Negyvenéves a magyar Lepramisszió

2014. április 09., szerda

Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte a magyar Lepramisszió április 6-án délután a Skót Misszió templomában Budapesten. Az ünnepségen részt vettek a misszió magyar vezetői és önkéntesei, egyházi vezetők és Ausztrália, Belgium, Franciaország, Kanada, Mozambik, Új-Zéland, Nigéria, Mianmar, Skócia és Svájc misszióinak vezetői is, akik mindannyian gratulációjukat és örömüket fejezték ki a Lepramisszió magyarországi jelenlétének kerek évfordulóján.

Kapi Zoltán, a magyarországi Lepramisszió elnökének köszöntője után Kovács Gergely, a Dobos Károly által útjára indított magyarországi Lepramissziónak otthont adó Pesthidegkúti Református Egyházközség lelkipásztora olvasta fel a 40. zsoltárt.

Ahogy Riskóné Fazekas Márta, a Lepramisszió igazgatója beszédében hagsúlyozta, az elmúlt negyven évben Isten mindig adott olyan jeleket, amik bizonyossá tették arról, hogy szükség van erre a misszióra hazánkban. – Már a megszületés is jel volt. 1974 rossz történelmi és gazdasági helyzetében Dobos Károly elkezd­te hirdetni, hogy forduljunk Afrika, India nyomorultjai felé, miközben mindenki a saját életével volt elfoglalva. Isten jelet adott ar­ról, hogy változhatnak az idők, de az ő ügye átível az időkön – fogalmazott a misszióvezető.

Ken Martin, nemzetközi elnök köszöntőjében elmondta, hogy a többi ország számára is ünnep, ami ma történik Magyarországon a lepramisszióban. Geoff Warne vezérigazgató a Lepramisszió harminc országa nevében fejezte ki gratulációját és örömét, és hozzátette: hazánk fontos tagja a nemzetközi szervezetnek, vannak projektek a világban, amik nem létezhetnének magyar támogatás nélkül. Az imádság az alapja a missziónak, többet tudunk vele elérni, mint el tudjuk képzelni.

A történelmi egyházak nevében Szemerei János evangélikus, Katona István katolikus és Szabó István református püspök köszöntötte a negyvenéves hazai Lepramissziót. Szabó István az indulásra visszagondolva elmondta: negyven évvel ezelőtt a magyarok azt gondolták, hogy a pénz, a jólét, a szabadság más országokban van, és mindenki arra vágyakozott, hogy Isten új világot nyisson meg nekünk. Ebben az időben Dobos Károly is megnyitott egy világot, ahol ott volt Isten, és – ha jól értjük Jézus szavait – talán inkább ott van Isten, hiszen a szegénység, betegség, nyomorúság Jézus inkognitója.

Interjúk a tagországok képviselőivel:


Boelensné Csákány Tünde, antwerpeni kórházlelkész
Csodálatos látni Isten munkáját, ahogy elindította ezt a missziót, és azt, amivé azóta fejlődött. Amikor lelkész lettem, Károly bácsi lelkesített, hogy szervezzünk imacsoportot, fáslizó kört a gyülekezetben. Ez nemcsak a leprás betegeknek, hanem a gyülekezeti tagoknak is áldás volt: léleképítő, gyülekezetépítő alkalmak voltak ezek. Sok-sok szálon lehettem a tanúja az Isten szolgálatában álló hűségnek a világon, látva azt, amit a testvéreink itthon tesznek, és annak, hogy Isten mennyire gazdagon meg tudja áldani ezt.

 

Zaw Moe Aung, a mianmari Lepramisszió vezetője
A Lepramisszió sikerességének a titka az a sok lelkes, kitartó, különböző egyházakból, területekről érkező támogató, aki erre szánta az életét.

 

Lina Todd, a skóciai Lepramisszió igazgatója
A pénzügyi támogatás megszerzése mellett sose veszítsék el azt az imádságos lelkületet, ami az egész misszió alapja. Azt kívánom a magyar missziónak, legyen annyira sikeres a munkájuk, hogy negyven év múlva már ne is legyen lepra a világon.

 

Pam Packett, Nemzetközi Lepramisszió elnökségi tagja Ausztráliából
A férjemmel az 1970-es években Tanzániában szolgáltunk a Lepramisszióban. Abban az időben Dobos Károllyal leveleztünk, és hallottuk, hogy a magyarok mit tesznek ezért a munkáért azokban a nehéz időkben. Ausztráliában egyre nehezebb megőriznünk a támogatói táborunkat, ezért számomra igen nagy örömöt és bátorítást jelent, hogy ma itt lehetek.

Szenci-Kovács Emese

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2014. április 13-i számában

Reformatus.hu a közösségi oldalakon

Asztali verzió