – egyébként nehezen kutatható – kérdésekre is választ keresnek majd, hogy azok a reformátusok, akik nem járnak templomba, miért maradnak távol.

Az Országos Esperes-Gondnoki Értekezlet beszámolót hallgatott meg a Hegedűs Loránt elleni egy évvel ezelőtti panasz kezeléséről is. Erről készült tudósításunkat itt olvashatja.

Akarunk-e változtatni?

A huszonhét egyházmegye esperese és gondnoka ezután az Egyházi Jövőkép Bizottság (EJB) munkájáról tájékozódott. Erről Harmathy András, az EJB elnöke számolt be nekik. Számos problémával találkoztak (önfenntartásra nem képes gyülekezetek, az egyház anyagi függése az államtól, országos és parókiális érdekek ütközése, az egyháztagság trendszerű csökkenése), de nemcsak gyors válaszokat keresnek ezekre, hanem a teológiai víziót (missziói feladat betöltése, gyülekezettudatos egyházkép megerősítése) is szem előtt tartják. Azért szólították meg az Érintés füzettel a gyülekezeteket, hogy kiderüljön, azok hogy látják saját küldetéstudatukat, az egyház működését. A gyülekezeteknek csupán 16 százaléka jelzett vissza, a válaszaikból levont tanulságokat a Zsinati Missziói Irodával együttműködve szervezett széles körű konzultációsorozat viszi tovább. Az eredményekből a tervek szerint cselekvési terv készül az egyház számára.

„Évtizedek óta ismertek ezek a problémák, miért tartunk még mindig itt? Akarunk-e ezen változtatni?" – tette fel a kérdést Harmathy András néhány hónapja a zsinati tanácskozáson. Most már azon gondolkodik, képes-e változtatni az egyház? „Van bármilyen kérdés, amire egy szívvel és lélekkel meg tudunk mozdulni, vagy a tizenhat százalék szétesettségünk jele? Bármilyen koncepciót lehetetünk az asztalra, ha nem vagyunk képesek változni, nem fogunk felsorakozni mögé." Arra a kérdésre, hogy mibe fektetnének erőforrásokat, a legtöbben azt válaszolták, hogy a közönségformálás különböző eszközeit (kiscsoportok, bibliaiskolák), valamint az ifjúsági és gyerekmissziót támogatnák.

Egyházmegyék: a misszió kovásza

Az esperesek és gondnokok ezután az EJB által felvetetett, egyházmegyéket érintő négy témakörben gondolkodtak közösen. A missziói lelkületet boncolgató csoport arra jutott, hogy egyházunkban nincs valódi hagyománya a missziói szemléletnek. Ennek oka az egykori tudatos visszaszorítás, az imádkozó közösségek hiánya, a misszió fogalmának tisztázatlansága. Szerintük így egy fakultatív, látszattevékenységet jelent, a kifejezést bármire rá lehet húzni. A beszélgetés résztvevői megegyeztek abban, hogy az egyházmegyék sokat tehetnek ez ellen, kezdeményezői lehetnek egy szemléletváltásnak. Missziós csapatokat hozhatnak létre, fórumokat biztosíthatnak (szervezés, pénz, rétegalkalmak, lelkészek evangelizációja), missziói gyülekezeteket hívhatnak életre. Ehhez szerintük az kell, hogy ne csupán mint adminisztratív, pénzkifizető helyre, hanem lelki otthonként tekintsenek rájuk.

Együttműködés lelki téren

A lelkészek szolgálatának szakmai és lelki támogatásáról is folyt egy csoportos beszélgetés, melynek egyik legfontosabb felvetése az volt, hogy az esperes tud-e lelkigondozója lenni az egyházmegye lelkészeinek. Sokféle szerepnek kell megfelelnie egy lelkipásztornak, és magasak a külső és a saját, belső elvárások is. Felmerült egy támogató hálózat felállításának ötlete, hogy a lelkészek kiégését meg lehessen előzni. Többen azon a véleményen voltak, hogy a lelkészek közötti jó kollegiális kapcsolatokkal, támogatóan fellépő esperessel, tehát odafigyelő környezettel esetében kiváltható a támogató szolgálat igénybevétele, van ugyanis egy bizonyos idegenkedés az ilyen külső segítségekkel kapcsolatban. Az is elhangzott viszont a csoportos beszélgetésben, hogy ha működik egy ilyen szupervíziós ellátás, akkor nagyon tud segíteni a lelkészeknek. Szóba került az is, hogy a teológiai felvételi egy éretlenebb korban éri a mostani fiatalokat, mint elődeiket.

Sáfárság és szolidaritás

Az egyházigazgatásban megnyilvánuló szolidaritásról beszélgettek a harmadik csoportban. Mint mondták, az egymás iránti szolidaritás konszenzusos működést és pásztori lelkületet feltételez. Szerintük az egyházmegyéknek vezetőinek fel kellene mérniük, mik a feladatok, mivel tudnak gazdálkodni, s az egyházmegyét jól átlátva missziói stratégiát készíteni. A vezetők felelőssége, hogy státuszok helyett szolgálatokat finanszírozzanak. Prioritásnak tartják, az új gyülekezetek létrehozását és a legkisebbek, önellátásra képtelenek támogatását. Amelyik gyülekezetnek többletbevétele van, támogathatja a szükséges szolgálatokat. Kiemelték, nem a struktúraváltás, hanem az egyéni változás (pásztori lelkület, konszenzusra törekvés) az alapja a változásnak.

Áldás vagy átok?

A negyedik munkacsoportban résztvevők válasza egyértelmű volt a provokatív kérdésre: az intézmények áldást jelentenek – ha jól működtetjük, megtaláljuk a helyüket. Fontosnak tartották kiemelni a küldetéstudatot: gyülekezet nélkül nem működhetnek a református egyházi intézmények, még a kerületi fenntartásúak sem. Ha az egyházi intézmény léte nem küldetésből származik, nagyon sok veszélyt, buktatót rejthet, gyülekezet és intézmény között nagy szakadék tud kialakulni. Kimondták: ha csak államtól átvett feladatot akar ellátni az egyházi intézmény, akkor sajnos átok is lehet az, de hivatással párosulva még az államtól átvállalt feladatellátás is áldás lehet. A munkacsoport beszámolója egy kérdéssel zárult: kellően hálásak vagyunk-e, hogy végezhetjük az intézményi feladatokat is?

Csepregi Botond – Feke György, képek: Vargosz

Istent keresem

Jak 1,9–18

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →