Fénnyel és énekszóval

2014. május 24., szombat

A Református Zenei Fesztivál nem csupán egy évente egyszer, nagy közösségben megélt vallási és művészi élmény, ennél sokkal több. Egység, közösség, összefogás, szeretet. Közösség, amely büszkén dicséri és hirdeti keresztyén értékeit; egység, amelyről időről-időre kiderül, hogy nagyobb, mint hinnénk. Evangélium, amely könnyedén túlénekelve az utcák zaját, fáklyákkal, de nélkülük is jelzőfény: Isten igéje él, nekünk pedig sóvá és világossággá kell lennünk, hogy ezt megmutassuk.

„Ez a mi dicsekvésünk" – Így hangzottak Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének köszöntő szavai a XI. Református Zenei Fesztivál Bakáts téri megnyitó áhítatán. A püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy létezik Istennek tetsző dicsekvés is: az, amely nem emberi kérkedés, hanem evangélium, annak hirdetése, hogy hálát adunk és szolgálunk. Ez a dicsekvés az egymás iránti szeretetben és a közösségkovácsoló események révén valósulhat meg, a Református Zenei Fesztivál pedig kiváló alkalom, hogy e kettő egyszerre jöhessen létre. A fesztivál főszervezője, Böszörményi Gergely küldetésének tartja, hogy a Magyar Református Egyház kulturális, társadalmi és hitéleti munkáját, de legfőképpen zenei kincseit egyháztagjai és a világ elé tárja, így a programsorozat mindhárom napján szakmailag elismert és lélekben elkötelezett művészek, kerekasztal-beszélgetések, zenés áhítatok és családi programok várják a közönséget (s egyúttal közösséget).

A pénteki nap ismerős nevekkel csalogatta a zenével evangelizálni vágyókat, de azoknak is kellemes programot jelentett, akik csupán arra sétálva lettek figyelmesek a Bakáts téri színpadra. A Református Zenei Fesztivál akár a „Kárpát-medence hangjai" nevet is kaphatta volna, hiszen itt hit és hagyományőrzés egyszerre van jelen. A Tázló Együttes hagyományos hangszereivel szívtől szívig ható moldvai csángó népzenét hozott a színpadra, a Cimbaliband zenekar modern formába öltöztetett népzenével örvendeztette meg a közösséget, mindezt az Invocatio Musicalis egészítette ki egy válogatással a legszebb református népénekekből és zsoltárokból. A közönség lélekben már az esti fáklyásmenetre készülhetett.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté, 5,16)

A pénteki program az esti zsoltáros fáklyásmenettel, majd egy zenés áhítattal zárult a műemléki rekonstrukció után immár nyílt kapukkal hívogató Kálvin téri református templomban. Az éneklő közösséget látva a résztvevőknek és az arra járóknak is az lehet az érzése: a szervezők mindjárt az első napra tartogatták leghangulatosabb és legmegérintőbb programot. A menetet Böszörményi Gergely és Dr. Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rektora vezette, utánuk pedig kicsik és nagyok, idősek és fiatalok töltötték meg az evangélium zenéjével a Ráday utca majdnem teljes hosszát. A legkisebbek szüleik nyakában ülve magasodtak a tömeg felé, épp ahogyan a fény és a hang: a zsoltáros dicséret nem pusztán az utcán meg-megálló járókelőknek szólt, de fel a magasba, Istenhez, Istennek is. Az éneklőket fúvósok kísérték, ám ahogy a zenekar egyre előrébb haladt, a hangszerek csengését lassanként a büszke énekszó váltotta fel, mígnem a tömeg az „Erős vár a mi Istenünk" sorait zengve megtöltötte a Kálvin téri templom utolsó karzatát is.

A késő esti zenés áhítaton Isten igéjét Balla Péter, a KRE rektora hirdette: Pál apostol filippibeliekhez írt levelének második fejezetének 4-11. verséről tett bizonyságot: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is megvolt". Az igemagyarázat világossá tette: az Úr üzenete a Református Zenei Fesztivál pénteki napjának minden résztvevőjéhez szól: „Krisztus-himnusz ez, amely az egymásnak való segítségnyújtásra, az egymással való közösségvállalásra int minket."

Hogyan tehetne ennek méltóbban eleget a fesztivál, mint a magyar református egység ünnepével való összekapcsolódással? A megnyitó áhítaton többek közt székelyudvarhelyi, királyhelmeci, magyarkanizsai és szilágysomlyói vendégek is részt vettek, a fáklyásmeneten pedig a fiatalok népviseletben és székely zászlókat lengetve álltak büszkén a közösség élére. A lelki és zenei egység országhatáron innen és túlról érkező delegációk által az „RZF 500 Fesztiválkórus" hangversenyén valósul majd meg, hogy az evangélium a következő Református Zenei Fesztiválig még egyszer elnyomja az utca zaját.

A szombati programokról itt lehet olvasni.

Németi Noémi
Fotó: Dimény András 

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →